A ma 70 éves Denzel Washington legjobb filmjei
A hetvenes évek dereka óta színészkedik, félszáznál is több tévé- és mozifilmben szerepelt, akciósztárként, intrikusként és drámai hősként is brillírozott. Eddig két Oscar-díjat zsebelte be, de a Gladiátor II ördögi Macrinusa most újabb jelölést hozhat neki. December 28-án ünnepli 70. születésnapját az utánozhatatlan Denzel Washington.
Tízszer jelölték Oscar-díjra, kétszer el is hódította az elismerést, de emellett még nyolcvannál is több egyéb szakmai kitüntetéssel büszkélkedhet. A hetvenes évek dereka óta filmezik. Debütálása óta félszáznál is több tévé- és mozifilmben villantotta meg kivételes tehetségét. Azon hollywoodi óriások közé tartozik, akiket az elmúlt tíz-tizenöt év televíziós forradalma sem győzött meg arról, hogy lenne bármilyen keresnivalójuk a tévésorozatok porondján. Denzel Washington, Hollywood felejthetetlen mosolyú kaméleonja december 28-án ünnepli hetvenedik születésnapját.
Páratlan filmográfiával büszkélkedhet. Virtigli akcióhősként, ravasz intrikusként és tépelődő drámai hősként egyaránt brillírozott. Nélküle sokkal kevesebbet érnének az olyan mozik, mint Az 54. hadtest (1989), a Philadelphia – Az érinthetetlen (1993), a Kiképzés (2001) vagy az Amerikai gengszter (2007).
Egyszerre hálás és nehéz feladat kiválogatni egy ilyen pompás oeuvre gyöngyszemeit, ám mi – a The Guardian cikke alapján – most mégis nekirugaszkodunk. Mesés mozgóképes időutazásra csábítunk: azonnal bemutatjuk Denzel Washington tíz legsikerültebb filmjét!
10. Időzavarban (Time Out, 2003, r.: Carl Franklin)
Hangulatos, több szempontból is a film noirra hajazó bűnügyi opusz a kétezres évek hajnaláról. Washingtont egy kisvárosi rendőrfőnök bőrében láthatjuk, akit izzasztó próbatétel elé állít egy kettős emberölés meglehetősen szövevényes ügye. Csak olaj a tűzre, hogy egyre több bizonyíték szól hősünk ellen, akinek nyaka körül mind szorosabbá válik az a bizonyos hurok. Versenyt kell futnia az idővel, hogy felgombolyíthassa a rejtélyes esetet, és önmagát is tisztára mossa. Ha mindez nem volna elég, Washington karakterének elhidegült felesége szakértőként vesz részt a nyomozásban.
9. Kék ördög (Devil in a Blue Dress, 1995, r.: Carl Franklin)
A második világháborús veterán (Washington) épp munkát keres, amikor hirtelen furcsa megbízást kap: felbérelik, hogy találjon meg egy fehér nőt, aki feltehetőleg Los Angeles feketék lakta negyedében bujkál. Hősünk rábólint az ajánlatra, csakhogy a hölgy egy dúsgazdag arisztokrata menyasszonya, a csavaros ügyet pedig kígyónyelvű politikusok, gátlástalan zsaruk és egyre szaporodó hullák teszik még bonyolultabbá. A Kék ördög a Kínai negyed kilencvenes évekbéli kistestvére: messze nem oly egyedi és kifinomult, mint Roman Polanski magnum opusa, de a régi vágású detektívfilmek kedvelőit garantáltan elbűvöli.
8. Hurrikán (The Hurricane, 1999, r.: Norman Jewison)
Színészünk 1999-ben már nem először bizonyította be, hogy mennyire otthonosan mozog a biopic műfajában. Norman Jewison Hurrikánjában Rubin Cartert, a hatvanas évek közkedvelt középsúlyú ökölvívóját formálta meg, aki évtizedeket töltött rács mögött egy olyan bűncselekmény miatt, amit nem is ő követett el. Washington a kisujjából rázta ki a rajongói által csak Hurrikánnak becézett bokszoló ezerárnyalatú karakterét, s az ezredfordulón be is gyűjtött egy újabb Oscar-jelölést, ám ezúttal nem őt szólították a gála színpadára, amikor elérkezett a döntő pillanat.
7. Déjà Vu (2006, r.: Tony Scott)
Tony Scott sci-fi elemekkel megspékelt, hihetetlenül pörgős tempójú akcióthrillerjében Washingtonnak szövetségi ügynökként kell kinyomoznia, ki robbantott bombát egy New Orleans-i kompon. A határidő-dramaturgia kellően feszes, a fordulatok jól előkészítettek és megalapozottak, a színészválogatott (Val Kilmer, Jim Caviezel, Bruce Greenwood, Elle Fanning) remek, Tony Scott, a zsáner méltán híres veteránja pedig ezúttal is ragaszkodik a magas minőséghez.
