Ha épp most alakítasz ki egy csapatot, a legfontosabbról hozol döntést: ki(k)nek adsz lehetőséget arra, hogy képességei által hozzájáruljon a sikerhez, amit vezetőként megálmodtál.
Minden az embereken múlik. Rajtad, hogy hogyan és kinek szavazol bizalmat, és az általad kiválasztottakon, hogy mit hoznak ki saját magukból. Ha már van csapatod, nemcsak azért vállalsz felelősséget, hogy Te eredményes legyél, hanem azért, hogy ők is. Sőt. Valójában arra szerződsz, hogy az ő sikerük határozzon meg Téged vezetői minőségedben.
Vezetőnek lenni nem lehet kizárólag egyéni cél.
A csapat ugyanis tetteivel tükröz Téged vissza – tetszik vagy sem, ők a lenyomatod. Amit mondanak rólad, az számít igazán. Ugyanakkor Te mégsem a csapatod vagy, hanem az, aki utat mutat számukra. Ahogyan pedig ezt teszed, mesél rólad.
A hiteles vezetőt követik az emberek, ezt nem lehet kierőszakolni.
„Ha nem követ senki, akkor csak sétálsz” – tartja egy frappáns mondás. Ehhez a csapat bizalmára van szükséged, amelynek alapja az önmagadba vetett hit. Ha Te önmagad stabil támasza vagy, azt érzik az emberek és Rád merik bízni magukat.
Ha hiszel magadban, másokban is képes leszel. Az irányt így nem erőszakkal, hanem a hited által mutatod.
Vezetőként nem hozod függésbe magadtól a csapatod tagjait, hanem törekszel arra, hogy megismerd őket, az egyéni képességeiket és szükségleteiket, ehhez mérten világosan elmondod nekik az elvárásaidat és gondoskodsz arról, hogy azok teljesítéséhez minden feltételt megkapjanak. Így ők szoros ellenőrzésed nélkül is jól és örömmel végzik majd a rájuk bízott feladatokat.
Kontroll helyett peddig marad időd a legfontosabbra: figyelni az embereidre és önmagadra.
Vezetőként ugyanis különösen fontos az “én-idő”. Ha magadnak nem adsz, másoknak sem leszel képes. Ha bízol magadban, megengeded, hogy minden embered képességei szerint teljesítsen és jobb legyen – akár nálad is. Hiszen ez nem verseny és nem azért vagy Te a vezető, hogy bebizonyítsd, mindent Te tudsz a legjobban.
