Kóros mellnövekedés a férfiaknál: mik a legjellemzőbb tünetek?

Az úgynevezett gynecomastia a férfi emlőmirigyek kóros megnövekedését jelenti, ami ugyan az esetek többségében nem súlyos, ám rengeteg kellemetlenséggel járó kórállapot.

A gynecomastiaként ismert orvosi állapot nem más, mint a férfi emlőmirigyek kóros, egy- vagy kétoldali megnagyobbodása. A panasz általában a mellbimbó környékén jelentkezik, majd a későbbiek során onnan terjed kifelé. A pubertáskorú fiúk és az idősebb férfiak esetében bizonyos hormonális változások okozhatják a jelenséget, ám annak hátterében többféle kórállapot is rejtőzhet. A gynecomastia egyik fő szimptómája, hogy az emlők tapintata tömöttebbé és rugalmasabbá válik, és olykor akár meg is ereszkedhetnek.

Egész más a helyzet a túlsúly okozta megnagyobbodás esetében, amikor a szemmel látható változást a zsírszövet aránytalanul nagy felszaporodása okozza.

A gynecomastiát ugyanakkor az emlőráktól is fontos elkülöníteni. Noha e daganattípus zömmel nőket érint, néha férfiaknál is jelentkezhet. Az emlőráknál azonban a szilárd, kemény, nem mozdítható csomó az első vészjósló jel, nem pedig a méretnövekedés.

A kóros mellnagyobbodás legtöbbször nem eredményez súlyos egészségügyi problémákat, ugyanakkor esztétikailag különösen zavaró lehet. Sőt, a férfiak egy jelentős része épp azért nem fordul orvoshoz a panaszaival, mert erőteljes, szinte leküzdhetetlen szégyenérzet fogja el. Jó hír, hogy a gynecomastia olykor külső beavatkozás nélkül is elmúlik, ám előfordul, hogy a műtét az egyetlen hatékony megoldás.

A mellnagyobbodásra olyan tünetek hívják fel a figyelmet, mint a nem múló fájdalom (ez a szimptóma főként a tizenéves fiúknál gyakori), a mellek érzékenysége, vagy a mellszövet jól látható duzzanata.

A férfi emlő hormonális növekedése a nemi hormonok, vagyis a tesztoszteron és az ösztrogén közti egyensúlyzavarra vezethető vissza. Tudvalevő, hogy míg a tesztoszteron a másodlagos férfi nemi jellegek kialakulásáért felel, addig az ösztrogén a női nemi jellegeket erősíti. E hormonok minden ember szervezetében fellelhetők, aktuális szintjük viszont nagymértékben ingadozhat.

A gynecomastia egyik sűrűn emlegetett oka a tesztoszteronhiány, ami az ivarmirigyek veleszületett vagy időközben kialakuló alulműködése miatt jelentkezik.

Alulműködést eredményezhet az agyalapi mirigy nemi működést szabályozó hormonjának, az úgynevezett gonadotropinnak a hiánya, a prolaktin nevű hormon túltermelése, sőt még bizonyos, a herét érintő betegségek is.

Előfordul, hogy a gynecomastia kiváltó oka nem más, mint a megnövekedett ösztrogénszint. Ennek hátterében többek között az ösztrogéntermelő mellékvesekéreg- és heredaganatok, májelégtelenség és pajzsmirigy-túlműködés is állhat.

Léteznek bizonyos gyógyszerek (antiandrogén készítmények, antidepresszánsok, kalciumcsatorna-blokkolók, metoclopramid stb.), melyek önmagukban is előidézhetik a kórállapotot, de a gynecomastia sokszor különösebb előzmény nélkül, spontán módon alakul ki.

A pontos diagnózis felállításához általában nélkülözhetetlen a mammográfia, az ultrahangvizsgálat, a CT-vizsgálat, a különböző laboratóriumi vizsgálatok, de tűbiopszia elvégzésére is sor kerülhet.

A kezelés menetét és módját mindig az alapbetegség határozza meg. Ha a gynecomastia hormonális talajon alakul ki, akkor a tesztoszteronpótlás lehet a biztos megoldás. Amennyiben a tünetek bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként lépnek fel, a készítmények elhagyása lépcsőzetes – és végül teljes – javulást hozhat. Ha a kórállapot kozmetikailag is zavaró, indokolttá válhat a műtéti beavatkozás, melynek keretében eltávolítják a mell mirigyállományának egy bizonyos részét, a felesleges zsírszövetet, és a megereszkedett bőrt is.

A gynecomastia legfőbb rizikófaktorai közé tartozik a pubertáskor, az idősebb kor, a túlsúly, az anabolikus szteroidok alkalmazása, valamint a különböző máj-, vese- és pajzsmirigy-betegségek is. Természetesen a prevenció is döntő fontosságú: a kóros mellnagyobbodás esélye jelentősen csökkenthető a káros szenvedélyekről (kábítószerhasználat, alkoholfogyasztás) való leszokással.