Aki tudta, mitől görbül mosolyra a néző ajka: Jim Abrahams

Nyolcvan esztendős korában elhunyt Jim Abrahams amerikai író-rendező, az Airplane! és a Csupasz pisztoly című kultvígjátékok legendás alkotója, aki nélkül talán Leslie Nielsen sem emelkedett volna a legnagyobb nevettetők sorába.

Nyolcvan esztendősen elhunyt Jim Abrahams amerikai író-rendező, Jerry és David Zucker gyakori alkotótársa, akinek olyan felejthetetlen vígjátékokat köszönhetünk, mint az Airplane! (1980) vagy a Csupasz pisztoly (1988). Abrahams halálhírét fia, Joseph közölte a sajtó nyilvánossággal: a család közleménye szerint a nagynevű hollywoodi művész természetes okokból halt meg Santa Monica-i otthonában – írja a Hollywood Reporter.

Abrahams a wisconsini Shorewoodban, egy zsidó család legifjabb sarjaként látta meg a napvilágot 1944. május 10-én. Az amerikai filmiparban a hetvenes években aratta első sikereit, méghozzá a rendezőként hírnevet szerzett testvérpár, Jerry és David Zucker partnereként.

A triumvirátus tagjai hamar összekovácsolódtak, s ZAZ (Zucker Abrahams és Zucker) becenéven ismertté vált munkakollektívájuk már 1977-ben emlékezeteset alkotott: közösen szerezték a Kentucky Fried mozi című szkeccs-vígjáték forgatókönyvét (a rendezői székben pedig nem más ült, mint John Landis, a Szerepcsere és az Amerikába jöttem c. Eddie Murphy-komédiák későbbi direktora). „A kezdeti filmjeink lehetőségét mi magunk teremtettük meg: főként reklámparódiákat gyártottunk” – emlékezett vissza Abrahams egy 2023-as interjúban. „Leforgattuk, majd megvágtuk az anyagokat, aztán megmutattuk őket másoknak is, hogy a reakcióikból leszűrjük a megfelelő következtetéseket. Ez volt a mi filmiskolánk” – magyarázta.

1980-ban aztán jött az Airplane! című komédia, ami a hetvenes évek katasztrófafilmjeit pellengérezte ki, az Abrahamstől és a Zucker-fivérektől megszokott gunyoros stílusban. A ZAZ triumvirátusa ekkor már együttesen felelt a forgatókönyvért és a rendezésért is. Az Airplane! 3,5 millió dolláros költségvetésből készült, és igencsak vastagon hozott a konyhára, hiszen 171 millió dolláros bevételt termelt, s azóta is minden idők legkitűnőbb komédiái között tartják számon. A merész, vaskos poénokra és gyilkos szóviccekre kihegyezett, mégis könnyed stílusú paródia valódi mozgatórugója a szakmai ranglétra fokait még drámai színészként taposó Leslie Nielsen volt, aki Dr. Rumack szerepében vált vérbeli komikussá.

„Láttuk, hogy az emberek annyi, de annyi mindent komolyan vesznek, úgy a médiában és a televízióban, ahogy a filmekben” – idézte Abrahams későbbi véleményét a The Guardian. „Az ösztöneink tehát azt súgták nekünk, hogy mi magunk ne vegyük véresen komolyan az életet.”

A Zucker-fivérek és Abrahams hallani sem akartak az Airplane! folytatásáról, helyette inkább tető alá hozták a Nagyon különleges ügyosztály (1982) című bűnügyi vígjátéksorozatot, ami a hetvenes-nyolcvanas évek egy másik jellemző műfajának, a rendőrfilmnek állított görbe tükröt. Főszereplőként még Leslie Nielsen is visszatért, aki ebben a szériában bújt először a kétbalkezes Frank Drebin hadnagy bőrébe. Bár a kritikusok szerették a produkciót, melyben az Airpane! fergeteges verbális humora is visszaköszönt, hat epizód után mégis lekerült a tévé képernyőjéről.

Az alkotók ezután ismét új vizekre eveztek: 1984-ben előrukkoltak a Top Secret! című akcióvígjátékkal, melyben Nielsen helyett a kor egyik fiatal sztárszínésze, Val Kilmer játszotta a főszerepet. Abrahams és Zuckerék a nyolcvanas évek derekáig szinte szakmányban gyártották a paródiákat, majd úgy döntöttek, összehoznak egy hagyományosabb koncepciójú vígjátékot. Ez volt a Könyörtelen emberek (1986), melyben Danny DeVito, Bette Midler, Bill Pullman és Judge Reinhold alakították a fontosabb szerepeket.

Ám valamiért ez a produkció sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és a ZAZ triumvirátusa végül visszakanyarodott a Nagyon különleges ügyosztály ötletéhez, amit nagyjátékfilmmé fejlesztettek. A frenetikus poénokkal megtűzdelt, lendületes és kellően őrült hangulatú Csupasz pisztoly (1988) talán még az Airplane! színvonalát is túlszárnyalta, nem mellesleg a hollywoodi komikusok elit klubjába kataputálta a Frank Drebin szerepében visszatérő Leslie Nielsent. A produkciót uzsonnapénznek számító 12 millió dollárból forgatták, a kasszáknál pedig 152 millió dollárt fialt, és végül két folytatást ért meg, ám ezekben az epizódokban sem Abrahams, sem Jerry Zucker nem működött közre.

Abrahams később szólóban is rendezett: olyan alkotások fűződtek még a nevéhez, mint a Winona Ryder főszereplésével készült Siker teszi az embert (1990), vagy egy újabb akciófilm-paródia, a Nagy durranás (1991), mely szintúgy nagy pénzügyi sikernek bizonyult, és két évvel később még egy folytatást is kapott. Az író-rendező 1997-ben – afféle unikumként – melodrámát rendezett: a Sohasem ártok című tévéfilm női főszerepére a háromszoros Oscar-díjas Meryl Streepet sikerült megnyernie. Egy évvel később aztán mégis visszatért arra a terepre, ahol mindig is otthonosan mozgott: Maffia! (1998) című gengszterparódiája A Keresztapa-mítoszt figurázta ki, méghozzá olyan színészekkel a fedélzeten, mint Lloyd Bridges vagy Christina Applegate.

Abrahams ezután hátat fordított a rendezésnek, és már csak a Horrorra akadva negyedik része kedvéért tért vissza a nyugdíjból, kizárólag társforgatókönyvíróként. (A 2006-os vígjátékot régi partnere, David Zucker dirigálta.)

Sajnos bele kell törődnünk: a hollywoodi paródiák koronázatlan királya, Frank Drebin hadnagy szülőatyja nincs többé, de mozgalmas és ellenállhatatlanul színes életműve örökre velünk marad.