A vasárnap délután sokak számára jelent egyet a kollektív pánikhangulattal, amikor a hétfő elkerülhetetlen és tagadhatatlan közeledte realizálódik. A legtöbben szeretnének ilyenkor a munka-magánélet koordinátarendszerében utóbbi javára lecsípni egy keveset, és csak egy kicsit többet aludni, vagy több időt tölteni a családdal, barátokkal. Egy új-zélandi cég 240 dolgozójával két hónapos kísérletben tesztelte ezt az álmot, és az eredmények azt mutatják, a változás pozitív hatással volt az alkalmazottak mentális állapotára.

Egy-egy hosszúhétvége után gyakran sóhajtozunk, hogy bárcsak minden hétvége háromnapos lenne és ezzel együtt minden hét négy munkanapból állna. Pedig, ha belegondolunk, nem mindig 8 órából állt egy munkanap, és nem mindig volt két nap kipihenni a hét fáradalmait, feltöltődni a következő ötre. A XX. század elején még a 12-16 órás munkanap sem volt ritka, és mindössze pár évtizedet kell visszamennünk az időben, amikor Magyarországon szombaton is jártak iskolába a diákok és a 8 óra pihenést és 8 óra szórakozást a munka blokk egészített ki harmadikként.

8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás

A Perpetual Gardens befektetési-, végrendelkezési- és ingatlan tanácsadó cég Új-Zélandon áprilisban és májusban próba gyanánt heti öt nap helyett csupán négy napot dolgozott ugyanazért a fizetésért. „Ez csak egy teória volt, valami, amit ki akartam próbálni, mert jobb munkakörnyezetet akartam létrehozni a csapatomnak. Rendkívül hálás vagyok, hogy ilyen jól fogadták a felvetésem, és a legvadabb álmaimban sem reméltem ilyen eredményeket” – mondta Andrew Barnes, a Perpetual Gardens CEO-ja. Merthogy miként is hatott a 240 alkalmazott lelkiállapotára az újonnan beiktatott plusz szabadnap? A kísérlet végén készített felmérés szerint a dolgozók 78 százaléka jobban egyensúlyt tudott teremteni a munka és a magánélet között, ami jelentős növekedés a tavalyi 54 százalékhoz képest, míg a stressz szintje 7 százalékkal csökkent a megelőző évhez képest.

Habár az emberiség történetének – eddigi – legkényelmesebb korszakában élünk, valahogy mégsem vagyunk elégedettek. Az egyik, talán legtöbbet hivatkozott ok az elégedetlenségre a munka-magánélet koordinátarendszerének deformálódása, a felgyorsult életritmus és a munkahelyi stressz nagyban kiveszi ebből a részét. Így nem az új-zélandi eset az első, amikor a munkarend globálisan elfogadott beosztásának átalakításával próbáltak javítani a dolgozók közérzetén. Svédországban az idősgondozásban dolgozó ápolók esetében csökkentették a munkaidőt hat órára egy két éves kísérlet keretében, ami az emberi tényező szempontjából pozitív eredménnyel zárult, ám az ellenzők kiemelték, gazdasági szempontokat figyelembe véve a költségek nem biztos, hogy arányban állnak az ilyen formán elért előnyökkel.

Dolgozz okosabban, ne többet

Anders Ericsson a munka-, teljesítőképesség- és szakételem pszichológiájának egyik legelismertebb képviselője. (Az ő munkásságára építve dolgozta ki elméletét Malcolm Gladwell, miszerint 10 ezer munkaóra szükséges ahhoz, hogy valaki a terület szakértőjévé váljon, ám Ericsson élesen bírálja ezt a teóriát.) Több kísérlete során is bebizonyította, hogy az emberek négy-öt órán át tudnak koncentrált munkát végezni, így a több munkaóra nem feltétlenül jelent nagyobb produktivitást vagy jobb eredményeket. „Ha a maximális koncentrációs képességükön túl dolgoztatod az embereket, számos rossz szokást építhetnek be a munkaidejükbe.” Ebben az esetben pedig a rövidebb munkahét sem segít.

Ryan Carson, a Treehouse technológiai oktató cég CEO-ja is azt tapasztalta, hogy az emberei boldogabbak és produktívabbak lettek, miután 2006-ban bevezették a 32-órás munkahetet. „Ez nem a több családdal töltött időről, vagy több játékról és kevesebb munkáról szól – a cél az egyensúly megteremtése” – nyilatkozta a vezető. Szintén a négynapos munkahét mellett tette le a voksát 2013-ban a Reusser Design, egy webfejlesztő cég, és annak ellenére, hogy ők a többi nap tovább dolgoznak a kiesés pótlására, de a pozitív változás így is kimutatható volt a vállalatnál.

Apróbetűs rész

Persze fontos némi fenntartással élni ezekben az esetekben is. A rövidebb munkaidő nem csalhatatlan ellenszer a rossz munkahelyi morál, lustaság, motiválatlanság ellen. A konkrét új-zélandi példa kapcsán továbbá szintén fontos megjegyezni, hogy más országokkal összehasonlítva itt jóval alacsony a munkatermelékenység. És hogy vajon Magyarországon milyen eredménnyel zárulna egy ilyen kezdeményezés? Talán nem is kell sokat várnunk, hogy megtudjuk.