Egy ultramaratoni futóverseny olyan, akár egy hosszúra nyúlt utazás: érzelmek, tapasztalatok és fizikai fájdalom különleges egyvelege, mely végül rengeteg hasznos tudással gyarapítja mindazokat, akik az egész megmérettetést végigküzdik a rajtvonaltól a végcélig. De mire taníthatnak meg bennünket e csodálatra méltó elszántsággal rendelkező atléták?
Mi lehet motiválóbb annál, hogy valaki képes felülemelkedni a saját gyarlóságain, és mindent egyetlen nemes, szép célnak rendel alá? Erről szól az ultrafutók tevékenysége is, akik olykor 20-40 órán át talpon vannak (csak néha beiktatva egy egészségügyi vagy alvásszünetet), és több száz kilométeres távokat teljesítenek egy-egy megmérettetés keretében.
És ami a legfontosabb: fantasztikus teljesítményükkel új értelmet adnak az állhatatosság fogalmának, valamint lelkesedésből és kitartásból is csillagos ötösre vizsgáznak.
Egy ilyen futóverseny ugyanakkor olyan, akár egy hosszú utazás: érzelmek, tapasztalatok és fizikai fájdalom különös ötvözete, mely végül hasznos tudássá, bölcsességgé sűrűsödik az atléták elméjében. Így aztán teljesen jogos feltenni a kérdést: vajon milyen életvezetési leckéket tanulhatunk a legrátermettebb és legmotiváltabb ultrafutóktól?
Ahogy a Success.com cikke is hangsúlyozza: az első és legfontosabb tanulság, hogy soha ne apadjon a lelkesedésünk, és mindig legyen kellő érzelmi hajtóerőnk a folytatáshoz. Az ultramaratonisták dolga olykor kiváltképp nehéz, hiszen egy verseny kezdetén nem lehet mindig teljes bizonyossággal megtippelni, célba érhet-e az adott atléta.
Ez ugyanis függhet az adott időjárási- és terepviszonyoktól is, nem is beszélve arról, hogy egy váratlan sérülés gyakran mindent boríthat.
Egy 2018-as, ultrafutók körében végzett vizsgálat rámutatott, hogy a kellő mentális állóképesség segít számukra áthidalni azokat a fizikai, pszichológiai, érzelmi akadályokat, melyeket ezek a váratlan, előre megjósolhatatlan események okozhatnak.
“Egy ultramaraton során a tudatosságod olyan óriási, hogy nincs is más választásod, mint száz százalékosan jelen lenni. Számomra az ultrafutás olyan, mintha megoldanék egy kirakóst – tesztelem a határaimat és fejlesztem az állóképességemet” – mondta Katie Asmuth ultramaratonisa, aki korábban már több óriási távot is sikeresen teljesített. De vajon hogyan tornázhatjuk fel ilyen magas szintre a mentális erőnlétünket? Darcy Piceu pszichoterapeuta, veterán ultramaratonista szerint olykor elég, ha az ember a naptárára pillant, kiszemel magának egy közelgő, várva várt eseményt (legyen az egy baráti találkozó vagy épp egy újabb verseny), és fejben, lélekben arra összpontosít.
A második legfontosabb lecke, hogy aki egyetlen, hatalmas célt tűz ki maga elé, annak valójában egyetlen erényt kell gyakorolnia – ez pedig nem más, mint a következetesség.
Hogyan állíthatjuk minden energiánkat egyeten ügy szolgálatába? Ahogy a megvalósítás során egyre több érzelem kerít hatalmába, s egyre csak növekszik a rutinunk, lassan megtanuljuk, mi az, ami működik, és mely megoldásoknak nem vesszük hasznát – és persze megtanuljuk, hogyan legyünk következetesek. Az olyan ultramaratonisták, mint Asmuth, ambivalens módon az egyik legborzasztóbb érzelem, a bizonytalanság révén jutnak el a belső konzisztencia legfelső fokáig.
“Engem az előre nem ismert dolgok miatt érzett bizonytalanság lendít előre. Száz mérföldeket futni óriási bátorságot kíván az embertől, teljesen mindegy, milyen gyors vagy, teljesen mindegy, hányszor teljesítetted már a távot” – ecseteli Asmuth. “A talányosság csigázza az érdeklődésem. Várom, hogy felbukkanjanak az akadályok, és ha megérkeznek, úgy tekintek rájuk, mint a problémamegoldás lehetőségeire, hiszen így rengeteget tanulhatok önmagammal kapcsolatban” – teszi hozzá. Ha pedig úgy érzed, a következetesség egyre kevésbé jellemzi az életedet, a mindennapjaidat, érdemes megpróbálkoznod egy-egy radikális váltással. Piceu a sportban és az üzleti életben is új kihívások felé vette az irányt, ami nem csupán a motivációját erősítette, de a következetes gondolkodásra való hajlamát is serkentette.
Egy 100 mérföldes ultramaratoni futás során a résztvevőknek roppant nehéz megőrizni érdeklődésüket, a kitartásukat, az állhatatosságukat. “Küzdőszellem, állhatatosság, rugalmasság, pozitív szemléletmód – ezek a legalapvetőbb követelmények minden futó számára” – fogalmaz Asmuth. De hogyan lehet elérni, és huzamosabb időn keresztül megtartani magunkban ezt az átlag feletti akaraterőt? Nos, Asmuth és Piceu szerint az első és legfontosabb dolog, hogy szokj hozzá az apróbb kudarcokhoz, és minden egyes fiaskóból kovácsolj erényt! Ha eleve számolsz a balsiker lehetőségével, akkor egy-egy pillanatnyi vereség sokkal kevésbé fog földhöz vágni.
A kiemelkedő akaraterő, a megacélozott lelkület másik fő összetevője a rendszeres pihenés. Az alvás mindig segít regenerálódni, legyen szó akár futásról, akár a hétköznapi mókuskerékről.
És végül, de nem utolsósorban a negyedik életlecke: fogadd el, hogy egy nálad is sokkal nagyobb egység része vagy! A futás csak akkor egyéni sport, ha a résztvevők is úgy akarják. Csapatban dolgozni, egy közösség aktív tagjaként élni és tevékenykedni viszont sokkal megnyugtatóbb, egyben felettébb inspiráló is. Mindez természetesen a munka világára is vonatkozik: ha nyugtázod, hogy egy összetartó, azonos célért küzdő csapat tagja vagy, akkor az esetleges nehézségekkel is könnyebben birkózol majd meg, ráadásul számos fantasztikus ötletet is meríthetsz a kollégáid, sporttársaid példájából. Kéz a kézben sokkal könnyebben a maraton végére érhettek, mintha egyedül próbálkoznátok. És gondolj csak bele: másokkal osztozni a győzelmi mámorban – létezik ennél felszabadítóbb érzés?
