Egy férfi tud keményen dolgozni, ahogy stílusosan pihenni is és tisztában van vele, hogy néha megérdemli a lazítást. Leo DiCaprio a negyedik Oscar jelölését sem nyerte meg, viszont a gála után elment pihenni egy ötven láb hosszú yachtra hat Victoria‘s Secret modellel, majd a következő filmjével megnyerte az Oscart. Szép munka!
Ha minden fenti körülmény nem is mindig adott, számomra nem kérdés, hogy évente legalább egyszer felkapom a hátizsákom és elutazom egy olyan helyre, ahol még sosem jártam. Az a feltöltödés és inspiráció amit a felfedezések során nyerek, hatványozottan jelentkezik a visszatérések után az életem minden területén. Ezek azok az élmények, amelyek megszínesítik még a legszürkébb hétköznapokat is – na meg persze a pezsgő és a hangos koccintások, amelyek rögtön felelevenítik a dolce vita érzést, amit az olaszoktól sajátítottam el.
Nincs az a hideg téli hétköznap amit ne melegítene fel a pezsgő buborékainak dekadens tánca.
15.00 óra – délutáni dolce vita
A tűzhányóra hajnali öt körül érkeztünk az elmúlt napokban megszokott 35 fokból a szeles és hűs 20 fokba egy napfelkelte reményében. Sosem felejtem el a pillanatot, amikor szembesültünk vele, hogy a nap az Etna túloldalán kel fel, így semmit nem láttunk belőle, cserébe viszont majd‘ megfagytunk a feltámadó szélben. Drámai volt a helyzet amit csak az óriás tűzhányó meghódítása tudott feloldani! Kénben gözölgő, lávahőtöl felmelegedő, kormos kezek csaptak össze a győzelem szimbólumaként.
Délután három órakor már egy tengerre néző trattoriában voltunk – korán van, mégis jó lenne inni valamit, koccintani egyet. Mégis csak megmásztuk az Etnát?! A szíciliai sör finom, de már kicsit egyhangú, a koktélozáshoz, röviditalhoz még korán – mint tengerből kiemelkedő sellő úgy bukott fel a gondolat: pezsgő idő van! Bontsunk ki egy finom palack pezsgőt! Hol van még a szilveszter, sehol egy szülinap, de miért ne koccinthatnánk egyet az italok hercegnőjével?
A pincér megerősítette választásunkat: „Buona scelta!“ – azaz: Jó választás!
Egy finom palack száraz pezsgő társaságában a tenger gyümölcséből készült ételek is jobban csúsztak. Nem sokkal később már a szomszéd asztal is velünk koccintott, majd javasolták, toljuk össze asztalainkat és ünnepeljük együtt a délutáni dolce vitat. Pezsgő, pezsgőt követett, majd jöttek az újabb kóstolók, az újabb ételek. Az olasz vendégszeretet és nyíltszívűség mindig megmosolyogtatja a szívem. Egyszer csak besötétedett, a pezsgős vödörben elterülő palackon megcsillant a gyönygyöző pára, a Hold pedig megvilágította az elegánsan legördülő cseppek útját.
23:00 óra – éjszakai magasélet
A kismutató keresztül száguldott a 11-es rovátkán. Lassan új nap, újra koccinthatunk, amit az étteremtől pár perc sétára lévő bárban folytattunk. Marco, az üzletvezető és újdonsült barátunk bemutatott a bartendernek és kis idő elteltével a helyiek legnagyobb örömére úgy nyitottuk ki a palackokat a tánctéren ahogy Lewis Hamilton szokta a dobogó legfelső fokán állva. Igazi forró fiesta volt, éjszakai magasélet, ami előtt a nagy Gatsby is kalapot emelne.
Egy átbeszélgetett éjszaka utáni romatikus reggeli pezsgőzésre vágytam a ragazzával. Lassan, de határozottan indultam felé, hogy még emlékezetesebbé tegyem a nyár legszebb napját.
Az utamon a férfi erő kísért és egy palack pezsgő, no meg két kristály pohár.
10.00 óra – reggeli romantika
Újra itthon. Budapest, a Kárpát-medence Firenzéje – lassú ébredés a tegnapi karácsonyi parti után. Lassan ránk nehezedik a tél. A barátnőm lágyan elahajló íveinek formája az ágyamon megmelengetik a szívem és előtör a romantikus énem.
A pirítósok már készülnek, márványsajt kerül rá és kaviár, hogy újra felidézzük a tengert. A tányér szélén sorakozó citromgerezdek szépen keretezik a háromszög formában elkészült falatokat. Chat Fakertől megszólal a Gold. Szívemnek hercegnője ébredezik. Ágyba viszem neki a reggelit, mert ez így dukál és igen, újra kúl lovagiasnak és romantikusnak lenni. Egy igazi férfi dolgozik a szerelemért. Rám mosolyog, amikor meglátja a meglepetést, gyengéden magához húz, megcsókolja a nyakam. Mélyen a szemembe néz, pont úgy, amikor először megszólítottam séta közben a Margitszigeten. „Nem felejtettél el valamit?“ – kérdezi és az éjjeli szekrényre néz, ahol egy üveg világoskék cimkéjű pezsgő áll, de nincs egyedül, mellette a két kristály pohár.
Nincs egyedül, ahogy mi sem. Itt vagyunk egymásnak és itt van a döntés – minden nap a miénk és mi tesszük fontossá, értékessé, emlékezetessé. Dolce vita? Lehet. Hedonizmus? Talán. Élmény? Mindenképp, ami rólunk szól és a pillanatról, amit a gyöngyöző buborékok még a legszürkébb napokon is megszínesíthetnek.
Ahogy kitöltöm a pezsgőt kifut a hab és a takarón landol. Bocsánat – hebegek mosolyogva – de olyan szépet láttam, hogy még a kezem is beleremegett. Magunkévá tesszük a pezsgőt és egymásba fonódunk. Ellopot percek a paradicsomban. Minden jól van így.
