A szénhidrátéhség oka a génekben keresendő - mondják a kutatók

A szénhidrát iránti éhség már jóval fajunk kialakulása előtt elkezdődhetett, állítja egy új tanulmány. Egykor az ősemberekről kialakult sztereotípia szerint a mamuthús és más húsfélék alkották étrendjük nagy részét, ami elősegítette az agy fejlődését a fehérjedús táplálkozás révén. Azonban az utóbbi években feltárt régészeti bizonyítékok megkérdőjelezik ezt a nézetet, és arra utalnak, hogy az emberek már régóta fogyasztanak szénhidrátokat, például sült gumós növényeket és más keményítőtartalmú ételeket, amelyekre a fogakban megőrződött baktériumok elemzése során bukkantak.

Az új kutatás, amely csütörtökön jelent meg a Science tudományos folyóiratban, az első genetikai bizonyíték a korai szénhidrátdús étrendekre. A tudósok egy olyan gén evolúcióját követték nyomon, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy könnyebben emésszék a keményítőt azáltal, hogy egyszerű cukrokra bontja azt, melyeket a test energiaként hasznosít – írja a CNN.

A tanulmány szerint ezek a génduplikációk már jóval a mezőgazdaság megjelenése előtt megtörténtek.

Ez a bővülés akár több százezer évvel ezelőtt is megtörténhetett, jóval azelőtt, hogy a Homo sapiens vagy akár a neandervölgyi ember különálló emberi ágakként jelent meg. A Connecticut állambeli Farmingtonban található Jackson Laboratórium és a New York állambeli Buffalo Egyetem kutatói 68 ősi ember genomját elemezték. A kutatócsoport az AMY1 nevű génre összpontosított, amely lehetővé teszi, hogy az emberek már a szájban megkezdjék a keményítő lebontását az amiláz nevű enzim termelésével.

Amiláz nélkül az emberek nem lennének képesek megemészteni olyan ételeket, mint a burgonya, a tészta, a rizs vagy a kenyér.

A mai emberek több példánnyal rendelkeznek ebből a génből, és ezek száma egyénenként változik. Azonban a genetikusok számára komoly kihívást jelentett visszakövetni, hogy ezek a génduplikációk mikor és hogyan történtek, ami azt mutatná meg, hogy mikor vált előnyössé a keményítő fogyasztása az emberi egészség szempontjából.

„A fő kérdés, amelyre választ próbáltunk találni, az volt, hogy mikor történt ez a duplikáció? Ezért kezdtük tanulmányozni az ősi genomokat” – mondta Feyza Yilmaz, a tanulmány első szerzője.

A kutatócsoport megállapította, hogy már 45 000 évvel ezelőtt a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató emberek – akik még a mezőgazdaság előtt éltek – átlagosan négy-nyolc példányával rendelkeztek az AMY1 génnek, ami arra utal, hogy a Homo sapiens már jóval a növénytermesztés előtt kedvelte a keményítőtartalmú ételeket.

A kutatás arra is rámutatott, hogy az AMY1 gén duplikációja a neandervölgyiek genomjában is jelen volt. A tanulmány szerint ez azt jelenti, hogy az ősi emberek már több mint 800 000 évvel ezelőtt is több példánnyal rendelkeztek ebből a génből.

Nem világos, hogy az AMY1 duplikáció pontosan mikor történt, de valószínűleg véletlenszerűen. A gén több példánya genetikai lehetőséget biztosított, amely előnyt jelentett az új étrendekhez való alkalmazkodásban, különösen a keményítőtartalmú ételek fogyasztásánál, amikor az emberek különböző környezeti kihívásokhoz alkalmazkodtak.

Az elemzés azt is kimutatta, hogy az elmúlt 4 000 évben az AMY1 gén példányainak száma meredeken emelkedett, valószínűleg a természetes szelekció hatására, ahogy az emberek a mezőgazdaságra való áttérés és a gabonatermesztés révén szénhidrátban gazdagabb étrendekhez alkalmazkodtak.

A tanulmány fontos bizonyítékot szolgáltat arra, hogyan fejlődött ki az a molekuláris mechanizmus, amely lehetővé teszi a nehezen emészthető keményítők cukorrá történő átalakítását – mondta Taylor Hermes, az Arkansas Egyetem antropológiai tanszékének adjunktusa.