5 bravúros thrillersorozat, amit csak édesapaként tudsz igazán élvezni

Az Amazon az elmúlt évtized során szakmányban gyártotta azokat a régi vágású főhősökkel operáló, erősen akcióközpontú thrillersorozatokat, melyek különösen nagy sikerrel szólítják meg a nosztalgikus érzésektől hevített édesapákat.

Lassan mind a hollywoodi nagyjátékfilmekből, mind pedig a tévésorozatokból eltűnnek az acélos keménységű, tetterős és független férfihősök. Rég elmúltak már azok az idők, amikor az ezüstvászonról még Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, Harrison Ford és Bruce Willis mosolygott le ránk: a felsorolt akciósztárok szinte minden egyes filmjükben a konzervatív világképet megtestesítő, hagyományos értékeket valló (sokszor még a modern technikát is „megvető”), kalandortermészetű férfit alakították. Protagonistáikban volt valami mélyen megnyugtató, és nem pusztán azért, mert olyan fiktív világokban mozogtak, melyekben a problémák kiismerhetők és megoldhatók, az erkölcsi pólusok pedig kikezdhetetlenül szilárdak voltak, hanem azért is, mert olyasfajta laza, „macsós” stílus jellemezte őket, amit mai „leszármazottaikban” sokszor nagyítóval sem találnánk meg.

Az Amazon kiváló érzékkel ismerte fel, hogy a harmincas-negyvenes édesapáknak ma is úgy kellenek a régi vágású akcióhősök, akár egy falat kenyér. És ha Hollywoodban nem találják meg őket, akkor a tévésorozatok – manapság úgyis sokkal színesebb – világa felé fognak fordulni.

Az Amazon első, kifejezetten a nosztalgikus érzésektől hevített édesapákat megcélzó thrillersorozata a 2014-ben debütált Harry Bosch volt, melyben Titus Welliver alakította a címszereplőt – Michael Connelly közismert regényhősét -, aki a katonai pályát hagyta ott a szűkösebb megélhetést, de nagyobb erkölcsi elismerést ígérő rendőrjelvényért. Bosch afféle „különutas”, a bűnözőket és a korrupt zsarukat egyaránt üldöző veterán detektívként a józanságot képviselte egy morálisan megbillent társadalomban. A széria egészen 2020-ig képernyőn maradt, miközben újabb, hasonló kivitelű, témájú és stílusú produkciók sorakoztak fel mellé. A 2018-ban elstartolt Jack Ryan-sorozat ügyesen modernizálta Tom Clancy elnyűhetetlen hősét – akit korábban Harrison Ford és Ben Affleck is eljátszott a nagyvásznon -, a címszerepben pedig John Krasinski (a Hang nélkül-filmek rendezője) bizonyította be, hogy képes az imént említett A-listás szupersztárok nyomdokaiba lépni.

Ahogy a Fast Company cikke is hangsúlyozza, e sorozatok szinte kivétel nélkül autonóm egyéniségeket vonultatnak fel, akik nem pusztán fizikai képességeikkel és tiszteletet parancsoló erkölcsi tartásukkal magasodnak kortársaik fölé, de ha kell, akár a fennálló renddel, a hivatalos hatalommal is szembeszegülnek, hogy érvényt szerezzenek az igazságnak. A katonai háttér, a zűrös, veszteségekkel teli múlt és a bűnöldöző szervektől való (teljes vagy részleges) függetlenség szintén összeköti e szimpla karakterjegyekből összegyúrt, de rokonszenves és azonosulásra csábító figurákat.

A Jack Ryan-sorozatot 2022-ben a Chris Pratt nevével fémjelzett A végső lista (The Terminal List) követte, melynek középpontjában egy hajdani tengerészgyalogos áll, akinek ki kell derítenie, miért esett csapdába az egész szakasza egy különösen fontos titkos küldetés során. A Jack Carr 2018-as, azonos című regényén alapuló tévésorozat roppant egyszerű formulát követ, mégis azonnal magába szippantotta a sok-sok akcióval fűszerezett bűnügyi históriákra fogékony férfiközönséget. Az eddigiekben körvonalazott trend valódi éllovasa a szintén 2022-ben debütált Reacher, mely nem pusztán Alan Ritchson karrierjén lendített hatalmasat, de újjáélesztette a katonai rendőrből magányos igazságosztóvá avanzsált címszereplő nimbuszát is. (A figurát a korábbi nagyjátékfilmekben egy igazi hollywoodi nagyágyú, Tom Cruise személyesítette meg.)

Az eddig említett szériák sorába illeszthető a Prime Videóra a közeljövőben érkező Alex Cross-sorozat. A James Patterson-regények lapjain megszületett (karrierjét később a filmvásznon folytató) detroiti detektív a képernyőn az impozáns izomzatú, szigorú tekintetű színész, Aldis Hodge alakításában kel életre, hogy felgöngyölítse a legrejtélyesebb bűnügyeket, s összetörje a legszemrevalóbb nők szívét. Még le sem vetítették az első epizódot, de a Cross már most átütő sikernek tűnik – mi sem bizonyítja ezt ékesebben, mint a tény, hogy a Prime Video még a premier előtt berendelte a második évadot.

Apaként a férfiak legszívesebben olyan történetekben mélyednek el, melyek apafigurákról, vagy „kvázi-apafigurákról” szólnak. E sorozatok nyilvánvalóan az utóbbi kategóriába tartoznak, hiszen hőseik – átlagon felüli testi erejük mellett – az apai kreativitás segítségével boldogulnak az életben. Gondolj csak bele: Tom Hanks éppen azért válhatott „Amerika apukájává”, mert szinte minden egyes filmjében ámulatba ejtő problémamegoldó képességekről tesz tanúbizonyságot. Ha kell, megjavítja az eldugult lefolyót, a gondjaira bízott katonákat „apatigrisként” oltalmazva masírozik végig a második világháború poklán, vagy épp sikeres kényszerlandolást hajt végre egy bajba jutott repülőgép pilótájaként, száznál is több ember életét mentve meg.

A Jack Ryan-sorozat, a Reacher és a többi felsorolt produkció ugyanezt az életérzést szállítja a harmincas-negyvenes családapáknak, akiknek felesleges volna szégyellősködni: az élet minden terén bátran követhetik fiktív példaképeiket, leszámítva persze a csinos nők elcsábítását.