David Attenborough fantasztikus élete: így hozta el 64 év alatt a vadont a lakásokba

Ritka dolog, hogy valaki 94 évet él ezen a bolygón, és még ritkább, hogy ez alatt a közel egy évszázad alatt ennyit tett volna érte. David Attenborough karrierje során bejárta az egész Földet, hogy megmutassa annak élő és gyönyörű arcát a nagyközönségnek.

A brit tévés és természettudós 94 évesen is aktív, és Jane Goodall mellett talán az egyetlen ember, akire még a klímaválság szkeptikusai is odafigyelnek – nem csak búgó hangja miatt. A Netflix-en A Life on our Planet címmel nemrég mutatták be vizuális szerenádját a Földhöz, amely méltó összegzése az attenborough-i munkásságnak.

Ennek kapcsán pedig felelevenítjük David Attenborough fantasztikus életének legfontosabb állomásait

David Frederick Attenborough akkor még a lovagi rang nélkül 1926. május 8-án született Londonban. A Cambridge-i Egyetemen ösztöndíjasként szerzett természettudományi diplomát 1947-ben, ezt követően a tengerészetnél szolgált, de hiába remélte, hogy bejárja a világot, mindössze Wales-ig jutott, ahol két évig állomásozott. 1952-ben csatlakozott a BBC-hez, mint gyakornok. Első kreditjét a Coelacanth című rövidfilmmel szerezte, amiben a szakértők az „élő fosszíliának” is nevezett különleges halfajta újbóli felfedezésének fontosságáról beszéltek. Aztán néhány évvel később már saját műsort kapott, és az elmúlt 64 évet arra áldozta fel, hogy dokumentálja a természet csodáit. Több mint 400 ezer km-t utazott a Földön, hogy felfedezze annak flóráját és faunáját, a számítások szerint nála többet csak az asztronauták utaztak.

Ugyan városi környezetben nőtt fel, de a természet iránti rajongása már nagyon korán kiütközött, hétévesen saját gyűjteménye volt fosszíliákból és madártojásokból. 1936-ban részt vett a híres természettudós, Grey Owl (vagyis Archibald Stansfeld Belaney) előadásán, és ez végleg megpecsételte sorsát. Amikor a BBC-hez került, két akadályba ütközött: először is, a csatornának semmilyen természettudományos műsora sem volt, másodszor pedig a főnöke úgy gondolta, hogy Attenborough-nak túl nagyok a fogai ahhoz, hogy a tv képernyőn szerepeljen. Kis lépésekkel haladt előre, és például ő kezdte el az Animal, Vegetable, Mineral? című kvíz műsort, később pedig együtt vezette a The Pattern of Animals programot Sir Julian Huxley természettudóssal.

Attenborough azonban elégedetlen volt ezeknek a műsoroknak a formátumával, ugyanis ezekben az állatokat a természetes élőhelyükből kiszakítva, egy stresszes környezetben, a tv stúdióban mutatták meg a közönségnek. Azért, hogy ezen változtasson, 1954-ben elindította Zoo Quest műsorát, amely meghozta az áttörtést mind az ismeretterjesztő programok, mind Attenborough karrierjében.

A természetben forgatott műsor óriási siker lett, lefektette az alapokat ahhoz a formátumhoz, amit ma a természetfilmeknél megszoktunk

A siker ellenére Attenborough otthagyta a BBC-t, hogy antropológiát tanuljon a London School of Economics-on. A ’60-as évek közepén tért vissza a brit közszolgálati televízióhoz, ugyanis 1965-ben elindult a BBC Two, aminek Attenborough lett a vezetője. Ebben az időben lett a BBC Two Európa első adója, amely színesben sugározta adását, mégpedig nem mást, mint az 1967-es wimbledoni tenisz kupa döntőjét. Vezényletével olyan meghatározó műsorok valósultak meg, mint a Kenneth Clark által vezetett Civilisation, és a The Ascent of Man, amit Jacob Bronowski konferált.

