A Tour de France-bajnok, aki több száz zsidó életét mentette meg

Idén Firenzében vette kezdetét a világ legismertebb országúti kerékpárversenye, a Tour de France. Mindez remek apropó ahhoz, hogy felelevenítsük az itáliai világváros szomszédságából származó, s a sportág egyik legnagyobb tehetségeként emlegetett Gino Bartali élettörténetét.

2024-ben elsőként startolt el itáliai helyszínen a világ legnevesebb országúti kerékpárversenye, a Tour de France. Bár az olaszok a második legrangosabb biciklis körversenyt, a méltán népszerű – és szintén évente megrendezett – Giro d’Italiát is élénk figyelemmel követik, nem csoda, ha idén inkább a Tour firenzei rajtja tartotta őket izgalomban. A toszkán város egyébként a kerékpárversenyek nemzetközi történelmének egyik fontos helyszíne, hiszen a közeli kistelepülésen, Ponte a Emában született a sportág egyik kimagasló egyénisége, a felejthetetlen Gino Bartali, aki a világvégés időszakában több száz zsidó életét mentette meg.

Bartali 1914-ben látta meg a napvilágot a Firenze melletti kisvárosban, és már gyermekkorában eltökélte, hogy egyszer majd ő lesz minden idők egyik legnagyobb kerékpárosa.

Kisfiúként gyakran biciklizett fel a híres Piazzale Michelangelóig – a turisták által sűrűn látogatott dombtetőig, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik Firenzére. Már ekkor arról ábrándozott, hogy egyszer majd ő is híres versenyző lesz. Vágyait végül valóra váltotta a sors, de legalább ennyire fontos, hogy kacskaringós pályafutása alatt emberi nagyságát is volt alkalma bebizonyítani – írja a BBC.

2000-ben, amikor Bartali elhunyt, a The Guardian úgy emlékezett meg róla, mint az olasz kerékpárversenyzés ikonjáról, azt viszont a lap „elfelejtette” megemlíteni, hogy a sportoló a világégés időszakában több száz zsidó életét mentette meg. Ez a tény egyetlen korábbi nekrológban sem szerepelt, Bartali ugyanis gondosan eltitkolta a nyilvánosság elől.

Pedig 1943 és 1945 között a mélyen vallásos Bartali egy földalatti keresztény hálózat támogatójaként több ezer kilométert biciklizett, hogy – barátja, a firenzei Elia Dalla Costa érsek megbízásából – kulcsfontosságú dokumentumokat (elsősorban útleveleket) csempésszen Firenzéből az assissi ferences kolostorba. Az iratokat végül zsidóknak, illetve politikai menekülteknek továbbították, akik így el tudtak menekülni a nácik által ellenőrzés alá vont Észak-Itáliából. A zseniális sportoló ideális jelöltnek tűnt a feladatra: kerékpárosként különösebb nehézség nélkül meg tudott tenni 180-200 kilométeres távokat anélkül, hogy bárkinek is gyanússá vált volna. Pedig egy percig sem volt kétséges: ha lebukik, halál vár rá.

Bartali végül több ezer kilométert biciklizett Firenze és Genova, illetve Assissi között, kecsesen suhanó járgányán értékes „rakományokat” szállítva. Valahányszor megállították, és arról faggatták, hová tart, Gino csupán annyit mondott: „Éppen edzek.” E mondat után rendszerint véget is ért a faggatózás.

A Firenzétől 110 kilométerre, Cortonában található Terontola vonatállomáson ma is dísztábla emlékeztet Bartali hősies tevékenységére. A kitűnő kerékpáros nem csupán „botcsinálta futárként” vette ki a részét a nácik elleni nemes küzdelemből, de – ügyesen kihasználva sztár-státuszát – sokszor elterelte az ellenséges katonák figyelmét a dél felé tartó vonatokra fel-felszökő menekültekről, akik így elroboghattak a szabadabb jövőt ígérő Dél felé.

Bartali mindig vállalta a lelepleződés kockázatát. „A nagyapám hívő katolikusként egy pillanatig sem habozott, hogy segítsen a rászorulókon” – nyilatkozta a sportoló legidősebb unokája a Der Spiegel nevű német magazinnak. Gyakran előfordult, hogy Gino összehajtogatta, és a biciklivázba rejtette az útleveleket, melyek oly sok ember számára jelentették a túlélés kulcsát. Egyszer, amikor Bartali egy veszélyes ellenőrző ponthoz ért, az épp szolgálatot teljesítő német katonában komoly gyanú ébredt, s a férfi szét akarta szedni a világhírű biciklista kerékpárját. Ginónak szerencsére sikerült megváltoztatnia a katona elhatározását: azt mondta, egy ilyesfajta versenygép nagyon bonyolult szerkezet, és hatalmas vesződséggel járna újra összerakni. Így végül túljutott az ellenőrző ponton, és nem csupán önmagát mentette meg a halál torkából, de zsidók és menekültek tucatjainak adott lehetőséget és reményt az újrakezdéshez.

Bartali a saját háza pincéjében több zsidó családot is rejtegetett. „Annak ellenére bujtatott minket, hogy tudta, a németek mindenkit megölnek, aki zsidókat próbál megmenteni” – árulta el Giorgio Goldenberg, az egyik érintett zsidó család leszármazottja a sportolóról készült 2014-es dokumentumfilmben, majd hozzátette: „Ráadásul ezzel nemcsak a saját, hanem az egész családja életét is kockáztatta”.

Még Gino saját famíliája is vajmi keveset tudott a neves versenyző világháborús hőstetteiről. Bartali úgy érezte, ha a nagyvilág elé tárná gondosan őrzött titkait, azzal azokat az embereket árulná el, akiknek egykoron megmentette az életét. Az ilyesfajta kitárulkozás ugyanis utólag már senkin sem segítene, viszont – vélekedett a sportoló – egyesek szerénytelenségnek, önajnározásnak vélnék.

„Rajtam kívül soha senkinek nem mondta el, és nekem is meg kellett esküdnöm, hogy sosem nem teregetem ki a titkát” – mondta Bartali fia, Andrea az imént említett dokumentumfilmben. A fiatalember már harmincas éveiben járt, amikor először hallott édesapja bámulatos cselekedeteiről.

Bartali végül 2000-ben hunyt el: az akkor 86 éves ex-sportolóval szívroham végzett. Ezután sorra szólaltak meg Gino családtagjai, bajtársai, valamint azok az ismeretlenek is, akiket az Il Pio (Jámbor) becenévvel is illetett kerékpáros annak idején megmentett a nácik karmaiból. Később rengeteg film és könyv is feldolgozta a kerékpárversenyző világháborús múltját, tavaly pedig egy Bartali-musicalt is bemutattak a londoni West End színpadán.

Gino – bár önfeláldozással határos, derekas magatartásából a mai kor embere is sokat tanulhat – sosem tekintett magára hősként. A dokumentumfilmben Andrea saját édesapja szavait is citálta: „Azt akarom, hogy az emberek a sportolói eredményeim miatt emlékezzenek rám. Az igazi hősök mások; azok, akik szenvedtek a saját szeretteikért, és ez a szenvedés egyaránt érintette a lelküket, a szívüket, a szellemüket és az elméjüket. Ők az igazi hősök. Én csak egy kerékpáros vagyok.”

Gino Bartali 1938-ban és 1948-ban is megnyerte a Tour de France-t, 1936-ban, 1937-ben és 1946-ban pedig a Giro d’Italián diadalmaskodott.

(Kiemelt kép: My Italian Secret: The Forgotten Heroes)