Jelentősen befolyásolhatja a gyermek alkalmazkodó- és problémamegoldó képességét az, hogy válás után a szülők, mint együttműködő partnerek a gyereknevelésben, hogyan tekintenek egymásra – mutat rá a Society for Research in Child Development című folyóiratban nemrég megjelent tanulmány.
A gyereknevelés válás után kihívást jelent, ráadásul kellemetlen vagy bonyolult lehet erről a gyermekkel beszélni, de így is lehet sikeres gyereket nevelni – mondja Irina Gorelik, a Williamsburg Therapy Group gyermekpszichológusa.
“Tökéletesség helyett a nyitott párbeszédre kell törekedni apa és anya, illetve szülő és gyerek között is, amikor pedig változások vagy kihívások állnak elő, akkor legyen egy családi kultúra, amelyen keresztül egységként működhetünk”
– mondja Gorelik. A szakértő hozzáteszi, hogy szülőként is törekedni kell az olyan készségek erősítésére, mint a hatékony kommunikáció, a világos elvárások és a világos keretek meghatározása – mind a gyerekkel, mind az ex-partnerrel.
A gyerekek és a felnőttek is olyan környezetben boldogulnak, ahol biztonságban érzik magukat. Az új, megváltozott környezetben a következetesség lehet az egyik olyan eszköz, ami segít, hogy mindenki biztonságban érezze magát.
Ez lehet egy ütemterv, hogy ki mikor van a gyerekkel, melyek azok a szabályok, amelyeket mindkét szülőnél be kell tartani és ide tartozik a folyamatos kommunikáció is – a gyerekkel is -, ha valami esetleg változna.
Az is fontos, hogy lehetőség szerint pozitív és egészséges kommunikációt modellezz a másik szülőről a gyermek előtt.
“Gyakran kerülnek a gyerekek a szülők konfliktusának fókuszába. A stresszes, frusztrált vagy sértődött szülők hajlamosak lehetnek arra, hogy helytelenül megosszák a gyermekeiket, vagy negatívan beszéljenek a másik szülőről a gyermek számára nem megfelelő módon. Ez ahhoz vezethet, hogy a gyermek azt gondolja, hogy oldalt kell választania, vagy érzelmileg döntenie kell a két szülő között” – magyarázza Gorelik.
Amikor a szülők következetesen folytatják ezt a viselkedést, az egy „szülői formációnak” nevezett mintához vezethet, ahol a gyerekek végül szerepet cserélnek a szülővel, és úgy érezhetik, hogy gondoskodniuk kell a szülőről, akár érzelmileg, akár más módon.
A közös nevelésről való beszélgetés a gyermekkel attól függ, hogy hol tart a gyermek fejlődése, valamint attól, hogy mennyire ismerik azokat a családi változásokat, amelyek a szülők válásához vezettek. A legtöbb gyermekben kellemetlen érzéseket keltenek az olyan potenciális változások, amelyekről nincs tudomásuk, és amelyeket nem tudnak irányítani.
Ha beszélünk a gyerekekkel ezekről a változásokról, és bátorítjuk a folyamatos párbeszédet, akkor képesek lesznek nyíltan feltárni az esetleges aggodalmaikat is és kevésbé fogják egyedül érezni magukat az érzéseikkel, esetleges félelmeikkel.
Az is hasznos lehet, ha emlékezteted a gyermeket olyan dolgokra, amelyek nem fognak változni, mint például a gyermek és az egyes szülők közötti kötődés. A folyamatos párbeszéd ösztönzése érdekében érdemes elmondani és megerősíteni, hogy nyugodtan feltehetik kérdéseiket, megoszthatják érzéseiket a dolgok változásával kapcsolatban.
Fontos azonban, hogy ne kényszerítsd a gyermeket, hogy beszéljen erről, mert előfordulhat, hogy nem áll még készen vagy nem hajlandó rá azonnal.
A tanulmányban hét államban 2915 alacsony jövedelmű házaspárt kérdeztek, mindegyiküknek 5 évesnél fiatalabb gyermeke volt. A legjobban alkalmazkodó gyerekeknek általában két szülőjük volt, akik a gyerekek előtt általában pozitívan vélekedtek egymásról a válás után is. Abban az esetben, ha egy anya kevésbé vélekedett pozitívan a közös nevelésről, mint az apa, a gyerekek is általában jól alkalmazkodtak. De fordítva, amikor az apa kevésbé volt pozitív, mint az anya a közös nevelés gondolatával kapcsolatban, a gyermek általában jobban szenvedett.
