Sokan csak a Marvel-filmek Vasembereként ismerik, pedig az Oscar-díjas Robert Downey Jr. generációja egyik legsokoldalúbb amerikai színésze. Épp itt az ideje, hogy felelevenítsük néhány mesteri alakítását, ami az utóbbi években a feledés homályába borult.
Robert Downey Jr. Oscar-díjas színész. Egyelőre még furcsa ezt leírni – akkor is, ha a vásott mosolyú színészlegenda már bőven rászolgált a nívós kitüntetésre. Noha kimagasló képességeit szinte senki sem vonja kétségbe, akadnak (nem is kevesen), akik úgy vélik, az MCU Vasembereként aprópénzre váltotta tehetségét, és méltatlanná vált arra, hogy a szakma a keblére ölelje. Nos, az igazság az, hogy Downey Jr. még egydimenziós képregényhősként is hihetetlenül összetett alakítást nyújtott, sőt több bájt, férfias karizmát és humort vitt Tony Stark figurájába, mint azt a forgatókönyvírók valaha is remélték. Másfelől – bár tényleg bosszantó volt kissé, hogy a 2010-es éveket gyakorlatilag vörös-sárga páncélruhában ugrándozta végig – már korábbi alakításaival is bebiztosította saját halhatatlanságát a filmtörténelemben.
És most, hogy Christopher Nolan Oppenheimer című történelmi drámájának mellékszerepéért végre megkapta az Oscar-díjat, újabb különleges fejezet veheti kezdetét a karrierjében.
De ne szaladjunk ennyire előre és idézzük fel a világsztár mára kissé elfeledett, de szenzációs alakításait. Öt fantasztikus film következik, mely korántsem lett volna ennyire átütő Robert Downey Jr. nélkül.
III. Richárd (Richard III, 1995 – r.: Richard Loncraine)
Shakespeare kolosszális királydrámáját Sir Laurence Olivier és a magyar Fehér György is “mozgóképesítette” már, a legeredetibb és legüdítőbb adaptációt mégis Richard Loncraine rendezőnek köszönhetjük. Az ő szellemes, kaján, önreflektív elemekkel tarkított átiratában Sir Ian McKellen bújik III. Richárd bőrébe, és bár fürdőzik a hálás szerepben, nem ő a színészcsapat egyetlen tartóoszlopa. Annette Bening (Erzsébet királyné) és Jim Broadbent (Buckingham) mellett a fiatal, energikus Robert Downey Jr. is remekbe szabott alakítást nyújt Rivers grófként. Piciny szerep, de színészünk annál nagyobbat villant benne.
Chaplin (1992, r.: Richard Attenborough)
Talán kevesen tudják, de Robert Downey Jr. már a kilencvenes években is Oscar-jelölt színész volt. Elsőként a legjobb férfi főszereplő kategóriában terjesztették fel díjra, méghozzá Richard Attenborough nagyívű életrajzi filmje, az 1992-es Chaplin kapcsán. Az ekkor még csupán 27 éves színész rendkívüli odaadással és érzékenységgel alakítja a filmtörténet óriását, s még Anthony Hopkins és Kevin Kline partnereként sem vall szégyent. Ahogy a Men’s Health cikke is kiemeli, az 1993-as Oscar-gálán olyan gigászokkal versengett az aranyszoborért, mint Denzel Washington (Malcolm X), Clint Eastwood (Nincs bocsánat) vagy Al Pacino (Egy asszony illata). Igaz, ezt az elismerést végül nem ő kapta meg (abban az évben Pacino megállíthatatlan volt), egy BAFTA-díjat azért bezsebelhetett.
Zodiákus (Zodiac, 2007, r.: David Fincher)
Robert Downey Jr. a kétezres évek egyik legjobb amerikai bűnügyi filmjében is óriásit domborított. A Zodiákus a horoszkópos gyilkos néven ismert sorozatgyilkos utáni hosszú és kétségbeesett hajsza krónikája. Az elkövető a valóságban is létezett, s az 1960-as évek Észak-Karolinájában szedte áldozatait. Az ügy máig különös epizód az amerikai kriminalisztika történetében, hiszen a rém személyazonosságára azóta sem derült fény. David Fincher lehengerlően stílusos mozijában egy maroknyi rendőr és újságíró ered a tömeggyilkos nyomába. Robert Downey Jr. a San Francisco Chronicle bűnügyi tudósítóját játssza, méghozzá olyan eleganciával és sármmal, hogy az tananyag lehetne minden színészakadémián. Ha vannak is a Zodiákusnak üresjáratai (márpedig vannak), Downey gondoskodik róla, hogy ne tartsanak túl sokáig.
Született gyilkosok (Natural Born Killers, 1994, r.: Oliver Stone)
Oliver Stone koromsötét, mégis szatirikus hangvételű thrillere egy fiatal párról (Woody Harrelson, Juliette Lewis) szól, akiket véletlenül sodor össze az élet, és miután felismerik, hogy mennyire rokonlelkek, kíméletlen öldöklésbe kezdenek. Downey egy szociopata bulvárújságírót alakít, aki nagyítólencsével követi végig a szerelmespár vérgőzös ámokfutását. Az ekkor csupán 29 éves színész minden vásznon töltött pillanata aranyat ér: elképesztő energiákat mozgósít a szerep kedvéért, és – bár néha borotvaélen táncol – alakítása sosem fullad öncélú ripacskodásba.
Durr, durr és csók (Kiss Kiss Bang Bang, 2005, r.: Shane Black)
Shane Black rendezői belépője igencsak meggyőzőre sikeredett. A Durr, durr és csók egy pitiáner szélhámos (RDJ) és egy vagány magándetektív (Val Kilmer) fekete humorral megspékelt kalandjainak története. Az elbeszélésmódjában és stiláris megoldásaiban egyaránt különleges darabban a buddy movie, a hollywoodi önparódia és a krimi elemei ötvöződnek. Robert Downey Jr. szinte lemossa a vászonról Kilmert, minden egyes jelenetében lubickol, és elképesztő komikusi képességekről tesz tanúbizonyságot. Beszélik, hogy e mesteri alakításának köszönhetően kapta meg a Vasember címszerepét, de a színész később “visszafizette a kölcsönt”, hiszen hosszú évekkel később ő javasolta Blacket a Vasember harmadik részének rendezői posztjára.
