Az Oscar-díj történetének legmegosztóbb győztesei

Az Oscar-díj csaknem száz éve a legnagyobb szakmai elismerésnek számít Hollywoodban. Ugyanakkor az Amerikai Filmakadémiának vannak – és mindig is lesznek – olyan döntései, melyek kivívják a nagyérdemű heves tiltakozását.

Meghökkentő, de lassan száz esztendeje, hogy első ízben adták át az amerikai filmipar legbecsesebb szakmai elismerésének számító Oscar-díjat. Az ünnepélyes ceremóniára – melyet azóta még kilencvenhat hasonló követett – 1929. május 16-án, a Hollywood Roosevelt Hotelben került sor.

Legyen szó akár középszerű, érdemtelenül kitüntetett színészi alakításról, akár egy, a fődíjat váratlanul elhódító, de felejthető moziról, az Amerikai Filmakadémiának vannak – és mindig is lesznek – olyan döntései, melyek dühöt, frusztrációt vagy értetlenséget szülnek a közönségben.

Persze az is igaz, hogy ezek az esetek hosszú távon nem veszélyeztetik a szervezet tekintélyét, hiszen az Oscar-gála jellemzően „szezonális téma” – a tél végén, illetve a tavasz kezdetén tartja lázban a közvéleményt, aztán egy évig nagyvonalúan megfeledkezünk róla. Mi viszont nem feledkeztünk meg az Oscar történelmének legvitatottabb győzteseiről. Legfrissebb válogatásunk keretében össze is gyűjtöttük őket.

5. Emilia Pérez (2024, r.: Jacques Audiard) – Oscar-díj 2025-ben, a legjobb női mellékszereplő kategóriában: Zoe Saldaña

4. Suicide Squad – Öngyilkos osztag (Suicide Squad, 2016 – r.: David Ayer) – Oscar-díj 2017-ben, a legjobb smink/maszk kategóriában

A 2016-ban készült Suicide Squad-mozi a DC moziverzumának egyik legkellemetlenebb emlékű darabja, sőt megkockáztathatjuk, hogy a 2010-es évek legpocsékabb szuperhősfilmjeinek listáján is az élbolyban végezne. Hosszasan taglalhatnánk a produkció hibáit a sebtében összetákolt forgatókönyvtől kezdve a papírízű dialógusokon át az egydimenziós karakterekig, ám ettől most eltekintünk. A lényeg, hogy egyvalamit még a szőrösszívű filmrajongók is elismernek: a Suicide Squad sminkjei, illetve maszkjai sokkal színvonalasabbak, mint a mozi összességében. Ámde még így is sokan vannak, akik nehezményezik, hogy a kategóriát abban az esztendőben nem a Star Trek: Mindenen túl vágta zsebre, mely talán még ezen a fronton is a Suicide Squad fölé emelkedett.

3. Ütközések (Crash, 2004, r.: Paul Haggis ) – Oscar-díj 2006-ban, a legjobb film kategóriában

Paul Haggis igazi „egyfilmes rendező”, aki nagyívűnek szánt, de meglehetősen unalmas drámájával, az Ütközésekkel (2004) ért karrierje csúcsára, hogy onnan meredek zuhanórepülésbe kezdjen. A hangzatos nevekkel (Sandra Bullock, Brendan Fraser, Matt Dillon, Don Cheadle, Ludacris) telezsúfolt, hatásvadász, szájbarágós és a giccshatárig óvakodó jelenetek sokaságával tarkított film afféle cellulózba csomagolt röntgenkép a modern Los Angeles mozgalmas mindennapjairól. A mozaikszerűen felépülő, kissé obskúrus cselekmény során Haggis olyan fontos társadalmi témákat is bátran érint, mint a rasszizmus, a – jellegzetesen amerikai – fegyverkultusz, vagy épp a vagyoni egyenlőtlenségek, de szinte végig a klisék nyelvén fogalmaz, ábrázolásmódja pedig olykor már-már bántóan leegyszerűsítő. Nem csoda, hogy a 2006-os Oscar-ceremónián még a fődíjat átadó Jack Nicholson is meglepődött, amikor a borítékba pillantva konstatálta, hogy az Ütközés lett a kategória nyertese.

2. Szerelmes Shakespeare (Shakespeare in Love, 1998 – r.: John Madden) – Oscar-díj 1999-ben, a legjobb film kategóriában

John Madden Szerelmes Shakespeare című, történelmi közegben játszódó szerelmi komédiája – mely az avoni hattyú ifjú éveibe enged betekintést – pehelysúlyú, minden ízében bágyasztó alkotás, melynek valójában semmi keresnivalója nem volna az Oscar-mezőnyben. Tulajdonképpen máig „rejtélynek” számít, hogyan is tudott hét jelölést is díjra váltani az 1999-es gála alkalmával. Noha a női főszerepet alakító Gwyneth Paltrow győzelme is felbőszítette a mozistákat, még nagyobb felzúdulást okozott, hogy a Szerelmes Shakespeare végül a fődjat is elorozta, méghozzá olyan háborús opuszok elől, mint a giccsbe hajló szentimentalizmusa ellenére is hatásos Ryan közlegény megmentése, vagy Terrence Malick meditatív hangulatú mesterműve, Az őrület határán.

1. A zongorista (The Pianist, 2002 – r.: Roman Polanski) – Oscar-díj 2003-ban, a legjobb rendező kategóriában: Roman Polanski

Roman Polanski remekműve, mely Wladyslaw Szpilman zsidó származású lengyel zongoraművész (Adrien Brody) kőkemény második világháborús pokoljárását beszéli el, mai mércével mérve is csúcskategóriás mozi, melybe lehetetlen volna belekötni. Szinte mindenkit elégedettséggel töltött el, amikor Adrien Brody Oscart nyert a legjobb férfi főszereplő kategóriában, és annak is sokan örültek, hogy Ronald Harwood forgatókönyvíró is magához szoríthatta az aranyszobrot. Ám mindenki arcáról lefagyott a mosoly, amikor – az egyébként szakmai-művészi szempontból kikezdhetetlen – Roman Polanski megkapta a legjobb rendezőnek járó elismerést. Tudvalevő, hogy a direktort 1977-ben őrizetbe vették és vád alá helyezték Los Angelesben, miután megerőszakolt egy 13 esztendős lányt. Polanskit végül több mint egy hónapig tartó pszichiátriai vizsgálatra küldték, de amikor világossá vált számára, hogy letöltendő börtönbüntetéssel sújthatják, elmenekült az országból, elkerülve így a felelősségre vonást. Joggal háborította fel a nézők erkölcsi- és igazságérzetét, hogy a rendező ezek után elnyerte a legrangosabb filmes díjat Amerikában, a bejelentést ráadásul álló ováció fogadta az Oscar-gálán. A zongorista ettől függetlenül nagyhatású, szinte minden pillanatában lehengerlő dráma, az Akadémia e döntése azonban igencsak „rosszul öregedett” az elmúlt 22 év során.