Vérrel pettyezett mese az Újvilágról: 40 éves a Volt egyszer egy Amerika

Az Egyesült Államokban 1984. június 1-jén, vagyis negyven évvel ezelőtt mutatták be minden idők egyik legnagyszerűbb gengszterfilmjét, a Volt egyszer egy Amerikát. Az évforduló kapcsán felidézünk néhány kevéssé ismert – vagy időközben feledésbe merült – kulisszatitkot Sergio Leone halhatatlan filmeposzával kapcsolatban.

Éjszakába nyúló vitaestet lehetne rendezni arról, hogy melyik a világ legjobb gengszterfilmje. Nincs kétségünk afelől, hogy a legtöbb néző A Keresztapának adományozná e kitüntető címet, de biztosan sokan voksolnának A sebhelyesarcúra, a Nagymenőkre, a Casinóra és a Volt egyszer egy Amerikára is. Ez utóbbi opuszt 1984. június 1-jén, vagyis kereken negyven évvel ezelőtt mutatták be a tengerentúli filmszínházak, miután a májusi cannes-i filmfesztiválon első ízben csodálhatta meg a nagyérdemű.

A Volt egyszer egy Amerika – a már említett A sebhelyesarcúhoz hasonlóan – nem emelkedett azonnal kultstátuszba. Hosszú éveknek kellett eltelnie, míg Sergio Leone bonyolult szerkezetben megvalósított, hatalmas ívű, lassú sodrású eposza elnyerte méltó helyét a 20. század legnagyobb gengszterfilmjeinek panteonjában.

A Volt egyszer egy Amerika utóélete legalább annyira színes és meglepő, mint megszületésének históriája. Éppen ezért stílszerű, hogy egy olyan cikkel emlékezzünk meg a nem mindennapi évfordulóról, mely az opusz kulisszatitkait, popkulturális történetének „vakfoltjait” fürkészi. Táruljon hát fel a múlt kincsestára, következzen néhány kevéssé ismert – vagy időközben elfeledett – érdekesség Sergio Leone kolosszális gengsztereposzáról!

1. Leonét A Keresztapa rendezői posztjával is megkínálták, ő azonban másképp döntött

Bizony, Leone – akit ekkorra már az emblematikus Dollár-trilógia, a Volt egyszer egy Vadnyugat és más remekbe szabott westernfilmek rendezőjeként ismert a világ – voltaképpen csak egy karnyújtásnyira volt A Keresztapa direktori székétől. A legendás alkotó végül azért utasította vissza a megbízást, mert – saját bevallása szerint – nem akart olyan alvilági mozit készíteni, mely idealizálja, a romantika aranyködébe burkolja a szervezett bűnözést, illetőleg magát az olasz maffiát. A Volt egyszer egy Amerika voltaképpen A Keresztapa antitézise: egy nagyszabású, illúziómentes eposz arról, hogyan veszíti el ártatlanságát a bűnbe süllyedő Újvilág.

2. Az eredeti, nyers változat maratoni hosszúságúra sikeredett

Leone számára a Volt egyszer egy Amerika grandiózus vállalkozásnak bizonyult. A rendező azt akarta elmesélni, hogyan süllyed a bűn mocsarába, majd születik újjá Amerika a huszadik század folyamán: a cselekmény több mint ötven évet ölel fel (hőseinket utcakölykökként ismerjük meg, akik az 1920-as évek New Yorkjában csellengnek, majd sorsukat egészen a század második feléig nyomon követhetjük), ráadásul az egyébként sem hektikus, sietős tempójáról ismert Leone talán még a szokásosnál is lassabb, meditatívabb hangvételű filmet készített, mely a maga korában sem a nézőket, sem a kritikusokat nem tudta lehengerelni. A rendező és stábja eredetileg 8-10 órányi anyagot rögzített, s Leone Nino Baragli vágó segítségével kurtította hatórásra e nyers változatot. A direktor ez utóbbi verziót akarta mozikba küldeni (méghozzá két külön részre bontva), a producerek viszont hallani sem akartak az ötletről. A végső, 3 óra 45 perces vágás természetesen köszönőviszonyban sem volt azzal a filmmel, amit Leone vászonra álmodott…

3. A tengerentúlon világraszóló bukás lett belőle

1984 májusában, a cannes-i filmfesztiválon a szakma lelkesen fogadta a már említett 3 óra 45 perces változatot, az amerikai bemutató viszont csúfos fiaskónak bizonyult. A közönség ugyanis egy brutálisan megcsonkított, mindösszesen 139 perces (vagyis alig több mint két órás) verzióval találkozhatott, e mozgóképes torzó pedig még kevésbé emlékeztetett Leone eredeti víziójára. A stúdió fittyet hányt a cselekményszervezés egyik vezérelvét képező időfelbontásra: a jeleneteket lineáris sorrendbe állították, teljes történetszálakat hajítva a vágószoba kukájába. A film egyik mellékszereplője, Treat Williams azt nyilatkozta, hogy a kétórásra zsugorított – és durván megnyirbált – változat olyannyira zagyva és követhetetlen volt, hogy a nézők értelmezni sem tudták, mi történik a vásznon.

