Idén lesz tíz esztendeje, hogy elhunyt az Oscar-díjas Robin Williams, az Álomgyár egyik legnagyobb nevettetője, “a szomorú bohóc”, akit sokan máig dévaj mókamesterként ismernek, pedig drámai színészként is magasszintű játékkultúrával rendelkezett. A felejthetetlen világsztár legemlékezetesebb filmjei közül válogattunk.
Idestova 10 évvel ezelőtt az egész világot megrázta Robin Williams halálhíre: az ezerarcú hollywoodi színész 2014. augusztus 11-én, tragikus hirtelenséggel távozott az élők sorából (halálához gyógyíthatatlan degeneratív betegsége, az úgynevezett Lewy-testes demencia is hozzájárult). Emléke azóta sem fakul: legjellegzetesebb filmjeit folyamatosan sugározzák a tévécsatornák, emblematikus alakításait máig több nemzedék emlegeti, szédületes humora, páratlan improvizációs készsége révén pedig ifjabb színészkollégái számára is örök mércévé, viszonyítási ponttá vált.
A 63 éves korában elhunyt Robin Williams karrierjének utolsó szakaszát felejthető alkotások jellemezték, de a nyolcvanas-kilencvenes években, illetve az ezredforduló időszakában olyan komédiákban és (melo)drámákban működött közre, melyeket azóta is makacsul őriz a kollektív emlékezet.
Sőt, talán nem túlzás kijelenteni, hogy a stand-up comedy műfajának briliáns humorú állócsillaga a nagyvásznon akkor volt igazán elemében, amikor nehéz sorsú, tépelődő, tragikus karaktereket kellett megszemélyesítenie. Ez persze nem jelenti azt, hogy most következő listánkon egyetlen Williams-komédia sem kap majd helyet. Lássuk hát Hollywood “szomorú bohócának” öt legkiválóbb alkotását!
5. Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van (1993, r.: Chris Columbus)
Ígéretünkhöz híven máris egy kacagtató vígjátékkal kezdünk, melyben a Robin Williams által alakított főhős, az állástalan, frissen elvált színész találkozik élete legnehezebb szerepével: annak érdekében, hogy három csemetéje közelében maradhasson, önmagát idős házvezetőnőnek álcázva bébicsősznek jelentkezik az exnejénél. Columbus (a Reszkessetek, betörők! első és második részének rendezője) a kilencvenes évek hajnalán még tudta, mitől döglik a légy: biztos kézzel rendez, kellő időt hagyva a cselekmény kibontakozásának, ráadásul arra is ügyel, hogy a mozaikcsaládok problémáját középpontba állító mozi drámai húrokat is pengessen. Robin Williams élete egyik legcsodálatosabb alakítását nyújtja Mrs. Doubtfire szerepében: vitalitása, improvizációs sziporkái lebilincselőek, szomorkás pillanataitól pedig megmelegedik a szem. A színész egyébként rendhagyó módon tesztelte, hogy valóban képes-e idegeneket megtéveszteni Mrs. Doubtfire-ként. A legenda szerint a forgatás egyik szünetében mosolygós házvezetőnőként lépett be egy könyvesboltba, és sikerült is vásárolnia egy kötetet anélkül, hogy bárki felismerte volna.
4. Álmatlanság (2002, r.: Christopher Nolan)
Williams megkent antagonistaként is hiteles tudott maradni. 2002-ben két olyan filmje is a mozikba került, melyben csúcsra járatta ezt a szerepkört: az egyik az elegánsan visszafogott, hűvös stílusú Sötétkamra, a másik pedig Christopher Nolan korai, mára kissé elfeledett rendőrthrillere, az Álmatlanság, melyben a színész az üldözött sorsú nagyvárosi zsarut játszó Al Pacino partnereként egy csendes, agyafúrt gyilkost személyesített meg. Kettejük pszichológiai hadviselése annak ellenére is idegborzolóra sikeredett, hogy a két A-listás filmcsillag egész más munkamódszert preferált a forgatás során. Míg Pacino szerette volna, ha a stáb közösen elemzi a karakterek motivációját és természetét, valamint a próbákhoz is ragaszkodott, addig Williams – a spontaneitás híveként – szinte egyáltalán nem igényelt előzetes felkészülést, mielőtt elcsattant volna a csapó.
