Tiger Woods minden idők egyik legsikeresebb sportolója, a golf fenegyereke, akinek élete felér egy modern tanmesével: hiába a dollárszázmilliók, az ember már csak ember marad, aki előszeretettel vált jegyet az élet hullámvasútjára. Az HBO kétrészes dokumentumfilmjéből kiderül: minél meredekebb az emelkedés, annál brutálisabb a zuhanás. Woods egészen a szabadesésig jutott. A golf tigrisét azonban nem tartóztathatja fel holmi homokcsapda: addig nyüstöli a labdát, amíg ki nem kerül a mélypontról.
Állhatatosságból és makacsságból Tiger Woods kitűnőt érdemelne. A sikernek – nemcsak a sport, hanem az élet bármely más területén is – ez az egyik alapja, és az édesapja, Earl Woods ezt – képletesen persze – jól a fejébe verte. Akárcsak azt, hogy a fia az első feketeként meghódíthatja a csúcsot a fehér amerikaiak kiváltságos játékában. Valójában Tiger ennél jóval többet ért el: ikonná vált, követendő példává nemcsak a golfban, hanem a sport minden területén. Bőrszíntől függetlenül. Kinőtte a golfpályákat, és elmosva a lehetetlen fogalmát álmokat realizáló intézmény lett belőle. Szédítően magas piedesztál ez, Atlasz hátát és térdét megroppantó elvárásokkal!
Apa nélkül mit érek én?
Earl Woods vajon tisztában volt vele, hogy milyen terheket pakol a fia nyakába? Kezdetben semmiképp, csak a kiaknázandó és az egyben könnyen eltékozolható lehetőséget látta Tiger rendkívül korán megmutatkozó tehetségében. Amelyet óvni, támogatni és fejleszteni kell! Megvédeni olykor önmagától is. Abból a szempontból könnyű dolga volt, hogy csak a golf játszott szerepet a fia életében – és soha nem is támogatta, hogy más sportban is kipróbálhassa magát! -, csak rajta kellett tartania Tigert az ütőfolyosón. Nemcsak fia játékát, hanem az imázsát, sőt magát az embert is rendkívül tudatosan építette fel. Tigernek nem igazán volt összehasonlítási alapja, hogy ez a gyermekkor olyan-e, mint bárki másé, és talán a maga módján igenis boldog volt: sütkérezhetett a szülei állandó figyelmében, és mindent kitöltött a játék, amelyben örömét lelte. Ott volt neki egy álomkép, hogy higgyen benne – igaz, Earl álomképe, de idővel a sajátjává tette. Nem tudva, hogy mekkora árat fizet érte!
Tiger a nyilvánosság számára fenntartott egy arcot, amelyen időnként át-átsejlett a valódi énje: a kedves, játékos és visszahúzódó fiú, amely mókásan telibe vigyorogja a kamerát. Ezek a mosolyok szívből jöttek. Még olykor a dokumentumfilm tavalyelőtt készült felvételein is tetten érhetők. De a valódi Tigert rendre kitakarja a koncentrált sportember arca, aki mindent uralni vágyik: az érzelmeit, a pályát, a játékot és az embereket. Ennek eszköze az a már-már természetfeletti koncentrálóképesség, amellyel a zavaró tényezőkkel egyetemben az érzelmeket és az embereket is képes kizárni. Kezdetben a fejéből. Később az életéből is. Az apjával fejlesztették tökélyre. Tiger elérhetetlenné vált. Olykor talán saját maga számára is.
„A gép forog, az alkotó pihen.”
Tiger Woods a kilencvenes évek végén és a kétezres évek első évtizedében élte virágkorát. Emlékezetes sportsikerek és fantasztikus teljesítmények röpítették mind feljebb a pályáján. Végig kísérte édesapja árnyéka, aki akkor kezdett lemorzsolódni, amikor a Tiger Woods név branddé érett. Earlnek mind több idejét foglalta le, hogy legyőzhetetlen ellenfelével folyton birokra keljen: a rákkal. Tiger Woods 2006-ra a csúcsra ért. Earl Woods az élete végére.
Tiger és Earl Woods – nemcsak a jó mintát adta tovább az apa a fiának? Fotó: Reuters
Milyen sikeresnek lenni? Híres vagy, megállítanak úton-útfélen autogrammért vagy közös fotóért; példakép vagy, felnéznek rád, a nyomodba szeretnének lépni; dől a pénz, annyid van, amennyit egy életen át képtelen lennél elkölteni; a hobbid a munkád, a legjobbak között tartanak számon abban, amit csinálsz; elveszel egy gyönyörű svéd modellt, akivel családot alapítasz; fizikailag is a legjobb formádban vagy, egy deka zsírfelesleg, annyi sincs rajtad. Mi hiányozhat annak, akinek mindene megvan?
