Dress watch érdekességek a boltok polcairól - elegáns öltönyórák alkalmakra

A mai férfi óra trendek nem igazán kedveznek az ingujj alatt kényelmesen viselhető öltönyóra számára. Az elmúlt évtizedekben a chronograph és a búváróra típusú modellek kerültek középpontba, amelyek már a technikai elvárások miatt is eleve nagyobb mérettel rendelkeznek egy átlagos három mutatós óránál.

Nagyobb szerkezet a stoppereknél, nyomás és ütésállóság vagy éppen robosztusság, ami a búvárórákra jellemző. Ez a trend egészen odáig ment, hogy még a régi zsebórák méreteit is meghaladó karórák születnek és az sem ritka, hogy kis műhelyek karórákká alakítanak át százéves szerkezeteket.

Az öltözködési stílus is sokat lazult, az utcaképre is egyre inkább a casual viselet a jellemző formális ruhák helyett. Ha mégis fel szeretnénk venni egy inget, akkor viszont nem egy Tissot T-Touch vagy egy 46 mm-es Breitling a legjobb választás hiszen nem csak az ing, de a zakó alatt se nagyon fér el.

Ha nem feltétlenül mutogatni akarjuk, hogy mit viselünk a csuklónkon, akkor egy klasszikus, lapos karóra a legjobb választás. Szétnéztünk hát a piacon, hogy kik állnak ellen a trendeknek és maradtak meg az elegancia vonalán – gyártók, akik éppen a konzervativizmussal lázadnak. Érdekes, nem?

A platina tokos, drágaköves, egy-egy lakás értékével vetekedő csúcsmárkákat most kihagyjuk, de a földön maradva is rengeteg lehetőség van komoly darabokat találni:

Nomos

1990-ben, a berlini fal leomlása és a kvarcválság után szenvedő mechanikus és luxus óra piacon márkát alapítani? Ráadásul csak mechanikus órákkal, minimalista stílusban, mindezt pedig nem egy svájci kantonban, hanem Németországban? Merész vállalkozás, de az elmúlt 28 év bizonyította, hogy a Nomos kitartó, konzekvens építhezése megtalálta a helyét a piacon. Az 1930-as évek német óráinak Bauhaus stílusát követő modellek közül a legismertebb a Tangente. Az elmúlt évek során semennyit sem öregedett a forma, ugyanolyan tökéletes inges óra, mint 1990-ben volt (vagy 1935-ben?). Üveg hátlappal, felhúzós vagy automata szerkezettel is kapható, használtan 200 ezer forinttól, újonnan pedig a csúcsmodellek közel 1 millió forintos áráig lehet válogatni.

Junghans

A másik múltédéző német szereplő a Junghans, annak is a Meister és Max Bill szériája. A Junghans, bár biztosan kevesen tudják, az egyik legnagyobb óragyártó is volt a hatvanas évek környékén, olcsó óráktól csúcs chronometerekig, asztali és fali órákig és katonai chronographokig mindent gyártottak. Az ötvenes években ők is a Bauhaus felé fordultak és Max Bill segítségével megalkották azt a formanyelvet, amit máig a Junghans Design Max Bill széria használ. Még több információ és vásárlás: Érdekel!

IWC Portofino

Letisztult elegancia, sallangok nélküli órák Schaffhausenből. A Portofino széria a márka legegyszerűbb inges óráit tartalmazza, már ezeket is 38 mm-re upgradelték, úgyhogy nem lehetnek kicsik senkinek sem. Az árak itt már magasabban járnak, újonnan 1,5 millió forint körül indulnak, egy régi 34 mm-es quartz modell viszont akár már 300 ezer forint környékén is megcsíphető.

Patek Philippe Calatrava

Bár én Vacheron párti vagyok, a felső álomkategória öltönyórája egy Patek Calatrava. A modell közel kilencven éves történetének bármelyik darabja tökéletes választás lehet, a hatvanas-hetvenes években találhatóak a legolcsóbb darabok (körülbelül 1-2 millió forint), újonnan pedig 6 millió forint körül indulnak az árak.

Kakukktojás: Withings

Bár a műfaj maga konzervatív, a Nokia tulajdonlását is megjárt Withings újító okosórái is illenek a sorba. A sima acél modell hunyorítva szinte egy minmalista svájci prémium karórának is nézhető távolról, nem ördögtől való inggel felvenni egy ilyen szerkezetet sem.