10 évvel rövidíti meg az emberi életet ez a különös betegség

Az úgynevezett akromegália rendkívül ritkán fordul elő – egymillióból 50-70 embert érint -, viszont, mivel a tünetek lassan és alattomosan alakulnak ki, ezért kiváltképp veszélyes kórról van szó, mely átlagosan tíz évet vesz el egy beteg életéből.

A szakértők szerint az akromegália egymillióból nagyjából 50-70 embert érint, ami elenyésző hányadnak tűnik, de a valós szám ennél jóval nagyobb lehet, mivel a tünetek lassan, fokozatosan alakulnak ki, és hosszú ideig észrevétlenek maradhatnak. A betegség kialakulásának oka, hogy az agyalapi mirigy huzamosabb időn keresztül túl sok növekedési hormont termel – írja a Live Science. (Normális esetben ez a hormon szabályozza a test fizikai növekedését, ideértve természetesen a csontok és az izmok fejlődését is.) A növekedési hormonok rendellenes tevékenysége legtöbbször egy, az agyalapi mirigyben található nem rákos daganatból ered. Csakhogy vannak olyan esetek, amikor a kór a szervezet más részeiben (például a tüdőben vagy a hasnyálmirigyben) kifejlődött daganatok hatására jön létre.

Sőt, léteznek bizonyos genetikai betegségek, melyek szintén akromegáliát idézhetnek elő: ilyen az úgynevezett multiplex endokrin neoplázia és a Carney-komplex is.

A szimptómák a pubertáskor után jelentkeznek, leggyakrabban 40 és 50 éves kor között. A tünetek szerencsére szembetűnőek, hiszen megnagyobbodnak a beteg csontjai – főként az arcban és a végtagokban -, a test bizonyos részein pedig erőteljesebb testszőrzet alakulhat ki, de gyakoriak az ízületi fájdalmak is, egyes páciensek pedig fokozott izzadékonyságról számolnak be. Rendszeresen visszatérő tünetnek számít a fejfájás, a látásvesztés és a rendszertelen menstruáció is, de akár a szív mérete is megnövekedhet.

Ha kezeletlenül hagyják, az akromegália 2-es típusú cukorbetegséghez, magas vérnyomáshoz, alvási apnoéhoz, sőt különböző szívbetegségekhez is vezethet. Általánosságban elmondható, hogy a kór tíz évvel rövidíti meg egy beteg életét.

Az akromegáliát gyakorta összetévesztik a gigantizmussal, mely szintén ritka betegség, s a rendellenesen gyors növés a fő velejárója, ám ez mindig gyermekkorban jelentkezik.

A kezelés több tényezőtől – a betegséget okozó daganat méretétől és lokációjától, az életkortól, a tünetek súlyossági fokától és az általános egészségi állapottól – is függhet. A daganat műtéti úton, illetve sugárterápia segítségével eltávolítható, gyógyszerek révén pedig szabályozható a növekedési hormon szintje, és a hormon szövetekre gyakorolt hatása is megszüntethető.

Az akromegália bizonyos esetekben gyógyítható. Ha a páciens agyalapi mirigyének daganata kellően kis méretű, műtéti úton eltávolíthatják, s ekkor 85 százalék a gyógyulás esélye. Azon betegek esetében, akiknél a daganat nagyobb, de még eltávolítható, ugyanez az arány 40-50 százalékra csökken. Sajnos a gyógyszeres kezeléssel nem érhető el felépülés, de a terápia segíthet korlátok közé szorítani a tüneteket.