“Ez már nem a nagyapád Skodája!” – hirdette nemrég a magyar importőr egy csomó óriásplakáton. Az ilyen kommunikáció kétélű fegyver.

Egyrészt megerősíti azt, hogy a most kapható Skoda modellek már nem a volt keleti blokk termékei, hanem a “nyugatival” azonos értéket és minőséget képviselnek. Másrészt ugyanakkor a márka iránt eleve hűséges tulajdonosokban ellenérzéseket kelthet egy ilyen kijelentés, ahogy ezt a márkaklub elnöke szóvá is tette akkoriban a klub Facebook oldalán. A Skoda tulajdonosok szerinte legendásan lojálisak, sok olyan tulajdonosnál, aki ma a Volkswagen konszern Skodáit választja, még a 70-es és 80-as években alakult ki a márkahűség.

Hogy milyen volt a 70-es években elterjedt S100-110-esekkel, majd a 80-as években a 105-120-asokkal élni, arról nem nagyon van személyes tapasztalatom. Mi valahogy nem voltunk Skodások (és Ladások), nálunk az M21-es Volga volt a család (és főleg nagypapám) szeme fénye, ezt emlegette folyton gyerekkoromban. Központi szerepe lehetett, mert a jellegzetes világoszöld színárnyalata azóta is csak “volgazöld”-ként szerepel a családi szókincsben. Később egy Wartburg követte, amely szintén nagy becsben volt tartva, a garázs konkrétan köré épült: a beton padlóból a mai napig kiáll két 15 centi magas, háromnegyedes vascső, amelyek úgy lettek precízen odaillesztve, hogy a két első kerékkel lassan nekigurulva a lökhárító még pont ne ütközzön neki semminek, de mögötte már éppen be lehessen zárni a garázsajtót.

Szóval a Skoda kimaradt, de feltételezem, hogy sok más családban ők is hasonló családi kedvencként élték a szocialista mindennapokat. Ha a mai piacot nézzük, a Volkswagen konszern kínálatában ez a márka az, ami a csoport egységes technikai alapjával, az ár-érték arányával, a sok kis családbarát, praktikus, ügyes apróságával az igazán széles vásárlóközönségnek szól. Itthon talán ez lehetne az igazi népautó a Volkswagen helyett, a Skodák állhatnának sorban a kertes házak udvarán, vagy akár a lakóparkok, lakótelepek parkolójában, ahogy a 70-es, 80-as években is.

A Skoda Kodiaq a márka első nagy SUV-jaként jelent meg a piacon, családon belül a Volkswagen Tiguan és a Seat Ateca vetélytársaként. Előbbivel szemben az árával, utóbbival szemben pedig a méretével szerzett versenyelőnyt, ugyanis akár hét üléssel is rendelhető.

A tesztautó egy a SUV-ok között kevéssé elterjedt konfigurációval érkezett, ám lehet hogy pont ezzel tud majd magának új vásárlókat szerezni: 2 literes (180 lóerős) benzines TSI motor, automata váltó, összkerékhajtás. A katalógus szerint elég sok kombinációban párosíthatók a benzines és dízel motorok a manuális és automata sebességváltókkal, valamint a kétkerék- és négykerék-hajtással, ami nem annyira megszokott.

A benzinmotor a nagy hobbyterepjáróban azért is lehet érdekes szempont, mert az elmúlt időszak dízelbotrányai, valamint a nyugat-európai piac aktuális hangulata jelentősen befolyásolhatják a most megvásárolt új autók értéktartását, illetve a dízelek esetében hívjuk inkább úgy: értékvesztését. A német bíróság elvi döntése, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos területeken korlátozzák a gázolajjal hajtott járművek behajtását, drasztikusan rányomta a bélyegét a néhány éves autók használtpiaci árára. Egy friss kutatás eredménye szerint ma Németországban egy 3 éves dízel autó az újkori árának mindössze 50%-át éri, többen kényszerülnek eladni csak azért az 1-2 éve vett járművüket, mert nem használhatják őket a lakóhelyük vagy munkahelyük közelében.

Aki ezeket a szempontokat is figyelembe veszi, az mostanában jobban hajlik a benzines modellekre ebben a kategóriában is, a sebességváltókkal és hajtásláncokkal, valamint az ülésekkel való legózás ilyen szintű lehetősége pedig erős jópont lehet a Kodiaq mellett. A tesztautó 11 millió forint alatti ára pedig egészen baráti annak fényében, amit az autó nyújt.

Ami első ránézésre is látszik, és a későbbiekben sem okoz csalódást: a Kodiaq nagy. Kívül-belül. A nem túl tágas teremgarázs helyre épphogy befér, de ha például a gépészet csövei arra kanyarognak, akkor már érdemes óvatosan a helyünkre tolatni. A formavilág illeszkedik a mostanában megszokott Skoda vonalba, a kissé gömbölyített formát az első és hátsó fényszórókban, valamint az övvonal alatt húzódó élek, és a kissé szögletesebb kerékjárati ívek törik meg.

Az ajtót kinyitva találkozunk az első “simply clever” megoldással, amelyet aztán bőségesen követ még jó néhány. Az oldalajtók nyitásakor rejtett kis műanyag lécek emelkednek ki, amelyek megvédik az éleket (és a mellettünk parkoló autókat). Ha valaki pont itt szokta megfogni az ajtókat nyitáskor-záráskor, annak egy kis megszokást igényel, de ennyi áldozatot mindenképpen megér ez a kis apróság. A vezető ajtaja rejti a következő praktikus segítséget, a könyöklőből szükség esetén egy esernyő húzható elő.

