Ez vár Magyarországra, ha Kamala Harris lesz a következő amerikai elnök

Joe Biden amerikai elnök júliusban közölte a nyilvánossággal, hogy visszalép az elnökjelölti küzdelemtől, így riválisa, Donald Trump a jelenlegi alelnökkel, Kamala Harrisszel mérkőzhet majd meg az év végén. Vajon hogyan befolyásolhatja a magyar-amerikai kapcsolatokat, ha 2025 januárjában Harris foglalja majd el az államfői bársonyszéket?

A kérdés már csak azért is jogos, mert – ellentétben Bidennel, aki hosszú pályafutása során a külpolitika terén is óriási rutint halmozott fel – az 59 éves Harris eddig meglepően kevésszer mutatta meg politikusi képességeit a nemzetközi porondon. Ahogy arra a Portolio.hu cikke is felhívja a figyelmet, a jelenlegi amerikai alelnököt eddig elsősorban a különböző abortusz- és polgárjogi ügyekben jellemezte nagyfokú aktivitás, persze arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy olykor diplomáciai funkciót is betöltött: őt bízták meg az amerikai-mexikói határt érintő bevándorlási krízis okainak kezelésével, sőt a müncheni biztonságpolitikai konferencián is több alkalommal képviselte már az Egyesült Államokat, mi több, nemrégiben az Ukrajna által tető alá hozott svájci békekonferencián is megjelent.

A Politico is emlékeztet rá, hogy Harris egyelőre nem képvisel markáns külpolitikai irányvonalat. A lap találó metaforája szerint az alelnök külpolitikája egy „üres vászon”, melyre a politikusok és a választópolgárok kivetíthetik a saját reményeiket és félelmeiket.

Ugyanakkor a demokrata párti elnökjelölt esetében sem hiányolja mindenki a konzisztens külpolitikai ideológiát. Sokan úgy vélekednek, hogy Harris egyszerűen nem akart nyíltan konfrontálódni Bidennel egy sor égető fontosságú külpolitikai kérdésben. Egyesek szerint a politikus az elmúlt időszakban tudatosan összpontosított olyan jövőbeli kihívásokra, mint a globális felmelegedés, a mesterséges intelligencia térhódítása vagy épp az űrverseny. Egyes tisztviselők úgy látják, Harris külpolitikai filozófiáját híven tükrözheti nemzetbiztonsági tanácsadója, Phil Gordon, aki a Clinton-érában a nemzetbiztonsági tanács európai ügyekért felelős igazgatójaként tevékenykedett, Obama időszakában pedig két-két évig volt európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkár-helyettes, sőt az elnök Közel-Keletért, Észak-Afrikáért és az Öböl-államokért felelős segédjeként is dolgozott.

Mivel a Gordon nevével fémjelzett külpolitikai gondolkodás közelebb áll Obamáéhoz, mint Bidenéhez, ezért sokan úgy látják, hogy Harris nem minden kérdésben osztaná elődje külpolitikai nézeteit. Valószínűsíthető, hogy a jelenlegi alelnök – Bidennel ellentétben – sokkal keményebb hangot ütne meg Izraellel, illetve a Netanjahu-féle kormányzattal szemben, ezzel újrarajzolva a két ország már egyébként is billenékenynek tűnő külpolitikai viszonyrendszerét.

Egyvalami azonban biztosnak tekinthető: ha újra demokrata párti elnök fogja kormányozni az Egyesült Államokat, rövid távon nem várható a magyar-amerikai külpolitikai kapcsolatok javulása.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök már 2010-ben világossá tette: a magyar-amerikai kapcsolatok minősége elsősorban attól függ, hogy éppen melyik nagy politikai erő képviselője ül a Fehér Házban. A kormányfő 2016-ban azon kevesek között volt, akik már idejekorán biztos befutónak tekintették Donald Trumpot az elnökjelölti versenyben. A politikus 2017 januárjában aztán el is foglalhatta az elnöki posztot, Orbán pedig azóta is feltétlen támogatójának tekinthető.

Trump és Orbán szemlátomást ma is nagy becsben tartja egymást. A régi-új amerikai elnökjelölt a júliusi republikánus jelölőgyűlésen méltatta magyar kollégáját, kiemelve, hogy a 2010 óta hatalmon lévő kormányfő „kemény férfi”, aki karakteres és világosan körvonalazott bevándorláspolitikát képvisel. Orbán pedig közelmúltbéli tusványosi beszédében mutatott rá, hogy Trump „America first” szólamának jegyében nem csupán az ukrajnai háború érhet véget, de a demokráciaexport hosszú korszaka felett is bealkonyulhat. Az Orbán-kormány és Trump közötti kapcsolat szorosságát szemlélteti, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter nyáron a Reutersnek azt mondta: „Esélyt látunk a békére, ha Trump elnök nyer. Esélyt látunk a jó magyar-amerikai kapcsolatokra, ha Trump elnök nyer.”

Orbán és az elnöki posztot 2021-ben elfoglaló Biden viszonya azonban kifejezetten fagyosnak tekinthető. Jelzésértékű, hogy míg a magyar miniszterelnök az utóbbi öt évben négyszer folytatott négyszemközti tárgyalást Donald Trumppal, addig Bidennel még néhány közös fénykép erejéig sem futott össze. A magyar-amerikai kapcsolatok további elmérgesedéséhez vezetett, hogy a Biden-adminisztráció alatt érkezett új amerikai nagykövet, David Pressman idejében gyakorlatilag mindennapossá váltak az indulatos szócsaták a két kormányzat között.

A szakértők szerint akkor is hiú ábránd volna pozitív irányú változásban reménykedni, ha Bident Harris váltaná az elnöki poszton. A Harris-doktrína valószínűleg nem térne el jelentős mértékben a demokrata párti fősodortól, valamint Biden szemléletétől. Erre utal egy az apró, de nehezen elhanyagolható jelentőségű mozzanat is: Harris alelnökjelöltje, Tim Waltz minnesotai kormányzó egy közelmúltbéli interjújában meglehetősen negatív színben tüntette fel a magyar kormányt. „A szövetségeseinket tiszteletben tartó külpolitika – nem pedig az olyan diktátorokkal való összebújás, mint Putyin és Orbán – a helyes út” – fogalmazott.

Matura Tamás Kína-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója úgy véli, ha Trump alulmarad Harrisszel szemben a néhány hónap múlva esedékes amerikai elnökválasztáson, „a legvalószínűbb eredmény, hogy a magyar-amerikai kapcsolatok az eddigi alacsony szinten stagnálnak a következő négy évben”, hiszen a demokratáknál a magyar kormány hagyományosan alacsony presztízzsel rendelkezik, s Orbánék csak a trumpistákkal tudnák szorosabbra fűzni a viszonyukat. Ha viszont Trump győz, Amerika egy külön egyezség árán szemet hunyhat az egyre erőteljesebb és sokrétűbb magyar-orosz és magyar-kínai együttműködés felett.

Matura ugyanakkor azzal az eshetőséggel is számol, hogy Trump veresége nyomán megerősödne a republikánusok régivágású irányvonala, ami nem az Orbán-kormány malmára hajtaná a vizet, hiszen az egyre látványosabban Kína- és Oroszország-centrikus magyar külpolitikát már ma is heves bírálatok érik a párton belül.