Az emberek mindennapi életének része lett a közösségi média – ha egyetértünk vele, ha nem. A legutóbbi kutatások alapján az Egyesült Királyságban 24 millió aktív felhasználó van a facebookon, míg minden negyedik ember (kb. 15 millió) használja a Twittert.
Egy 2011-ben közölt kutatás szerint az orvostanhallgatók 94 százaléka, a rezidensek 79 százaléka és a gyakorló orvosok 42 százaléka használja a közösségi média valamilyen formáját – legtöbben személyes célra. Érdekesség viszont, hogy az orvosok 35 százaléka jelölte már be beteg vagy hozzátartozó és 58 százalékuk állította, hogy mindig visszautasítja ezeket a felkéréseket.
A facebook segítségével könnyebb az orvosok számára is a kapcsolatépítés, a nézeteik megosztása, továbbá a tudás és a tapasztalat bővítése. A betegek számára is nyújthat előnyt, hiszen az ismeretterjesztő és figyelemfelhívó oldalak által széleskörű egészségügyi információhoz juthatnak.
Viszont egy elgondolkodtató kérdést vet fel a közösségi médiában való jelenlét: ha rábízod az életed az orvosra, lehettek-e barátok facebookon?
Javasolt az orvosok számára, hogy a betegekkel való kapcsolat szakmai legyen, különben túl közel kerülhetnek egymáshoz, ami befolyásolhatja az objektivitásukat és a klinikai döntéshozatalt is.
A betegekre jutó idő a rendelőben erősen korlátozott, így ezt a rövid időt az orvosoknak hatékonyan kell felhasználniuk. Facebook ismeretség esetén azonban a beteg a rá jutó időt lehet, hogy az orvos oldalán látott grillpartiról való diszkurzussal, esetleg közös ismerősök felemlegetésével tölti el, így a tünetek pontos megismerése és a megfelelő diagnózis felállítása elmaradhat.
A közösségi média betekintést nyújthat az orvosok magánéletébe, megmutatja a betegek számára, hogy milyen életet élnek sztetoszkóp és fehér köpeny nélkül – sokan valószínű ezért jelölik be az orvosukat. A betegeknek viszont illik tiszteletben tartaniuk az orvos „szolgálaton kívüli” életét, és kétszer is érdemes meggondolni a közösségi médián való ismerkedést.
