Így rugaszkodhatna el a gödör aljáról a kínai gazdaság

Kína korábban fantasztikus tempóban fejlődő gazdasága a koronavírus-járvány óta egy helyben toporog. Vajon hogyan lehetne változtatni ezen az állapoton? Gondolatébresztő megoldási javaslattal állt elő egy pekingi gazdasági szakember.

A kínai gazdaság válságtüneteit – hullámvölgyben ragadt ingatlanpiac, az állam által létrehozott túlkapacitások elfecsérlése, a termelés hatékonyságának alacsony foka, az amerikai kereskedelmi háború – szinte mindenki ismeri, ám kevés közgazdász jelentkezik olyannyira inspiráló megoldási javaslattal, mint Lu Feng, a Pekingi Egyetem közgazdász professzora, aki a patinás intézmény egyik nyilvános rendezvényén elmondta: a versenyképesség romlásának legfontosabb oka a csekély mértékű lakossági fogyasztás. E tekintetben Kínát nem csupán a Nyugat (az Egyesült Államok és Európa) előzi utcahosszal, de a fejlett világ szinte valamennyi országa is. A lakossági fogyasztás nálunk, vagy épp a tengerentúlon a bruttó nemzeti termék 50-60 százalékának felel meg, míg Kína esetében ez a szám alulról súrolja a 40-et – írja a Bloomberg.

Lu Feng szerint a belső fogyasztás alacsony szintje még akkor is komoly problémákat idézhet elő, ha történetesen szárnyal a gazdaság. Kína esetében ugyebár nem ez a helyzet.

A negatív következmények szemrevételezésekor a gazdasági szakember külön kitért a deflációra, a strukturális munkanélküliségre és az általános aktivitás visszaesésére is. Lu szerint a felsorolt veszélyeket leginkább úgy lehetne elkerülni, ha a kormány több időt, pénzt és energiát fordítana jóléti programjai fejlesztésére. Az ilyen típusú intézkedések ugyanis ösztönzőleg hathatnak a beruházásokra, illetve a fogyasztás erősítésére is, ami a jelenlegi helyzetben az első számú prioritás.

Lu – aki egyébként pénzügyi és munkaügyi tanácsadóként tevékenykedik a kormány mellett – minimálisan 5-10 százalékos aránynövekedést tartana kívánatosnak ezen a területen, ugyanis a mostani szintet így lehetne feltornázni a GDP 50 százalékáig.

A gazdasági szakember úgy véli, a kínai kormány mára a fejlett országokat meghaladó szintre emelte ipari kulcságazatai (jármű-, feldolgozó-, technológiai- és félvezetőipar) produktivitását, ám ez a legutóbbi időkben már a beruházások irányába terelte a kormányzati pénzeket, amit maga Lu is kifogásol. A közgazdász saját becsléseire alapozva kijelentette, hogy a kínai államvezetés jelenleg az ország GDP-jének 45 százalékával megegyező mértékű erőforrás felett diszponál. Ennek zöme eddig a cégeket és a beruházásokat erősítette. Lu viszont úgy látja, a jövőben e téren nagy jelentőségű fordulatra lesz szükség: a kormánynak a háztartások támogatására kell koncentrálnia az energiáit, hiszen ez a lesújtóan alacsony fogyasztási kereslet javulásának záloga.

Lu hozzátette: a kormánynak a falusi idősek nyugdíját, illetve a városi munkanélküliek segélyét is növelnie kellene ahhoz, hogy a szerény jövedelmű, így magas fogyasztási aránnyal rendelkező társadalmi csoportok révén tovább izmosodjon a belső fogyasztás.