Seiko történelem: a legelső időmérőtől a modern kvarcórákig

A Seiko talán a legismertebb japán óramárka. Elsősorban megfizethetőbb árú kvarc óráikról váltak híressé, de még azok között is kevesen tudják, hogy a Seiko története a 19. század végén kezdődött, akik közelebbről is megismerkedtek a gyártó magasabb kategóriás Grand Seiko vonalával.

A márka alapítójának legelső zsebórájától a Seiko nevet viselő első időmérőn át a legmodernebb darabokig a Seiko öröksége gazdag és izgalmas nézegetnivalókkal van tele. Vegyük őket sorra!

Seikosha Timekeeper (1895)

Kintaro Hattori mindössze 21 éves volt, amikor megnyitotta a K. Hattori óraboltot Tokió Kyobashi negyedében, és elkezdett órákat építeni és javítani. Tíz évvel később, 31 éves korában lett a partnere Tsuruhiko Yoshikawa mérnök, akivel megnyitották a Seikosha óragyárat 1892-ben, amely a mai Seiko elődje lett. A minőségi faliórák gyártása után az első zsebórájukat 1895-ben mutatták be, amelynek a lényegretörő Timekeeper nevet adták. Az 54,9 mm-es ezüst tokos órát Japánban készítették, de a H 44”’ szerkezet nagy részét Svájcból importálták. Az óra angol elnevezése Hattori üzleti érzékét dicséri, mert rájött, hogy ez segítheti a márkát a későbbi külföldi terjeszkedésben.

Laurel (1913)

Hattori hamar felismerte a karórák egyre növekvő népszerűségét, és előre megérezte, hogy a kereslet tekintetében hamarosan lekörözik majd a zsebórákat. Ennek a felismerésnek az eredménye lett a Laurel 1913-ban. A modell egy 29,6 mm átmérőjű, ezüst tokos, zománcozott számlapos időmérő és H 24”’ szerkezettel. Eleinte az alkatrészek importálása miatt az órák gyártása lassú folyamat volt, naponta mindössze 30-50 darab készült, de 1910-re a Seikoshának sikerült saját hajszálrugót gyártania, 1913-tól pedig házilag készült a zománc számlap is.

Az első Seiko óra (1924)

Az 1923-as nagy kantói földrengés elpusztította a Seikosha gyárát és a készleteit, így leállt az óragyártás. Hattorit azonban ez sem állíthatta meg, pénzt nem sajnálva újjáépítette a gyárat, és mindössze egy év elteltével bemutatták a világnak az órát, aminek számlapján elsőként szerepelt a Seiko név. Az új név a Seikosha rövidítése, ami japánról valahogy úgy fordítható le, hogy a ‘rendkívüli szakértelem háza’. A nem angol név jelezte, hogy Hattori ekkorra biztos volt a terméke minősége és ezzel együtt eladhatósága felől, a korban ugyanis általános volt a vélekedés, hogy a nyugati áruk minősége jobb. Az óra 24,2 mm-es tokja nikkelből készült, belül pedig egy H18”’ és 7 kőcsapágyas szerkezet ketyegett. A kis másodperc számlap egészen az 1950-ig standard volt, amikor bemutatkozott a Seiko Super, az első japán óra központi másodpercmutatókkal.

Seiko Marvel (1956)

A Seiko Marvel úttörőnek számít abban a tekintetben, hogy ez volt az a Seiko, amihez házon belül gyártották a szerkezetét teljesen önállóan. A szerkezet átmérője (26 mm) meghaladta a Seiko Superét, és megegyezett a Seiko Automatic-kal, ami az első japán automata óraként ugyanabban az évben debütált. A pontossága és stabilitása, ami magába foglalta a Seiko új ‘Diashock’ rezgéscsillapító rendszerét, meghaladta elődeiét és a korszak más japán óráiét. A Marvelt 1959-ig gyártották, amikor átvette helyét a Gyro Marvel a Seiko Magic Lever szerkezetével, ami növelte felhúzás hatékonyságát.

Az első Grand Seiko (1960)

Ezt az órát a Seiko azért alkotta, hogy a „legjobb legyen a világon” a pontosságot és precizitást tekintve. Az órának egy 34,9 mm átmérőjű és 10 mm vastagságú arany tokja volt. Minden Grand Seiko pontossági szabvánnyal érkezett, amit a Seiko alapított (és ami ma szigorúbb, mint a svájci COSC standardja a kronométerek tanúsítására). A letisztult számlappal, hosszú mutatókkal és a számlapra applikált indexekkel megteremtett dizájn nyelvezet a mai napig meghatározza a Grand Seiko órák vizuális megjelenését.

Seiko Crown Chronograph (1964)

Úttörő gondolkodását és minőség iránti elhivatottságát ismerve, nem meglepő, hogy a Seiko készítette el Japán első kronográfját. A története ennek a típusnak az 1964-es tokiói Olimpiával kezdődött, amikor a gyártó 1200 stopperórát adott az Olimpia időmérőinek, majd az esemény tiszteletére egy kronográf karórát is forgalomba bocsátottak. A Seiko Crown Chronograph rozsdamentes acél tokja 38,2 mm szélesre nyúlt, vastagságban pedig 11,2 mm lett, ráadásul 30 méter mélységig még vízálló is volt.