Hiányjel
A boldog gyermekkor? Az önfeledt és zabolátlan tinédzserkor? Az identitásunk részei. Hiányuk életre szóló traumává érlelődhet. Az érzelmek elfojtásából táplálkozó állandó frusztráció… Micsoda megkönnyebbülés lenne megszabadulni tőlük! Sírba szállt atyai szeretet és elismerés. Egy lezáratlan gyászfolyamat. Transzgenerációs hatások révén megöröklött hibás családi attitűdök. Fizikai megterhelésből adódóan hanyatló egészség. Szakadatlan figyelem, szüntelen elvárások, tartós fájdalom… Csak idő kérdése volt, hogy az állandóan öntudatos, mindig összeszedett Tiger Woods egy gombafelhő kíséretében darabokra hulljon.
2009-ben összetört egy bálvány: a félisten megmutatta gyarlóan emberi oldalát. Az autóbalesetével kirobbant házasságtörési és szexfüggőségi botránya az újabb és újabb bejelentkező szeretőkkel hatalmasra duzzadt, összezúzva magánéletét, és a társadalom, amelyik tegnap még felnézett rá, másnap kárörvendve és pocskondiázva kihátrált mögüle. Tiger, mint valami csínytevésen kapott, vásott kölyök, nyílt színen kért bocsánatot a családjától és a rajongóitól, és pontosan így álltak hozzá a következő versenyen az augustai szervezők (2010 – Masters Tournament) is: fejére olvasták a vétkeit, mint valami gyereknek; rendkívül visszatetsző módon alázva meg a korábbi bajnokukat. Sajnos Woods nem jutott el a megvilágosodásig, amelyről Matthew McConaughey oly ékesszólóan ír a Zöldlámpa című önéletrajzi könyvében: amikor valamit megtehetsz, előbb mindig kérdezd meg magadtól, hogy valóban meg akarod-e tenni.
„Megérkeztünk. Ez itt a mélypont!”
Magánéleti válsága, valamint hát-, és térdfájdalmai egyre jobban kihatottak a karrierjére, és még inkább elmart maga mellől mindenkit. 2014 és 2017 között négyszer is megműtötték a hátát. Egyre több versenyt volt kénytelen kihagyni, mert fizikai teljesítőképességének a határára ért. Ekkor már 2008 óta nem nyert nagy tornát, pedig annak idején arroganciája Jack Nicklaus tizennyolcszoros tornagyőzelmének megdöntésére sarkallta. Azonban az egészségi állapotából fakadóan egyszerűen képtelen volt nemhogy nyerni, de olykor játszani is, amely kihatott a lelkiállapotára: karrierjének a befejezését fontolgatta.
Az utolsó lökést 2017. május 29-e jelentette: ekkor talált rá két járőr az út szélén a bedrogozott, szinte magánkívül lévő Woodsra. Négyféle fájdalomcsillapítót találtak a vérében. A letartóztatásáról készült videó sokkolta a világot.
Keljfeljancsi
A mélypontról, szokás mondani, csak egyfelé vezet az út. Tigert mindenki temette: a barátok, a média és a rajongók. Senki sem hitte, hogy innen képes felállni. Még abban az évben részt vett a Bahamákon megrendezett versenyen. Másfél évvel később pedig megnyerte a 2019-es Masters Bajnokságot. Tizenegy év után! Ez a Tiger Woods azonban már nem az a győzelemhajhász, egocentrikus és magának való sportember, mint tíz évvel ezelőtt. Mintha óriási terhektől szabadult volna meg. Nem kell többé másoknak megfelelnie. Csak a játék van. Önmagáért.
Tiger Woods megnyeri a 2019-es Masters Bajnokságot Fotó: Andrew Redington/Getty Images
Tavaly februárban, még a koronavírus-járvány előtt a U.S. PGA Tour-on Los Angelesben az utolsó helyen végzett. Ilyen is csak egyszer fordult elő vele korábban. Kiújult a hátfájása, a következő, mexikói versenyt le is mondta. „Jó hír, hogy minden labdát előre ütöttem, és nem hátra.”, ütötte el a dolgot a szokott fülig érő vigyorával. Mert ő már csak ilyen. Elvégre sok lyuk van még.
Bányász Attila
