45 percnél többet senki sem bír ki a világ legcsendesebb helyén

Zajos, rohanó világunkban a csend, a nyugalom az egyik legnagyobb érték. De vajon mennyi ideig bírnád ki egy olyan helyiségben, ahol a némaság szinte már olyan érzést kelt, mintha tőrt mélyesztenének a füledbe?

Az emberek többsége a mindennapokban „túlságosan magas fordulatszámon” pörög. Néha már ösztönösen érezzük, hogy rá kell taposnunk a kézifékre, meg kell teremtenünk a harmónia, a béke és a nyugalom perceit, hogy aztán másnap újra fénysebességre kapcsolhassunk. Na jó, de gondoltad volna, hogy olykor-olykor a csendet is túl lehet adagolni?

Minnesotában, az Orfield Laboratóriumban építették meg azt a különleges, visszhangmentes kamrát, amit ma a világ legcsendesebb helyeként tartanak számon – írja a Hearing Aid Know.

A szakemberek által mért háttérzaj valójában negatív decibel (egész pontosan -9,4 dBA), nem csoda hát, ha az emberek többsége húsz-harminc percnél több időt nem bír ki a kamrában. „Próbára tesszük az idelátogatókat, akiknek a kamra sötétjében kell ücsörögniük – egy embernek már sikerült 45 percig kibírnia. Ha teljes a csend, a fül alkalmazkodik hozzá. Minél csendesebb a szoba, annál több mindent hallunk. Az ember hallja a saját szívverését, sőt néha még a tüdejét is, vagy azt, ahogyan a gyomra korog. A visszhangmentes szobában te magad vagy a hang”- így festett érzékletes képet a kamrában uralkodó körülményekről Steven Orfield, a laboratórium alapítója.

A szoba hivatalosan is a világ legcsendesebb helyisége – még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült – a legbátrabbaknak pedig túravezetést is szerveznek, két személyre 400 dollárért. A különleges helyszínen több világhírű vállalat termékei is megfordultak: a Harley Davidson motorkerékpárokat, a Whirlpool pedig mosógépeket tesztelt a kamrában. A NASA korábban űrhajósokat küldött a laboratóriumba, hogy az élmény megkönnyítse számukra a világűr csendjéhez való alkalmazkodást.

A szoba olyannyira sötét és hangtalan, hogy az már dezorientáló lehet. Sokak számára még a felállás is gondot okozhat, de a hallucináció veszélyével is érdemes számolni. „Az ember általában a lépések zaja alapján igazodik el a térben. A visszhangmentes kamrában erre nincs lehetőség. Le kell mondanod azokról az érzékelési jelekről, amik a manőverezést és az egyensúlyozást segítik” – magyarázta Orfield, majd hozzátette: „Ha fél óránál tovább a szobában vagy, akkor már egy székben kell ülnöd.”

Hangozzék tehát bármilyen furcsán: a csend is ijesztő tud lenni, ha teljesen kivonjuk belőle az élet megnyugtató – és sokszor igazodási pontként is szolgáló – zajait, zörejeit. A kamrában időzni olyan lehet, mintha néhány percre kilépnénk a világból, és megtapasztalnánk a nemlét élményét. Létezhet ennél hátborzongatóbb tudat- és lélekállapot?

(Kiemelt kép: Taras Chernus / Unsplash)