Seiko Diver’s 150M (1965)

Csupán egy évvel az első japán kronográf után a Seiko bemutatta a szigetországban készült első búvárórát, a Seiko Diver’s 150M-et. Ahogy a neve is sugallja, a rozsdamentes acél tokot 150 méter mélységig működőképes. A tok dimenziói: 38 mm szélesség és 13,4 mm vastagság. Az órára mindkét irányba forgó lünette került, illetve az automata 6217 kaliber dobogott benne. Megjelenése idejében a búvárkodás még relatíve ritka hobbinak számított, így a vásárlói réteg is szűk volt, de ahogy egyre elterjedtebbé vált ez az extrém sport, a Seiko úgy finomította folyamatosan a búváróráit. 1968-ban mutatták be a modell 300 méterig vízálló változatát. Ezt követte az első Professional Diver’s óra 1975-ben, amivel már 1000 méterig is lehetett merülni, és amely az első óra volt titán tokkal. A Seiko házon belül használt standardjai segítettek létrehozni az ISO standardokat, amelyeket ma is használnak a búváróráknál.

Seiko 5 Sports Speed Timer (1969)

1969 meghatározó év volt az óragyártásban: ma úgy utalnak rá, mint a „nagy automata kronográf versenyre”. Számos svájci márka és a szóban forgó japán gyártó voltak az elsők, akik automata kronográf karórákat gyártottak ekkoriban. Ez a verseny számos, ma ikonként emlegetett órát eredményezett, ilyen a Breitling Chrono-Matic, a Zenith El Primero és a Heuer Monaco. A legelső automata kronográf a piacon azonban a Seiko 5 Sports Speed Timer (1969 májusában jelent meg) volt függőleges kuplung kapcsolással és oszlopkerékkel, 30 perces percgyűjtővel, sebességmérő skálás lünettával és kétnyelvű napkijelzéssel.

Seiko Quartz Astron (1969)

Ugyanebben az évben egy olyan újítás is megjelent az órapiacon, ami komolyan veszélybe sodorta a mechanikus órák létét. A Seiko Quartz Astron, a világ első kvarc karórájában kvarc oszcillátora az Astron 35A kaliberjének elképesztő pontosságot adott, mindössze +/- 5 másodperc gavi eltéréssel ketyeg, ami bármilyen mechanikus órát jócskán leköröz. Az oszcillátor remek rezgéscsillapító és nagyon alacsony feszültség mellett is működött, így garantálta, hogy az elem akár egy évig is bírja. Bár a kvarcórák a nagy tömegek számára is elérhető árukról váltak ismertté, az első példány kifejezetten luxusdarabnak számított a 18 karátos arany tokkal.

Seiko A.G.S. “Kinetic” (1988)

A kvarc térhódítása ellenére a Seiko nem adta fel az innovációkat a mechanikus órák szegmensében sem. 1977-ben a márka bemutatott egy napelemes órát, 1986-ban pedig egy kézi felhúzós kvarc időmérőt. 1988-ban egy olyan új technológiát alkottak meg, amely a modern korhoz igazította a márkát: ez volt a Seiko A.G.S (azaz Automatic Generating System, ami később Kinetic néven vált ismertté), és a lényege, hogy a szerkezetben található egy oszcilláló súly, amely a viselő csuklójának mozgását a kvarc szerekezetet tápláló elektromossággá alakította át.

Seiko Spring Drive Spacewalk (2008)

A Seiko egy másik úttörő technológiát is bevezetett a piacra 1999-ben, amikor bemutatták az első karórát “Spring Drive” szerkezettel. Számos Seiko órába bekerült a kvarc oszcillátoros, ugyanakkor mechnaikus órákhoz hasonló rugó által működtetetett szerkezet, amelynek egyik legfigyelemreméltóbb megjelenése Spring Drive Spacewalk. A modellt a videójáték-mogul Richard Garriott rendelte, akinek apja a NASA űrhajósa volt és Seikót viselt. A 100 darabra limitált óra kifejezetten az űrutazásra tervezték, ezért extra légzáró mínuszos hőmérsékleten, könnyű, ugyanakkor erős titánból készült a tokja, és egy nagy számlapot kapott, amiről könnyen leolvasható az idő, valamint háromszor annyi foszforeszkáló anyag van rajta, mint lenni szokott. A nyomógombokat is jó nagyre tervezték, hogy akár az űrruha vastag kesztyűjében is használni lehessen.

Seiko Astron GPS Solar (2012)

A Seiko vezérigazgatója és elnöke, Shinji Hattori (aki az alapító leszármazottja – a szerk.) határozott üzenetet küldött, amikor úgy döntött, hogy az Astron nevet adja a Seiko napenergiával működtetett GPS órájának, amit a 2012-es Baselwordön mutattak be. Akárcsak az első Seiko Astron, a GPS Solar is egy teljesen új és potenciálisan úttörő technológiával debütált. Ez egy analóg, napenergiával működtetett óra, amely GPS alapján bárhol a világon a pontos helyi időhöz igazodik, és 39 időzónát képes felismerni.