Precízen felújított vintage órákkal kényezteti top gyűjtőit a Jaeger-LeCoultre

A svájci Alpokban megbújó Le Sentier városkában ezer dolgozó szorgoskodik az olyan ikonikus Jaeger-LeCoultre időmérők összeszerelésén a gyártó 25 ezer négyzetméteres műhelyében, mint a Reverso, a Memovox vagy az Atmos. Közülük 10 ember azonban nem az újdonságokra, hanem a régi darabokra fókuszál – ők azok, akik a márka új programjának keretében a vintage órákat felújítják, hogy aztán a top gyűjtők a történelem ketyegő lenyomatait a kollekciójukban tudhassák.

Nem ismeretlen az óragyártóknál, hogy az ügyfelek történelmi darabjait felújítsák, azonban a Jaeger-LeCoultre egy külön kollekciót szentelt ezeknek a régi modelleknek. A The Collectibles ultra-exkluzív vintage darabokból álló kínálatot fed le, amelyet Matthieu Sauret, a JLC termék- és örökségvédelmi igazgatója válogat át gondosan. Az időmérők egy része megvásárolható lesz a márka weboldalán, valamint kapszulakollekciók formájában, amelyek körbejárják a világot.

A bejelentést két éves tervezőmunka előzte meg.

Elmondása szerint az ötletet először Catherine Rénier, a Jaeger-LeCoultre vezérigazgatója javasolta. “Onnantól kezdve, hogy Catherine felvetette, dolgoznunk kellene a vintage órák értékesítésén, meg kellett teremtenünk egy keretet, gondosan ki kellett választanunk, hogy mely modellek kerüljenek eladásra. Létrehoztunk ezért különböző kategóriákat, és megkerestük a modellek közül a legritkábbat” – magyarázta.

Kép: Jaeger-LeCoultre

A január végén debütáló első sorozat 17 darabot foglal magába, amelyek az óragyártó történetének egy-egy mérföldkövét szimbolizálják.

Azonban csak 12 darabot lehet megvásárolni. Az órák ára változó, míg az 1972-es Memovox Speed Beat GT 16 300 dollárért vihető, addig az 1963-as Memovox Polarison 60 000 dolláros árcédula fityeg. A legrégebbi közöttük egy tárcsás Small Seconds Reverso 1923-ból (37 900 dollár), míg a legfiatalabb darab a fent említett Memovox és egy 1971-es Memovox Polaris II (23 900 dollár).

Minden egyes darabot gondosan restauráltak, lehetőség szerint eredeti alkatrészek felhasználásával – szükség esetén pedig új alkatrészeket gyártottak, amelyek pontosan úgy készültek, mint abban a korszakban, amelyből az óra származik, az eredeti gépek felhasználásával. Nagy gondot fordítottak arra is, hogy elkerüljék a számlapok polírozását – ami a csúcsgyűjtők számára fontos szempont. Még a mutatókat is kékesre festették a kvarc előtti korszakra jellemző technikával.

Kép: Jaeger-LeCoultre

A restaurátorok, akiktől legalább két évvel több tapasztalatot várnak el, mint a többi dolgozótól, a manufaktúra egy padlásszerű, az archívumhoz közeli részében (ahol a cég valaha készült összes órájának tervrajza megtalálható) dolgoznak, fából készült órakészítő asztalokon, amelyek egy másik korszakot idéznek a CNC-gépekkel és más, a 21. században nélkülözhetetlen gyártási berendezésekkel körülvett, szigorúan modern munkaterületekhez képest. Itt kézzel, hagyományos antik szerszámokkal, alkatrészekkel és egyéb, egészen a 20-as évekig visszanyúló berendezésekkel, valamint az 50-es évek óta saját gyártású bélyegzőgépekkel dolgoznak. A felújítás teljes folyamatát házon belül végzik.

Az exkluzív csomag része egy riport, ami részletesen mutatja, hogy milyen munkafolyamatokat végeztek el az időmérőn. A projekt eredményeként nemcsak az órák születtek újjá, hanem egy könyv is napvilágot látott: a The Collectibles című album 557 oldalon át mutatja be a vintage órák világát, és segít a gyűjtőknek eligazodni benne.

Kép: Jaeger-LeCoultre

Talán meglepő, hogy az órák fele már elkelt, és ha valaki nincs a JLC vásárlói listájának élbolyában, akkor csak álmodozhat ezekről a darabokról.

„Megmutattuk őket a legjobb ügyfeleink közül körülbelül tíznek, és hatot eladtunk” – mondta Suaret. „Csak egy-egy darabot engedtünk nekik megvásárolni, de néhány ügyfél az egész készletet meg akarta venni.” Január végén a gyűjtők újabb köre nézhette meg az órákat. A megmaradt, még megvásárolható darabok között volt még ekkor egy Memovox Automatic Calendar E 855-ös, feltűnő lapis lazuli számlapú Memovox Automatic Calendar (30 400 dollár), amelyet kizárólag acélból és nagyon korlátozott példányszámban gyártottak 1969-től, valamint egy Geophysic (60 000 dollár), amelyből mindössze 103 darabos deluxe változat készült 18 karátos arannyal 1958-ban.

Kép: Jaeger-LeCoultre

Suaret azt is elárulta, hogy épp milyen darabokra vadászik

„Az egyik darab, ami sokat foglalkoztat, az a két nyílással rendelkező Futurematic, amit nagyon nehéz megtalálni. Nekünk is van belőle néhány” – mondta hozzátéve, hogy keres még továbbá egy tonneau formájú, kronométer minősítésű Geomaticot a ’60-as évekből, 18 karátos sárgaaranyból, ami teljesen más formájú, mint a Geomatic kollekció többi darabja, amelyek íveltek. Kétségtelen, hogy a verseny jó kincsvadászatot eredményez. “A valódi csúcspont viszont azoknak a Reversóknak az egyike lenne, amelyeknek a hátlapján indiai zománcozás található. Egy legenda szerint Karputala maharadzsája több olyan órát kért, amelyen a feleségéről készült zománcozás látható” – mondta Suaret. „Ez késztetett minket arra, hogy zománcozást készítsünk a hátlapra. Ezt a történetet olyan emberek mesélték el nekünk, akik akkoriban ott voltak az órák készítésénél, vagy a fiaik és lányaik, de nagyon nehéz megtalálni őket. Azóta senki sem látta őket. Ha megtalálom őket, az lesz karrierem csúcspontja”.