Val Kilmer legemlékezetesebb 5 szerepe

Hatvanöt esztendős korában, tüdőgyulladás következtében elhunyt Val Kilmer, a nyolcvanas-kilencvenes évek közismert amerikai színésze. Visszatekintő összeállításunkban a világsztár legmaradandóbb szerepeit elevenítjük fel.

Val Kilmer 1959. december 31-én, Los Angelesben látta meg a napvilágot ír, német, svéd és cseroki ősök sarjaként. Alig nyolc éves volt, amikor szülei elváltak, de édesanyja a hetvenes évek hajnalán újra megházasodott. A fiatal színész-aspiráns életében nagy törést jelentett, amikor epilepsziában szenvedő bátyja megfulladt egy jacuzziban. Kevesen tudják, de Kilmer neves kortársával, Kevin Spacey-vel együtt járt a Los Angeles-i Chatsworth középiskolába. Már diákéveiben megfertőződött a színészettel, és nem is kellett sokáig várnia rá, hogy felfedezzék: ő volt a legfiatalabb növendék, aki felvételt nyert a patinás Juilliard iskolába, ahol aztán drámát tanult. Kilmer eleinte a színpadon csillogtatta meg művészi tudását – a Broadway-n Kevin Bacon és Sean Penn partnereként is feltűnt -, majd a nyolcvanas évek első felében filmszínészként is kipróbálta magát.

Val Kilmert 1983-ban nem kisebb név, mint Francis Ford Coppola szerette volna megnyerni A kívülállók című filmje egyik szerepére, de a Hollywoodban még ismeretlennek számító színész – színházi elfoglaltságaira hivatkozva – visszautasította az ajánlatot.

Egy évvel később viszont már főszereplőként domboríthatott David és Jerry Zucker, valamint Jim Abrahams közös kémfilm-paródiájában, a Top Secret! címűben, és innentől filmszínészként is meglódult a szekere. Már a nyolcvanas évek folyamán is tengernyi kultmoziban foglalkoztatták, de a pálya csúcsát egyértelműen a következő dekád közepén érte el. Az ezredforduló után viszont kezdtek megfogyatkozni a komolyabb szerepek, majd Kilmert gégerákkal diagnosztizálták, s betegsége miatt szinte teljesen hátat fordított Hollywoodnak. Az utóbbi néhány évben már alig-alig állt kamerák elé, csak a Top Gun 2022-es folytatásában, a Maverickben vállalt el egy rövid, de annál hatásosabb cameót. Most következő válogatásunkban Val Kilmer legemlékezetesebb szerepeit vonultatjuk fel.

Mindörökké Batman (Batman Forever, 1995, r.: Joel Schumacher)

A Mindörökké Batman nem tartozik Val Kilmer legsikeresebb filmjei közé – a kritikusok durván lehúzták, sőt a Denevérember híveit sem kápráztatta el -, ám mégis hozzájárult ahhoz, hogy a színész megvethesse a lábát az A-kategóriás álomgyári nagyágyúk között. A Köpenyes Kereszteslovag szerepe ugyanis mindig hálás, függetlenül attól, hogy ki és milyen körülmények között formálja meg. Már a kilencvenes évek első felében egyértelművé vált, hogy Tim Burton nem dirigálhat több Batman-mozit (ennek oka az 1992-es Batman visszatér némiképp ambivalens fogadtatása, valamint a produkciót övező, ma már nevetségesnek ható McDonald’s-botrány volt), a Warner helyette Joel Schumachert (Összeomlás, Az ügyfél) kínálta meg a direktori székkel. Az első két Denevérember-film főszereplője, Michael Keaton azonban csak 1994-ben szállt ki a Mindörökké Batmanből (méghozzá kreatív természetű konfliktusok miatt), a szerep tehát viszonylag későn vándorolt Kilmerhez. A színész úgy bólintott rá a felkérésre, hogy egyszer sem olvasta el a forgatókönyvet, és Schumacher munkássága is teljesen ismeretlen volt a számára, de a kecsegtető ajánlatot nem tudta, s nem is akarta visszautasítani. A Mindörökké Batman finoman szólva sem aratott kirobbanó sikert, de a szőrösszívű ítészek elsősorban nem Kilmeren köszörülték a torkukat.