1969-ben a BBC műsorigazgatója lett, és a nevéhez köthető az első rock zenei műsor, a The Old Grey Whistle Test, és az azóta ikonikussá vált Monty Python’s Flying Circus, továbbá az első snooker közvetítés is. 1972-ben felajánlották neki a BBC igazgatói posztját, de visszautasította az ajánlatot annak érdekében, hogy természetfilmek készítésére fókuszálhasson.

Az egyik első ilyen a People of Paradise volt, ami a világ utolsó törzseit mutatta be. Sok ezek közül nem is látott európai embert a stáb megérkezése előtt. Volt, hogy ágyékkötőben töltötte napjait, hogy a Salamon-szigeteken élő törzs tagjainak bizalmába férkőzzön – nagy valószínűséggel nem nézte ezt a sorozatot az a keresztény misszionárius, akit halálra nyilaztak a szentinelézek 2018-ban. Szabadúszóként foglalkozott ezeknek a műsoroknak az írásával és gyártásával, számos sikeres munkát tudhatott magáénak. Élete főművét mégis 50 éves korában kezdte el: 1976-ban indult a Life on Earth, ami azóta is a valaha volt legjobb természetfilm sorozat, amely a szó szoros értelmében kitágította a televíziózás határait. Annak érdekében, hogy a természetes közegükben mutathassák meg az állatokat, a stábnak újfajta megközelítést kellett alkalmazniuk a forgatások során: rejtett kamerákkal, slow motion felvételekkel és izgalmas operatőri technikákkal dolgoztak, hogy a nézők – nagyjából 500 millió ember világszerte – teljesen elmerülhessenek a természetben összesen 96 részen keresztül.

Attenborough nevét megismerte az egész világ, a Life on Earth sikere pedig lehetővé tette a számára, hogy szabadon alkosson

Így jött a The Private Life of Plants (1995), ami a növények életét mutatta be a time-lapse segítségével, Attenborough in Paradise (1996), ami a személyes kedvenc állatait mutatta be, illetve a tízrészes The Life of Birds (1998), amiért Peabody-díjat kapott. Számos programot narrált ezen felül, így a BBC-n 1970 és 2005 között összesen 250 epizódot élt meg Wildlife on One műsorán. Aztán ott volt a 2006-ban indult Planet Earth, amely a világ legdrágább természetfilm dokusorozata volt, és az első HD minőségben sugárzott műsor a BBC-n. A “Life” trilógiájának záró akkordja a 2008-as Life in Cold Blood volt, ami a hüllőket mutatta be közelebbről.

A filmes tudós a 90-hez közelítve sem állt le, 89 éves korában a Nagy-korallzátonynál 300 méteres mélységbe merült le, ami a legmélyebb pont, ahova bárki is eljutott a korallzátonynál. Emellett ő volt a legidősebb ember, aki valaha az Északi-sarkon járt, amikor a 2011-es Frozen Planet című filmet forgatta. Szerepe a fajok elnevezésében is meghatározó volt. Érdekes például, hogy a falloszra hasonlító növényt, amelynek neve nem véletlenül lett Amorphophallus Titanum, műsorában Attenborough egyszerűen csak “titum arum” névvel illette, és azóta is legtöbbször így emlegetik ezt a kissé illetlen megjelenésű virágot.

Munkájáért számos díjjal tüntették ki Attenborough-t, 1985-ben II. Erzsébet lovaggá ütötte, 2005-ben pedig megkapta az Order of Merti kitüntetést. A tudományos világ szintén tisztelettel adózik a filmesnek, akiről 1998-ban egy újonnan felfedezett hangyászsün fajt neveztek el, ez lett az Attenborough-hangyászsün (Zaglossus attenboroughi).

Attenborough támogatója a Population Matters szervezetnek, amely az emberi populáció növekedésének Földre gyakorolt hatásait vizsgálja, valamint a World Land Trustot, amely esőerdőket vásárol világszerte azzal a céllal, hogy megóvja azokat. Feleségével, Jane Oriellel 1950-ben házasodtak össze, és a nő 1997-es haláláig együtt maradtak. Két gyermekük született, egy lány és egy fiú.

(Forrás / kép: itt és itt / A life on our Planet)