4. A lakossági forgalmazásnak köszönheti kultstátuszát

A sebhelyesarcúhoz hasonlóan a Volt egyszer egy Amerika is akkor nyerte el a nézők osztatlan rokonszenvét, amikor videókazettán is hozzáférhető lett. A nézők mind VHS-en, mind pedig DVD-n az eredeti, 3 óra 45 perces változatot tekinthették meg, mely utólag óriási anyagi és erkölcsi sikernek bizonyult. A maga korában Leone magnum opusa egyetlenegy Oscar-jelölést sem gyűjtött be, sőt akadt olyan kritikus, aki az 1984-es év legrosszabb filmjének titulálta. Napjainkban viszont a műfaj időtálló etalonjai között szokás emlegetni.

5. A sztori egy valódi gengszter visszaemlékezésein alapul

Legalábbis részben. Annyi azonban bizonyos, hogy az egyik legfontosabb inspirációt Harry Grey The Hoods című regénye jelentette, melyben a szerző szokatlan őszinteséggel fest árnyalt, nagyívű képet az amerikai alvilágról. Leone ugyanakkor fontos ihletforrásként tekintett Jack London Martin Edenjére és F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby-jére is. Magát a rendezőt a már említett Harry Grey (akiről a film főszereplőjét, a Robert De Niro által alakított Noodles-t is mintázták) a gengszterműfaj aranykorának vezető színészére, Edward G. Robinsonra emlékeztette. (Grey sajnos már nem érhette meg a film bemutatóját, ugyanis évekkel korábban elhunyt.)

6. Neves festőművészek inspirálták a vizuális világot

Leone olyan festőművészek munkái nyomán alakította ki a Volt egyszer egy Amerika már-már rembrandti képi világát, mint Reginald Marsh, Edward Hopper, Norman Rockwell és Edgar Degas, de Jacob Riis újságíró-szociofotós munkássága is megérintette a rendezőt.

7. Nem Robert De Niro volt az egyetlen jelölt a főszerepre

Habár De Niro mára összeforrt Noodles karakterével, az IMDb információi szerint a szerepre korábban a színésznagyság két jeles kortársa, Al Pacino és Jack Nicholson is szóba került, de mindketten elutasították a felkérést.

8. Leone 1980 és 1982 között éjt nappallá téve az előkészületeken dolgozott

A rendező e két év során egymaga hallgatott meg több mint 3000 színészt és színésznőt, hiszen 110-nél is több beszélő szerepnek kellett gazdára találnia, mielőtt egyetlen csapó is elcsattant volna. Leone emellett a forgatási helyszínek felderítését és a forgatókönyv finomhangolását is személyesen végezte.

9. Ennio Morricone legendás szerzeménye eredetileg egy másik filmhez íródott

A „Deborah’s Theme” a Volt egyszer egy Amerika talán legcsodásabb zenei motívuma. Ma már kevesen tudják, de Ennio Morricone zeneszerző (akinek zseniális munkája nélkül maga a gengsztereposz is kevesebbet érne) eredetileg egy hetvenes években készült mozihoz komponálta e szerzeményét, ám végül sosem használta fel. A fáma szerint Morricone hosszasan győzködte Leonét, míg a rendező végül kötélnek állt, és beillesztette filmjébe a „Deborah’s Theme”-t.

10. Leone soha meg nem valósult álma: a klasszikus hollywoodi sztárok „seregszemléje”

A direktor szerette volna, ha egy-egy rövid cameo erejéig felvonulnak a filmben Hollywood aranykorának legnagyobb férfisztárjai is: George Raft, James Stewart, Henry Fonda és Glenn Ford. Sajnos egyikőjük sem élt a fantasztikus lehetőséggel. (Igaz, Raft már 1980-ban elhunyt.)

A Volt egyszer egy Amerika az egyetemes mozgókép-történet egyik legkülönlegesebb és legnagyobb szabású vállalkozása. Felkavaró utazás Amerika éjsötét szívébe, a bűn, az árulás, a barátság és a szerelem titokzatos örvényébe. Vérrel pettyezett mese az Újvilágról, az ártatlanság elvesztéséről, az örökös újrakezdésről és az elmúlásról. Ha valamikor, hát most valóban időszerű újranézni: akármelyik változatra is essen a választásod, szédelegve fogsz kisétálni a nappalidból, miután legördült a végefőcím.