Ezek a világ legjobb filmjei Jude Law szerint

Jude Law 1999-ben, A tehetséges Mr. Ripley című filmmel futott be Hollywoodban, ahol azóta is elismert férfisztárnak számít. A brit születésű színészlegenda civilben is csillapíthatatlan étvágyú mozibolond, így hát megéri néhány pillantást vetni saját tízes toplistájára.

Az 51 éves Jude Law londoni színpadokon kezdte karrierjét, de hamar rájött, hogy újra kell tájolnia szakmai iránytűjét, és végül Hollywoodban kötött ki. Már 1994-ben feltűnt a Shopping című filmben, ahol olyan kollégák partnereként bizonyíthatta rátermettségét, mint Sean Bean vagy Sadie Frost. Az igazi elismerést és hírnevet azonban csak az ezredforduló időszaka hozta meg számára. Előbb a Gattaca (1997) című sci-fiben villantott oroszlánkörmöket (Ethan Hawke és Uma Thurman oldalán), majd jött A tehetséges Mr. Ripley című thriller, melyben elementáris erejű alakítást nyújtott, és rögtön be is gyűjtött egy Oscar-jelölést.

Law az azóta eltelt 25 évben sem hagyta cserben szeretett közönséget. Bár az a fránya aranyszobor azóta is várat magára, az A.I. – Mesterséges értelemmel (2001), A kárhozat útjával (2002), az Aviátorral (2004), A Grand Budapest Hotellel (2014) és Az ifjú pápával újabb és újabb szakmai elismeréseket söpört be.

Kevesen tudják róla, de a színész civilben is rajong a minőségi filmekért, s a Collider össze is szedte azokat a mozikat, melyek különleges jelentőséggel bírnak a számára.

Law saját toplistájának tizedik helyén Andrej Tarkovszkij 1979-es mesterműve, a Sztalker című, science fiction elemekkel is zsonglőrködő modern művészfilm áll, mely lassú, meditatív tempójával, filozofikus hangvételével és kontemplációra hívó, szinte hipnotikus képeivel ejti rabul a nézőt. A következő film René Clément Szikrázó napfény (1960) című alkotása, mely ugyanúgy Patricia Highsmith A tehetséges Mr. Ripley című 1955-ös regénye alapján íródott, mint az imént már említett 1999-es adaptáció, vagy a Netflix új sorozatverziója. A Szikrázó napfény érdekessége, hogy ebben a változatban a nemrég elhunyt francia szupersztár, Alain Delon alakítja a főszerepet. A nyolcadik helyen Henri-Georges Clouzot A félelem bére (1953) című thrillerklasszikusát találjuk, melynek újabb változatát William Friedkin (Az ördögűző) készítette el A félelem ára (1977) címmel, de Georges Arnaud 1950-ben megjelent regényének közismert története idén ismét újjászületett a nagyvásznon, s ezt az adaptációt is a Netflix karolta fel.

A hetedik helyezés a Porunk hőse (1983) című Burt Lancaster-vígjátéknak jutott, melyben egy hatalmas olajtársaság vezetője ellátogat egy aprócska skót halászfaluba, hogy költözésre bírja a lakosokat, mivel a cég egy olajfinomítót akar építeni a település helyén. Az üzletembernek hamar meggyűlik a baja egy Ben nevű idős férfivel, aki – sorstársaival ellentétben – még tekintélyes kártérítés ellenében sem hajlandó megválni imádott otthonától.

Jude Law toplistáján Neil Jordan Mona Lisája (1986) érdemelte ki a hatodik helyet. A különleges hangulatú brit bűndráma egy frissen szabadult ex-fegyenc históriája, aki egy eltűnt prostituált után nyomozva visszatér az alvilág legmélyebb bugyraiba. Ezután A vadász éjszakája című 1955-ös film noir következik, melyben az antagonistát bravúrosan megformáló Robert Mitchum talán még sötétebb és még aljasabb figurát testesít meg, mint a Rettegés foka eredeti, 1962-es verziójában.

Az igencsak eklektikus listán David Cronenberg Videodrome (1983) című, a televízió veszedelmes hatásait sokkoló eszközökkel bemutatott horrorklasszikusa kapta a negyedik helyet. A film egyik legnagyobb ütőkártyája James Woods minden létező tekintetben félelmetes alakítása. A harmadik hely Stephen Frears Az én szép kis mosodám (1985) című brit drámájának jutott, mely gunyoros humorral ábrázolja a nyolcvanas évek angliai peremcsoportjainak társadalmi előítéletektől, rasszizmustól és kilátástalanságtól átfűtött mindennapjait.

Az ezüstérmet Tim Robbins Ments meg, uram! (1995) című 1995-ös alkotása kapta, mely egy apáca (Susan Sarandon) és egy halálos ítéletre váró gyilkos (Sean Penn) spirituális kapcsolatát beszéli el. Jude Law kedvenc filmje pedig Vittorio de Sica Biciklitolvajok (1948) című neorealista remekműve, a negyvenes évek egyetemes filmművészetének egyik kulcsdarabja, mely egy apa és fia pikareszkszerű kalandjai örvén rajzol átfogó képet a második világháború utáni Olaszország társadalmáról.

A teljes tízes lista tehát a következőképpen néz ki:

10. Sztalker (1979, r.: Andrej Tarkovszkij)
9. Szikrázó napfény (Plein soleil, 1960, r.: René Clément)
8. A félelem bére (La salaire de la peur, 1953, r.: Henri-Georges Clouzot)
7. Porunk hőse (Local hero, 1983, r.: Bill Forsyth)
6. Mona Lisa (1986, r.: Neil Jordan)
5. A vadász éjszakája (The Night of the Hunter, 1955, r.: Charles Laughton)
4. Videodrome (1983, r.: David Cronenberg)
3. Az én szép kis mosodám (My Beautiful Laundrette, 1985, r.: Stephen Frears)
2. Ments meg, uram! (Dead Man Walking, 1995, r.: Tim Robbins)
1. Biciklitolvajok (Ladri di biciclette, 1948, r.: Vittorio De Sica)

(Kiemelt kép: Jude Law az Egy esős nap New Yorkban című filmben)