Szemtől szemben (Heat, 1995, r.: Michael Mann)

Al Pacino és Robert De Niro már A Keresztapa 1974-es második részében is együtt szerepelt, azonban – mivel karaktereik két különböző idősíkon mozogtak – a monumentális gengszterfilmben egyetlen közös jelenetük sem akadt. E súlyos mulasztást végül csak 1995-ben pótolták. A két színészfejedelmet végül a kiváló Michael Mann (Az erőszak utcái, Az utolsó mohikán) hozta össze, méghozzá a korszak talán legkiválóbb akcióthrillerében, a Szemtől szemben címűben. A realisztikus akciójelenetekkel és fajsúlyos, átélhető drámákkal megspékelt kultdarabban a korabeli Hollywood színe-java felbukkant (a veterán Jon Voight-tól kezdve a szárnyait bontogató Natalie Portmanig), de a sztárparádéból az akkoriban épp karrierje zenitjére érkező Kilmert sem hagyták ki. A színész egy profi kasszafúrót alakított, aki a Neil McCauley (De Niro) által irányított bűnbanda tagjaként szigorúan őrzött Los Angeles-i bankokat rámol ki. Mai szemmel sem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Kilmer legütősebb alakítása Mann magnum opusához köthető.

Durr, durr és csók (Kiss Kiss Bang Bang, 2005, r.: Shane Black)

Shane Black-et sokáig csak a Halálos fegyver és Az utolsó cserkész üdítő stílusú írójaként ismerte a nagyérdemű, ám 2005-ben mozikba került rendezői bemutatkozása, a kicsit őrült, féktelen stílusú Durr, durr és csók is. A sztori ugyan cseppet sem eredeti, de hallatlanul ötletes: adva van egy kisszerű kókler, Harry (Robert Downey Jr.), aki épp a rendőrök elől menekül, amikor véletlenül betoppan egy színészmeghallgatásra. Még fel sem ocsúdik első meglepetésétől, s máris kitárultak előtte Hollywood kapui: egy régi vágású, kemény magándetektívet kell alakítania a vásznon. A minél nagyobb fokú hitelesség érdekében összehozzák egy igazi magánnyomozóval (Kilmer), akivel hamar csipkelődős-évődős viszonyba keverednek. A Durr, durr és csók igazi posztmodern buddy movie, kaleidoszkópszerű stíluselegy, amit az erősen önreflektív gesztusok és a nagyszerű színészi alakítások koronáznak meg. Lehet, hogy Robert Downey Jr. mindenki elől ellopja a show-t Harry szerepében, de Kilmer is mindvégig egyenletes teljesítményt nyújt, és a két világsztár közötti kémia is olajozottan működik.

Doors (The Doors, 1991, r.: Oliver Stone)

Val Kilmer a nyolcvanas évek alkonyán szorgalmasan lépdelt előre a hollywoodi ranglétrán, az első igazán nagy művészi sikere viszont csak a következő évtized elején érkezett el. Oliver Stone 1991-es életrajzi drámájában, a Doorsban az emblematikus rockzenekar vezető énekesét és dalszövegíróját, a 27 évesen elhunyt Jim Morrisont formálta meg. Stone ebben az alkotásában is kiválóan érvényesítette vizuálisan és formanyelvileg is excentrikus stílusát: egymást követik a néha zavaros, de mindenképpen impozáns látomásjelenetek, miközben tudatos és tudattalan, realitás és képzelet határai lassacskán egybemosódnak, s megelevenednek előttünk Morrison életének legfőbb állomásai – a Los Angeles-i filmiskolától kezdve egészen Párizsban bekövetkezett, máig rejtélyes haláláig. Kilmer – precízen igazodva Stone instrukcióihoz – tökéletesen átlényegül Morrisonná: egyaránt mesterien hozza a félszeg ifjú titánt, az agyonajnározott rocksztárt, s az elhízott, csúszós lejtőre került legendát is.

Top Gun (1986, r.: Tony Scott)

Mitchell hadnagy (Tom Cruise) félelmetes tehetségű vadászpilóta, aki mindig elérhetetlen célokat tűz maga elé. Minden vágya, hogy a legjobbak között bizonyíthassa rátermettségét, s amikor bekerül az Egyesült Államok haditengerészetének elitképzőjébe, a híres-nevezetes Top Gunba, hirtelen felfordul az élete. Így indul Tony Scott fergeteges sikerű akciófilmje, a Top Gun, mely nem csupán a főszerepet megformáló Tom Cruise, hanem a Tom („Iceman”) Kazansky hadnagy szerepében látható Val Kilmer pályáján is óriási mérföldkő volt. E szerep egyébként gyönyörűen keretbe foglalta a 65 évesen elhunyt híresség pályáját, hiszen 2022-ben, a Top Gun folytatásában még egyszer, utoljára eljátszotta Icemant – igaz, betegsége miatt már csupán egy villanásnyi cameo erejéig mutatkozott a vásznon, de rövid jelenésével is megdobogtatta mindazok szívét, akik Tony Scott örökzöld kultklasszikusán nőttek fel.