3 kiváló film az amerikai elnökválasztásról

Öles léptekkel közeledik az amerikai elnökválasztás: jövő hónapban kiderül, hogy vajon Kamala Harris vagy Donald Trump irányítja-e az Egyesült Államokat a következő négy évben. A sorsdöntő esemény apropóján a múltba tekintettünk, és ismét felelevenítettük a témával kapcsolatos legnagyobb hollywoodi filmeket.

Vajon a jelenlegi amerikai alelnök, Kamala Harris képes lesz ismét lelket önteni a kissé megfásult demokrata párti választókba? Donald Trump elkezdheti második elnöki terminusát, vagy végképp el kell búcsúznia legambiciózusabb vágyától? A közelgő amerikai elnökválasztás szakajtónyi kérdést vet fel, a végeredmény pedig nem pusztán a tengerentúli, de a magyar politikai széljárást is megváltoztathatja. (Arról, hogy Harris esetleges győzelme mennyiben forgatná fel az egyébként is érzékeny amerikai-magyar viszonyt, egy korábbi cikkünkben részletesebben is kitértünk.)

Az amerikai- és a világpolitika talán legfajsúlyosabb eseménye újra és újra megtermékenyíti a hollywoodi filmkészítőket. Az elnökválasztás sokrétű és érdekfeszítő témája ezernyi műfaji közegbe illeszthető be hézagmentesen.

A nagyszabású elnökjelölti kampányokat feldolgozták már fullánkos szatírák, hűvös, szinte jegyzőkönyv-pontosságú oknyomozó krimik, könnyfacsaró melodrámák és feszes thrillerek is. Most három olyan amerikai mozit idézünk fel, mely egyedi szemszögből mutatja be a témát, és színes freskót fest az amerikai nagypolitikáról.

Az elnök emberei (All the President’s Men, 1976, r.: Alan J. Pakula)

Az 1972-es amerikai választások során két oknyomozó újságíró, Bob Woodward (Robert Redford) és Carl Bernstein (Dustin Hoffman) szabad kezet kapnak szerkesztőjüktől, hogy felgombolyítsák az egész korabeli társadalmat megrázó Watergate-botrányt, mely később az akkor regnáló amerikai elnök, Richard Nixon lemondásához vezet. Az elnök emberei a hetvenes évek derekának egyik legfontosabb hollywoodi filmje: precíz, hűvös és zavarba ejtő látlelet a korabeli amerikai társadalomról, a hivatalos hatalom legfelsőbb köreit átszövő korrupcióról és két mindenre elszánt zsurnalisztáról, akik egyszer csak a század legnagyobb politikai botrányának kellős közepébe csöppennek. A főként modern szemléletű thrillerjei (Klute, A Parallax-terv) révén hírnevet szerzett Pakula minimalista, szikár rendezése csak ritkán fullad unalomba, ami egyrészt a téma exkluzivitásának, másrészt a direktor egyedi vizuális megoldásainak is köszönhető. Ahogy Hollywoodi Reneszánsz című könyvében Pápai Zsolt filmtörténész is kiemeli, Pakula és Gordon Willis operatőr (A Keresztapa) mesterien játszik a beállítások terével és a tereptárgyak, épületek arányaival, Az elnök emberei egyes kompozíciói pedig Michelangelo Antonioni filmjeit is megidézik.

A legjobb ember (The Best Man, 1964, r.: Franklin J. Schaffner)

Franklin J. Schaffner direktor a hatvanas-hetvenes években olyan klasszikusokat tett le az asztalra, mint A majmok bolygója (1968), a Patton (1970) vagy épp a Pillangó (1973), egyik korai munkájáról, az 1964-es keltezésű A legjobb emberről azonban közönyös módon megfeledkezett a filmtörténeti emlékezet. Pedig a hatvan évvel ezelőtt készített, vígjátéki árnyalatokkal is megfestett politikai dráma kiállta az idő próbáját: bravúrosan elbeszélt, fordulatos mese, továbbá pengeéles korrajz az örök emberi gyarlóságokról és a politika kettős természetéről. A főbb szerepeket ráadásul olyan nagyszerű színészek alakítják, mint Henry Fonda vagy Cliff Robertson. Schaffner A legjobb emberben ördögi machinációk, dörzsölt ügyeskedések és körmönfont játszmák sorozatává csupaszítja le az amerikai elnökválasztási folyamatot, a forgatókönyvet jegyző író-politikus, Gore Vidal pedig a JFK-korszak alig leplezett homofóbiájával kapcsolatban is merész állításokat fogalmaz meg.

A hatalom árnyékában (The Ides of March, 2011, r.: George Clooney)

George Clooney immáron rutinos rendezőként készítette el pályája egyetlen politikai drámáját. A hatalom árnyékában a fiatal és idealista Stephen Meyersről (Ryan Gosling) szól, aki azon fáradozik, hogy az elnöki székbe juttassa a gyökeres politikai változások ígéretével kampányoló Mike Morris kormányzót (Clooney). Csakhogy naiv hősünk a kampány egy adott pontján súlyos hibát vét, és egy veszedelmes skandallum kellős közepén találja magát. A hatalom árnyékában klasszikus szövésű, különösebb dramaturgiai zökkenőktől mentes, okosan elbeszélt bukástörténet. A ritmus olykor töredezetté válik ugyan, de a remek színészgárda még a holtpontokon is átsegíti a produkciót. Clooney és Gosling egyébként is olajozottan működő kettősét olyan húzónevek egészítik ki, mint Paul Giamatti, Philip Seymour Hoffman, Jeffrey Wright, Evan Rachel Wood vagy Marisa Tomei. A hatalom árnyékában nagyobb aránytévesztésektől mentes, végig visszafogott, szinte patikamérlegen mért film, melynek esze ágában sincs kényszeresen „aktualizálni”: inkább általános érvényű tabló az amerikai politikáról, semmint szatirikus, provokatív korkép. Akiket elbűvölnek a csillagsávos lobogóba tekert erkölcsi tanmesék, azoknak kötelező darab!