Múltkísértés a kantonok völgyeiben – kitekintés a heritage férfi karórák történetébe

A modern férfi karóra divat hasonlóan a ruha és autóiparhoz nagyjából száz évre tekint vissza. Ez az iparművészet legtermékenyebb időszaka, olyan kiemelkedő csúcskorszakokkal, mint például a hatvanas évek, amelynek a hippi világát, szögletes futurisztikus autóit máig istenítik, az óraiparban pedig ekkor forrtak ki azok a formai megoldások az ötvenes évek gyökereiből, amiket máig viselünk.

Van pár túlélő az órapiacon (például a Rolex Submariner és Datejust, Omega Speedmaster Moonwatch), amelyek csak gyűjtők számára értelmezhető módon változtak az elmúlt évtizedek alatt. Egy óraipari modellciklus nagyjából 5-10 év, a 2008-as katalógusból már szinte semmi sem elérhető a boltokban. A mechanikus óraipar sikeres túlélése (80-as évek), stagnálása (90-es évek) és feltámadása (2000-es évek) után most egy hatalmas „bumm” látható, egyre több ember fordul a nagymúltú gyártókhoz. Az új órák piaca felhúzta a régi modellek árait is. Hatalmas őrület alaklult ki néhány csúcsmárka és már szinte elfeledett kis cégek körül is. A múlt ha már adott és népszerű is, meg kell próbálni eladni is – gondolhatták Genfben, Saint-Imierben, Bielben, Glashüttében és még Tokioban is.

Sok vintage, heritage, classic stb. férfi karóra modellel álltak elő az elmúlt pár évben a vezető óragyártók, ezekből raktunk össze egy kis gyűjtést.

Az Omega valószínűleg a legismertebb óra márka, összesen majdnem 100 millió darabot gyártottak már a történelmük során és az áraik is az elérhető szinten mozognak – a használt vagy antik darabokat nézve biztosan.

A gyártó egyik legfontosabb évéből, 1957-ből származó órák között viszont hatalmas árlavina indult meg: ekkor jött ki a Speedmaster, Railmaster és Seamaster 300 modell széria.

Egy ütött-kopott Railmaster ára 4-5000 euró körül mozog, de egy 1957-es Speedmasterért már egy új Porschét is tudnánk venni (2-300.000 euróról beszélünk 100%-os állapotban) – és nem az alsó polcról. A nagy népszerűség és a vintage modellek elérhetetlensége miatt egy teljesen korhű (ez a későbbiekben még fontos lesz) trilogy set került ki a boltokba tavaly. A méretek, színek mind megegyeznek az eredeti darabokéval – így kell egy tökéletes tiszteletadást kivitelezni! Sajnos ez egy limitált kiadás lett, a teljes doboz is több millió forintba kerül, de van még más is Bielben, ami érdekes lehet. A Seamaster 300 modellből készült egy sorozatgyártott verzió is, ezt James Bondra is ráaggatták. Formanyelvében tökéletesen megidézi a régi darabot, technikailag és részleteiben viszont sok modern részlet került az órára, mint például a kerámia lünetta és a számlapon is jelzik a saját fejlesztésű szerkezet jelenlétét.

Itthon talán nem annyira ismert, de a Seiko is nagyon hosszú történelemre tekint vissza, fejlesztéseikben sokszor be is előzték a svájci gyártókat. Így volt ez a hatvanas években is, amikor sorban jöttek ki a Rolex verő búváróráikkal.

Az 1968-ban kijött 300m-es mélységig vízálló 6159-7001, alias Szent Grál újrakiadása már lassan másfél évtizede van Marinemaster néven a Seiko kínálatában. Legelső búvárórájukat, a 62MAS modellt tavaly adták ki majdnem tökéletes másolatban.

Egy új Marinemaster 700 ezer forint felett kezdődik, az ősbúvár újrakiadása 1 millió forint feletti összeg. Ez nem is csoda, az eredeti modellek árai is a milliós tételeket verdesik, az újak pedig világszinten az óragyártás csúcsát képviselik.

Nem csak sportórák léteznek ám, bár első pillantásra a mai órakínálat a legtöbb helyen nagy és robosztus modellekből áll. A Szászországban alapított Nomos Glashüttében elevenítette fel a német óragyártás és design hőskorát. Az egész cég koncepcióját a Bauhaus köré építették fel, kerek és egyenes formák egyszerű vegyítéséből áll a formaviláguk immár több mint két évtizede. Minden modelljük elegáns, relative kicsi. Mivel új cégről van szó, ők nem házon belülről hozták az ihletet, hanem pár sarokkal odébbról:

a Lange & Söhne volt az egyik első manufaktúra, aki ezt a designt az óráiban elkezdte használni, mellette pedig sok más gyártó, mint például Stowa, Lanco de még egyes Longines és Omega modellek is követni kezdték.

Ha egy régi Bauhaus óra számlapjáról levennénk a logót, nem tudnánk megmondani, hogy melyik cég termékéről beszélünk, annyira jellegzetes önmagában a forma és tipográfia. Ezt a világot hozta vissza a Nomos a Tangente modelljével, amely az alapítás óta kis változtatásokkal máig gyártásban van. Kerek tok, felhúzós szerkezet, alsó másodperc mutató, szögletes és egyenes tokfülek, játékos tipográfia.

Az autóversenyzés órakirálya minden bizonnyal a TAG Heuer. Ezt a posztjukat már több, mint fél évszázada tartják, legendás filmek, versenyek szponzorai voltak és ezekhez készítettek is különleges órákat. Már maguk a modellnevek is versenypályák és versenyek neveit idézik. Egyik nagy kedvenc a Carrera (mint a Porsche, bár annak a műszerfalán Montecarlo vagy Autavia Heuer lehetett a részidők mérésére) ami 1962-ben került be a gyártó katalógusaiba.

Egyszerű, letisztult modell, amelyek árai már őrült emelkedésbe kezdtek az elmúlt 5-10 évben. A legszebb újrakiadásokat viszont még másfél évtizede hozták ki, szinte ugyanolyan megjelenéssel.

Ez egy merész döntés volt, a nagy órák forradalma éppen elindult, de a Heuer a Heritage szériái között nem nagyította fel az öreg designt, 36 mm-es chronographokat hozott ki a piacra. A szerkezet természetesen már nem felhúzós, mint a hatvanas években, de ezen kívül már fél méterről össze lehet keverni ezeket a használtan 1000 euró körüli darabokat a 62-es több 10.000 eurós darabokkal.

Ezek a fenti modellek csak egy töredékei a régi inspirációjú vagy teljes másolatoknak, amelyekkel mostanában bombáznak minket. Várjuk az idei újdonságokat, már nincs messze az idei Baseli órakiállítás sem.