3. Jó reggelt, Vietnam! (1987, r.: Barry Levinson)
Robin Williams számos híres filmjében alakított messzi földről érkezett, különc szellemiségű idegent, aki alaposan megbolygatja a közösség békéjét, mellyel kapcsolatba kerül. A Holt költők társasága, az Ébredések és a Patch Adams mellett a Jó reggelt, Vietnam! is erre a történetmintára épül. Barry Levinson (Esőember, Bugsy, Sleepers – Pokoli lecke) 1987-es komédiájában színészünk újfent egy kaleidoszkópszerű, kiismerhetetlenül sokszínű karakter bőrében remekel. Adrian Cronauer, a Vietnamba vezényelt lemezlovas tevékenysége terápiával ér fel a katonák számára, szertelen életöröme azonban összeférhetetlen azzal a közeggel, melyben boldogulnia kell. Williams természetesen ezúttal is zseniális, improvizációja rengeteget emel a produkción, karizmája pedig ellenállhatatlan. Levinson egyébként nem engedte, hogy a forgatás közben a színész találkozzon a valódi Adrian Cronauerrel, mert attól félt, hogy a felvételek során utánozni kezdené az egykori DJ gesztusait, s ez tévútra terelné a munkáját. Williams és Cronauer először a film premierjén üdvözölte egymást.
2. Ébredések (1990, r.: Penny Marshall)
Penny Marshall mára szinte teljesen feledésbe merült alkotása a kilencvenes évek remekbe szabott férfimelodrámáinak sorát gyarapítja. Williams egy visszahúzódó pszichiátert alakít, aki a Baibridge-i Kórház ideggyógyászatán különös páciensekkel találkozik: betegei gyermekkoruk óta öntudatlan állapotban vegetálnak, de – bár beszélni nem tudnak – a maguk módján mégis képesek kommunikálni a külvilággal. Az orvos forradalmi kísérletbe kezd: egy új gyógyszer segítségével megpróbálja visszahozni pácienseit az életbe. Az Ébredésekben az Oscar-díjas színész bámulatos mértéktartásról tesz tanúbizonyságot. Levetkőzi összes vígjátéki manírját, és eszköztelenül, finom ecsetvonásokkal rajzolja meg a humánus, rendületlenül optimista, ám érzelmeit nehezen kifejező kutatóorvos figuráját. Ha látni szeretnéd, valójában mire képes drámai fronton a legendás színész, mindenképp adj egy esélyt ennek a szívbemarkoló melodrámának!
1. Holt költők társasága (1989, r.: Peter Weir)
Noha Williams ebben a történetben voltaképpen csak mellékszereplő, minden egyes arcrezdülése aranyat ér. A Holt költők társasága örökbecsű tanmese a szabad, lángoló szellem és a konformizmus küzdelméről, a diákévek jellemformáló erejéről, és arról, hogy – bármennyire közhelyesen is hangozzék – az élethez tényleg nagy bátorság kell. Williams John Keatingje maga a derű, a bölcsesség és a meg nem alkuvó, vakmerő szenvedélyesség, s a színésznek olyan pazarul áll a szerep, hogy a nagyközönség egy jelentős része azóta is a higgadt, melegszívű mentor karakterével azonosítja. A filmcsillag egyszer azt nyilatkozta: azért vállalta el e szívének különösen kedves figurát, mert Keating olyan tanár, amilyenre mindig is vágyott a középiskolai évei alatt. Nos, azt hiszem, ezzel mindannyian így vagyunk.