6. Philadelphia – Az érinthetetlen (Philadelphia, 1993, r.: Jonathan Demme)
Jonatham Demme direktor A bárányok hallgatnak (1991) falrengető sikere után gyakorlatilag bármilyen típusú filmre kapott volna pénzt Hollywoodban. A fősodorból később kikopó rendező 1993-ban aztán tető alá hozta a korszak egyik legjelentősebb társadalmi drámáját, a Philadelphia – Az érinthetetlent, melyben Denzel Washington egy homofób ügyvédet alakít, aki elvállalja a Tom Hanks által alakított AIDS-beteg főhős munkajogi védelmét. Ez volt az első nagyszabású álomgyári presztízsfilm, mely bátran felvállalta az AIDS-tematikát, nem utolsósorban pedig ezüsttálcán kínálta Washington és Hanks számára a felhőtlen jutalomjátékot.
5. Az 54. hadtest (Glory, 1989, r.: Edward Zwick)
Edward Zwick a nyolcvanas-kilencvenes években készített néhány mai szemmel nézve is emlékezetes mozit (neki köszönhetjük a Szenvedélyek viharában című 1994-es melodrámát is, mely az éra egyik méltatlanul elfeledett gyöngyszeme). Az általa rendezett Az 54. hadtest jelentette Washington számára a nagy szakmai áttörést: az amerikai polgárháború időszakában játszódó történelmi drámában a fiatal színész egy Silas Trip nevű szökésben lévő rabszolgát alakított, aki a véres események kellős közepébe sodródik. Washington mindössze 36 esztendős volt, amikor aranyszobrocskát kapott ezért a szerepéért.
4. Amerikai gengszter (American Gangster, 2007, r.: Ridley Scott)
Washington egy ravasz harlemi drogbárót alakított Ridley Scott grandiózus bűnügyi filmjében, a 2007-es Amerikai gengszterben. Színészünk talán akkor nyújtotta a legélvezetesebb alakításait, amikor negatív, vagy legalábbis ambivalens megítélésű figurákat kellett megszemélyesítenie, s ezt támasztja alá ez a hihetetlenül stílusos, nagyívű, zsigeri gengsztereposz is, melyben a színésznagyság a Richie Roberts nyomozót megformáló Russell Crowe-val néz farkasszemet.
3. Macbeth tragédiája (The Tragedy of Macbeth, 2012, r.: Joel Coen)
Ethan és Joel Coen rendezői együttműködése 2018-ban véget ért (persze reméljük, a „szakítás” nem örökre szól). Joel azóta megfilmesítette William Shakespeare halhatatlan Macbethjét, méghozzá – unikumként – fekete-fehérben, elsőre igencsak meglepőnek tűnő színészgárdával. A végeredmény azonban több, mint lenyűgöző, Washington pedig lubickol a címszerepben (a Lady Macbeth-et megszemélyesítő Francis McDormanddel egyetemben). Így még sosem indult meg a birnami erdő az ezüstvásznon, annyira bizonyos!
2. Kiképzés (Training Day, 2001, r.: Antoine Fuqua)
A 2001-ben bemutatott Kiképzés volt Washington és Antoine Fuqua rendező gyümölcsöző együttműködésének első állomása. A színész ingyenes mesterkurzussal felérő alakítást nyújtott a szokatlan módszerekkel operáló, nagydumás és dörzsölt utcai, Alonzo Harris bőrében: játékáért teljesen megérdemelten vehette át élete második (és mindezidáig utolsó) Oscar-díját. A Kiképzés remekül összerakott, szórakoztató, pörgős és adrenalinemelő darab, és ha már a színészi munkát méltattuk, akkor a zöldfülű rendőrt kitűnően játszó Ethan Hawke teljesítményét is muszáj megsüvegelnünk.
1. Malcolm X (1992, r.: Spike Lee)
Spike Lee epikus történelmi mozija az 1965-ben meggyilkolt Malcolm X (Washington) élettörténetének krónikája. A 32 évvel ezelőtt készült alkotás míves, informatív és színes történelemlecke: a téma iránt fogékony nézők megtudhatják, hogyan vált a főhősből pitiáner bűnöző, muzulmán pap, fekete nacionalista, s végül az afroamerikaiak jogaiért fáradhatatlanul küzdő, szenvedélyes polgárjogi harcos. Washington színészi teljesítménye természetesen most is kifogástalan: megint Oscar-díjra jelölték, de a szobrot ezúttal az az Al Pacino happolta el előle, akit az Amerikai Filmakadémiának már évtizedekkel korábban ki kellett volna tüntetnie (A Keresztapa első és/vagy második epizódjáért, illetve a Kánikulai délutánért).
(Kiemelt kép: Paramount Pictures)