Tom Hanks szerint kreatív válság pusztít a hollywoodi képregény-adaptációknál

A kétszeres Oscar-díjas színész cseppet sem bánja, hogy a producerek soha egyetlen szuperhősfilm forgatókönyvével sem kopogtattak az ajtaján. Sőt, Tom Hanks úgy véli, már régóta kreatív válság pusztít a hollywoodi képregény-adaptációk háza táján.

A 68 éves Tom Hanks a Happy Sad Confused című podcast vendégeként hosszasan beszélt egy olyan hollywoodi zsánerről, melybe – érdekes módon – sosem volt alkalma belekóstolni. A képregény-, illetve szuperhősfilmek mai napig felkapott, de érezhetően egyre kevésbé virulens műfajáról van szó, mely a pandémia utáni években kezdett gyengélkedni. A Hanksszel készült podcastbeszélgetést a Variety nevű filmes szaklap szemlézte, kiemelve, hogy a kétszeres Oscar-díjas színésznagyság szerint a zsáner alapvető problémája, hogy ma már szinte kizárólag a technikai truvájokról – a minél nagyobb léptékű és látványosabb akciójelenetekről – szól, s a forgatókönyvírók és a rendezők egyre kevesebb hangsúlyt fektetnek az intelligens történetmesélésre.

„Emlékeztek a hetvenes-nyolcvanas évekre, amikor Amerika Kapitánnyal és Pókemberrel még csak a tévében kísérleteztek? És persze ott volt Batman, akit régen Adam West játszott. Akkor még nem létezett a technika, mely képregényszerűvé varázsolta volna ezeket a figurákat, de ma már igen” – állapította meg Hanks.

„Most már mindent meg lehet csinálni. Tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy Christopher Reeve Supermanje volt az első realisztikus szuperhősfilm, mivel a technika akkorra már olyan szintre fejlődött, hogy eltávolíthatták a felvételről a zsinórokat. Szóval mindenki elhitte, hogy a vásznon tényleg egy ember repül. Egyszerűen fantasztikus volt” – mondta a Forrest Gump és a Ryan közlegény megmentése sztárja, majd így folytatta: „A bőség lassan luxust teremtett, és mivel a vásznon ma már tényleg minden megtörténhet, vissza is kanyarodtunk a kérdéshez: Oké, ez mind valósághű, de miről is szól a történet? Vászonra álmodhatod a Michigan-tavat úgy, hogy aztán megtöltöd kakukkos órákkal, amik háromfejű sárkányokká változnak, tüzet okádnak és elpusztítják Chicagót. Ezt ma már tényleg meg lehet tenni. De mi a szándékod vele? Mi a sztori, és mit akarsz elmesélni a film révén rólunk?” – morfondírozott a filmsztár.

„Volt egy időszak, amikor én magam is úgy gondoltam, hogy ha DC- és Marvel-mozikat nézek, akkor önmagam jobb verziójával szembesülök. Úgy érzem magam, mintha az X-Men tagja lennék, vagy össze vagyok zavarodva, akár Pókember. Dühös vagyok, mint Batman. Szeretem a hazámat, akár Amerika Kapitány. Ezt is végigzongoráztuk már. Volt rá húsz évünk, hogy kiaknázzuk ezt a műfajt, de ehelyett a fejlődésben odáig jutottunk, hogy a kérdés: Mi a történet? Mi a téma? Mi ennek a filmnek az értelme?” – folytatta Hanks.

A szuperhősfilmek iránti nézői érdeklődés az elmúlt egy-két évben érezhetően visszaesett. A jegypénztáraknál olyan kiemelt blockbusterek hasaltak el, mint a Shazam! Az istenek haragja (2023), a Flash – A Villám (2023), A Hangya és a Darázs: Kvantumánia (2023), a Marvelek (2023), a Madame Web (2024), a Joker: Kétszemélyes téboly (2024) vagy a Venom: Az utolsó menet (2024). Igaz ugyan, hogy az idén nyáron bemutatott Deadpool & Rozsomák az év második legjövedelmezőbb filmjévé avanzsált a maga 1,3 milliárd dolláros bevételével, de Hanks úgy véli, a közönség már nem elégszik meg az egyszerű eszképista látványfilmekkel.

„A filmiparban régi közhely, hogy ha valami egy alkalommal működött, akkor a jövőben is működni fog. A közönség azonban már túllépett ezen” – utalt a színészlegenda a szuperhősfilmek önismétlő jellegére és egyre nyilvánvalóbb képzeletszegénységére. Habár diagnózisa tűpontos, a probléma megoldásával Hanks is adós maradt. Vajon megtörik a szuperhősfilmek 15-20 éves sikertörténete? A műfaj eljelentéktelenedik, s átadja a helyét más zsánereknek? Vagy csupán némi vérfrissítésre van szüksége ahhoz, hogy új erőre kapjon? Pokolian időszerű kérdések, melyekre remélhetőleg választ is kapunk a következő években.