A helykínálat elöl is bőséges, az ülés minden irányba motorosan állítható és memóriás – utóbbira szükség is van, mert enélkül hosszan el lehet játszani a gombokkal, mire az ember visszatalál az egyszer már kikísérletezett pozíciójába. A műszerfalon és a kezelőszerveznél a VW csoport megszokott alkotóelemei sorakoznak, a kormánykerék fogása kifejezetten jó. A kesztyűtartó fölé, a műszerfal sajátos mintájú burkolata alá egy második tárolórekesz került.

Középen a napszemüveg tárolórekesze és a belső világítás kapcsolói mellett a beépített segélykérő rendszer kapott helyet, a visszapillantó tükröt pedig egy felhajtható kis segédtükör egészíti ki, amellyel a hátul zsibongó gyereksereg is szemmel tartható.

Tárolóhelyekből nincs hiány: a telefon helye vezeték nélkül tölt, az ajtóba egy másfél literes palack is befér, a középkonzolban rejlő, megfordítható betét pedig az egyik oldalán egyszerű tálca, a másik oldalán pedig fél literes üvegek számára kialakított bütykös hely (így egy kézzel letekerhető a kupak), valamint az aprópénzt, a szivargyújtó dugóját, és az autó távirányítóját is be tudja fogadni egyszerre.

A hátsó sorban ülők sem panaszkodhatnak, a lábtér és a magasság egyaránt bőséges még a felnőttek számára is. Van külön klíma zóna és ülésfűtés, napvédő roló, étkezőtálca, 220-as aljzat, USB csatlakozó és szivargyújtós töltő számára is hely. A teljes üléssor előre-hátra mozgatható, a támla előrehajtásával lehet bejutni a harmadik üléssorhoz. A hátsó sor itt nem egyenlő a moziélménnyel, ide jó szívvel már csak a gyerekeknek adjunk jegyet.

A csomagtér mérete az üléssor konfigurációjától függ: 5 üléses változatban 720 liter (lehajtott támlákkal 2065 liter), 7 üléses változatban pedig 270-630-2005 literes lépésekben variálható. A padló felnyitható, térelválasztóként illetve csomagtámasztóként használható, illetve itt helyezhető biztonságba a helyéről kivett csomagtérroló is, ahelyett hogy a garázsban kallódna.

Az oldalfalon kampók, a belső világítás kipattintva elemlámpaként funkcionál, a tankbetöltő fedelében jégkaparó bújik meg.

Little big details – ezektől az ötletes megoldásoktól ennyire praktikus, és válik pillanatok alatt szerethető mindennapi társsá a Skoda.

Az érdekességeknek nagyjából itt van vége, menet közben sok meglepetést és izgalmat nem tartogat a Kodiaq. A kétliteres TSI szépen teszik a dolgát, versenyezni nem lehet vele – ezt nem is feltétlen várjuk el az 1,8 tonnás tömeg mellett -, de kényelmes, tempós haladásra elegendő. A DSG-t a megszokott módon, automata üzemmódban érdemes használni, a kormányon levő fülek ugyanúgy feleslegesek, mint minden más nem kifejezetten sportos modellben.

Az adaptív lengéscsillapítással és a profilokkal szintén lehet kísérletezgetni az elején, de meggyőződésem hogy miután az ember kijátszotta magát az új autójával, többet nem nagyon nyúl hozzá a “Mode” feliratú gombhoz. Ecoban lomha, Comfortban kissé túlzottan hullámzó, Sportban pattogós, pont jó az alapértelmezett Normal módban. Ha valaki szeretné külön a futómű feszességét, vagy a kormány karakterét megváltoztatni, esetleg az Individual módban még összekattintgathatja az ízlésének megfelelő összeállítást. Bár van külön offroad üzemmód, az a tippem hogy az eladott példányok túlnyomó része sosem lát majd igazán kihívást jelentő terepet, és az összkerékhajtásnak is inkább csak télen, hóban veszi majd hasznát.

Az extrák sorában ott a radaros tempomat, a sávtartó, a parkolóradar és -kamerarendszer 360 fokos panorámaképpel, a parkolássegítő, a kihajtható vonóhorog vontatmány asszisztenssel, és a láblendítésre nyíló motoros csomagtérfedél is.

Skoda Kodiaq 2.0 TSI DSG 4x4

Az egy hetes használat alatt a Kodiaqról mindenképpen pozitív összkép alakult ki. Ha mindenképpen valami olyat keresek, amibe bele lehet kötni, az talán csak annyi, hogy az ajtó fogantyúja erősebb szorításra, valamint a középkonzol térdnél levő burkolata hajlamos a nyekergésre, itt egy kicsit érezni a spórolást.

A Skoda Kodiaq nekem nagy – feleslegesen -, de más baja nincs. Hamarabb választanám ebből az egy okból a Seat Atecát, vagy a Skoda Karoq-ot, de akinek kell a hely, szüksége van esetenként a 7 ülésre, szereti a kívül-belül nagy SUV-okat, bátran nézze meg közelebbről. És simán el tudom képzelni, hogy a még aktív korban levő, nem átlag nyugdíjból élő nagypapák is boldogan pakolják be a gyerekeket és az unokákat egy-egy nagyobb családi kirándulásra, miután kigurultak a garázsból és szép tisztára mosták a család kis (nagy?) kedvencét.

Ez is érdekelhet: További tesztjeink