A sprezzatura egyike azoknak az egyedülálló olasz szavaknak, amelyeket szinte lehetetlen egyetlen szóval lefordítani. Már csak attól jó kedve lesz az embernek, ha kimondja a dallamos szót, amelyik mostanra a könnyed, gondtalan mégis vonzó életérzés szinonimája lett, amit a nagyon gyakran (de nem kizárólagosan) az elegáns olasz férfi öltözködési stílus megjelölésére használják. Nézzük, mit is jelent a sprezzatura a ruhák nyelvén!
A sprezzatura kifejezés a XVI. században vált divatossá, miután Baldassare Castiglione reneszánsz író 1528-ban megjelent Az udvari ember könyve (Book of the Courtier) című művében a következőképpen írja le: “egy bizonyos nemtörődömség, amely elrejt minden művészetet, és amit az ember tesz vagy mond, azt erőfeszítés és szinte minden gondolat nélkül teszi”. Alapvetően tehát a sprezzatura az, ami ahhoz kell, hogy egy külső szemmel nehéz dolgot könnyeden prezentáljon valaki. A sprezzatura kulturális jelentőségét és exportálhatóságát a dán hyggével egy súlycsoportba tudnánk tenni, amit mi sem bizonyít jobban, hogy még az angol nyelv is átvette, és az Oxford English Dictionary szótárban is megjelenik, ahol úgy definiálják, hogy “tanulmányozott nemtörődömség”.
Azonban nemcsak pozitív felhangja van a ritmusos kifejezésnek, végtére is a szó gyökere a sprezzare igéből ered, ami azt jelenti, hogy “megvetni” vagy “lenézni”.
Egyes írók a sprezzaturát egyfajta távolságtartásként, sőt “a fondorlatos viselkedés művészeteként” jellemezték, mondván, hogy Baldessare idejében az udvaroncokat az a veszély fenyegette, hogy elveszítik valódi énjüket, mert mindig viselniük kell ezt a maszkot a külvilág felé.
A sprezzatura számos modernkori megnyilvánulását lehet felfedezni, közülük pedig talán az olasz férfiak lehengerlően laza, mégis összerakott és kifinomult öltözködési stílusa a legmeghatározóbb és legkönnyebben beazonosítható. Bár az országban szinte bárhol és bármikor belefuthatunk a két lábon járó sprezzaturába, mégis a Milánói Férfi Divathét a sprezzatura saját fesztiválja. Azonban már most le kell szögezni, hogy a sprezzatura nem egyszerűen a ruhák összekombinálásának jó érzékét jelenti – sokkal inkább az olasz életérzés magától értetődő vidámságát és életigenlését fejezi ki, ebben az esetben a textilek segítségével.
A sprezzatura nem törődik az elvárásokkal, sőt, szembe megy velük, miközben mégis a megszokott, konvencionális darabokból építkezik, így az illető úgy emelkedik ki a tömegből, hogy nem válik divatbohóccá. Nincs benne semmi polgárpukkasztás, mégis játékos és nemtörődöm az összhatás. És ugyan a lényege a hanyagság, ez csak látszólagos, mert igenis tudatos döntések adják össze a sprezzatura outfitet.
A sprezzatura leghíresebb olasz képviselői közé olyan személyek tartoznak, mint a forradalmár Gabriele D’Annunzio, a színész Marcello Mastroianni, az iparmágnás Gianni Agnelli. Talán utóbbi a legmeghatározóbb példája a sprezzatura azon követelményének, hogy az ember a maga sajátos módján csinálja a dolgokat: az óráját az ing mandzsettája fölött hordta, ha gombos inget viselt, a gallérgombokat kigombolva hagyta, a kétsoros öltönyét is kigombolva hordta, és teljes lelki békével húzott az öltönyéhez túrabakancsot. Ezek az esetek azt mutatják, hogy a sprezzatura a részletekben rejlik, és arra is rávilágít, hogy valami, ami első látásra affektálásnak vagy egyszerűen csak stílustalannak tűnhet, valójában szándékos stiláris cselekedet lehet. A divat egy játszótér, és ha nem is az olaszok írják a szabályait, ők azok, akik előszeretettel áthágják őket.
A trükk az, hogy ne vidd túlzásba. Ha túl nyilvánvaló, hagyd ki. Ha túl sok a trükk, hagyd el a legtöbbet. A kevesebb jobb. A lényeg, hogy bizonyos szinten valódi öltözködési hibáknak tűnjenek az amúgy átgondolt és tudatos stílusmegoldások: mintha Gianni Agnelli lennél, és épp azelőtt húztad volna fel az órádat, amikor berohantál az ajtón, és nem volt időd megigazítani a mandzsettádat, mintha elfelejtetted volna begombolni az inged, mintha nem tudnád, hogyan kell “helyesen” begombolni a kétsoros öltönyt, mintha épp nem találtad volna a cipőd, ezért az első kéznél lévő lábbelit, történetesen egy túrabakancsot kellett volna felhúznod. Hanyagság, ami tudatos. Olyan könnyedén laza, mintha egyáltalán nem törődnél a ruháiddal és hogy miként viseled őket. Nézzük, a sprezzatura 5 alapszabályát:
Csak visszafogottan
A sprezzatura jellemzője a visszafogottság. A túlzó, rikító díszítések nem sugározzák a visszafogott lazaságot. Ne feledd, a kevesebb több. Ezzel kapcsolatban ne vigyük túlzásba ezt a stílustípust; a sprezzatura túl sok elemének beépítése a könnyed és a hanyagság közötti vékony határvonalat jelentheti. Ne gondold túl.
Strukturálatlan anyagok és stílusok
Az olyan légáteresztő, könnyű anyagok, mint a vászon és a pamut, könnyed megjelenést biztosítanak anélkül, hogy rendetlennek tűnnének. Egy strukturálatlan, bélés nélküli blézer egy gombos gallérú ing tetején szerény magabiztosságot sugároz: a sprezzatura megtestesítője.
Laza és kigombolt
A “kevesebb több” megközelítés ennél a stílusirányzatnál a kigombolt blézerekért és a lazán csatolt csatokért kiállt. A lényeg, hogy ne a méltóságteljes és ünnepélyes szavak legyenek az elsők, amik valakinek az eszébe jutnak az adott szett láttán. Ami az ingeket illeti, ha érzed, hogy a gallér az álladat súrolja, akkor túlságosan be van gombolva. Ami az ujjakat illeti, ha nem viselsz kabátot, akkor a legjobb, ha lazán feltekered őket.
Vegyítsd a hétköznapit és a formálist
Ne tartogasd a legjobb darabokat különleges alkalmakra, egyszer élsz, merj bátran elegáns, szabott ruhákat viselni a hétköznapokban is. De figyelj! Ne vidd túlzásba a formális darabokat, hanem párosítsd ezeket egyenlő arányban laza, hétköznapi és letisztult ruhákkal. Egy egyszerű egyenlet: strukturált blézer + koptatott farmer = lazaság netovábbja. Ropogós gyapjúnadrág + kigombolt, kopottas vászoning, öltöny + lenge póló + minimál tornacipő = sprezzatura.
Laza ápoltság
Ez az utolsó tipp teszi fel az i-re a pontot. Az ápolatlanság semmilyen körülmények között sem vonzó vagy támogatandó, de a sprezzatura követőinek ezen a téren sem szabad erőlködést mutatniuk (például a szemöldök nincs kicsipkedve, amit egyébként Olaszországban előszeretettel gyakorolnak a férfiak is). Egy kis borosta vagy kócos haj még nem a világ vége, inkább arra utal, hogy szívesebben töltöd az időd mondjuk egy vitorláson hajókázva, mint a borbélynál. Tökéletesen tökéletlen – ez a cél.
(Kiemelt kép: Mens fashion magazine)
