Új EU-s jogszabály: a józan ész győzött

Az uniós törvényhozók és a tagállamok megállapodtak a természet védelmét szolgáló, mérföldkőnek számító törvényről, miután felhígították azokat a szabályokat, amelyek a kritikusok szerint gondot okoztak volna a gazdálkodóknak. Bár elismerésre méltó, hogy végre EU-s szinten is elismerik a probléma súlyosságát és foglalkoznak a kérdéssel, az ambiciózus célkitűzések ellenére vannak kiskapuk a jogszabályban.

A klímaválság egyre sürgetőbb feladatokat ad az emberiségnek, és már tényleg nem lehet hova tologatni a megoldásokat, hiszen mi, európaiak is a bőrünkön érezzük a hatását. 2023 jó úton halad, hogy a történelem legmelegebb éve legyen, de az extrém időjárási jelenségek sem kerülik el a kontinenst, miközben folyamatosan csökken a biodiverzitás. Ezeknek a folyamatoknak (amelyeknek egy része már visszafordíthatatlan) a megállítása érdekében dolgozták ki az európai zöld megállapodást, amelynek az egyik legvitatottabb pillérének kérdésében jutottak most eredményre a döntéshozók.

A természet helyreállításáról szóló törvény értelmében a cél, hogy az évtized végére a térség földterületeinek és tengereinek legalább 20%-át helyreállítsák.

Emellett eddig az időpontig kell a leromlott élőhelyek legalább 30%-át helyreállítani a jogszabály értelmében, ez a szám 2040-re pedig 60%-ra, 2050-re pedig 90%-ra emelkedik – számolt be róla a Guardian.

„Egyre drámaibb valósággal kell szembenéznünk: az EU természete és biológiai sokfélesége veszélyben van, ezért meg kell védeni” – mondta Teresa Ribera spanyol környezetvédelmi miniszter.

A jogszabály megszületését heves viták előzték meg, különösen, hogy Európában sokan nem szimpatizálnak a zöld törekvésekkel, és pusztán ökoharcos hóbortnak tekintik ezeket.

Az Európai Néppárton (EPP) – az a jobbközép frakció, amelyhez az Európai Bizottság elnöke és a zöld megállapodás bajnoka, Ursula von der Leyen is tartozik – belül is annyira sokan nem értettek vele egyet, hogy egy júliusi szavazáson majdnem teljesen elvetették a javaslatot.

A környezetvédők fogadtatása sem volt egyértelműen kitörő a csütörtökön a tagállamokat képviselő Európai Tanács és a Parlament között létrejött megállapodást.

„Megkönnyebbülten látjuk, hogy a tárgyalófelek nem hagyták teljesen cserben az európai polgárokat” – mondta Sofie Ruysschaert, a BirdLife Europe természetvédelmi szakpolitikusa.

Az Európai Néppárt, a parlament legnagyobb frakciója, örömét fejezte ki, hogy más képviselőcsoportok is az ő álláspontjuk felé mozdultak el. Az EPP szerint a szöveg „figyelemre méltó javításai” közé tartozik annak a követelménynek a törlése, amely biztosította volna, hogy a mezőgazdasági területek 10%-a tájképi elemekkel, például sövényekkel és virágsávokkal rendelkezzen, valamint egy olyan sor hozzáadása, amely kimondja, hogy az országok nem kötelesek az EU mezőgazdasági alapjából származó pénzt a természet védelmére fordítani.

A csoport számos kivételt is biztosított a mezőgazdasági termelők számára, beleértve egy „vészféket” a környezetvédelmi célok befagyasztására, ha az élelmiszertermelés veszélybe kerül.

„Üdvözöljük, hogy a törvény végleges szövegének kevés köze van a bizottság eredeti javaslatához” – mondta Christine Schneider, a képviselőcsoport nevében tárgyaló német EP-képviselő. „A bizottság javaslata ideológiailag vezérelt, gyakorlatilag megvalósíthatatlan volt, és katasztrófát jelentett volna a gazdák, az erdőtulajdonosok, a halászok, valamint a helyi és regionális hatóságok számára, különösen a sűrűn lakott területeken.”

A természet gyorsabban pusztul, mint valaha az emberiség (írásos) történetében, ami pusztító következményekkel jár az emberekre és a bolygóra nézve – állapította meg a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudományos-politikai platform (IPBES) egy 2019-es vizsgálat keretében, amely során tudományos kutatások eredményeit összegezték. Európában, ahol az élőhelyek több mint 80%-a rossz állapotban van, megoldásként a természet helyreállításáról szóló jogszabályt hívták életre.

Az EU-t globális kötelezettségvállalások is kötik.

A világ vezetői a tavalyi montreali biológiai sokféleséggel foglalkozó csúcstalálkozón ígéretet tettek arra, hogy 2030-ig a bolygó 30%-át védelem alá helyezik. Ma a világ szárazföldjeinek mindössze 17%-a és tengereinek 10%-a áll védelem alatt.

Josef Settele, a Helmholtz Környezetkutató Központ entomológusa és az IPBES korábbi társelnöke szerint a törvényről folytatott tárgyalások fontos előrelépést jelentenek, „de az ökoszisztémák helyreállítása a terület 20%-án még mindig elmarad a globális közösség által elfogadott 30%-os céltól”.

Hozzátette, hogy „Damoklész kardját” látja abban a rendelkezésben, amely az élelmezésbiztonság veszélyeztetettsége esetén lehetővé teszi a gazdáknak a hátraarcot. „Ez azt mutatja, hogy még mindig nem köztudott, hogy a természet helyreállítása a mezőgazdasági rendszer átalakításával összefüggésben javíthatja az élelmiszertermelést”.

Különösen, hogy a környezetbe való befektetés épp, hogy csökkenthetné az extrém időjárási jelenségeket, amelyek a mezőgazdaság számára kifejezetten súlyos csapást jelentenek, az egyéb emberi és vagyoni károk mellett. Az Európai Bizottság becslése szerint a földterületek helyreállításába fektetett minden egyes euró 8 euró megtérülést hozna.

Katrin Böhning-Gaese, a frankfurti Senckenberg Biodiverzitás- és Klímakutató Központ igazgatója dicsérte a tárgyalások eredményét, mivel számos olyan ágazatot is bevontak, amelyeket a parlament korábban nem akart bevonni ebbe a körbe.

„Tudományos és gazdasági szempontból kristálytisztán látszik, hogy jobban kell védenünk és helyreállítanunk a természetet, ha ma és a jövőben is jó életet akarunk élni a Földön” – mondta. „A háromoldalú egyeztetésen most a józan ész hangja győzött; a természet és az emberek szempontjából optimistábban tekinthetünk a jövőbe.”

A javaslat ellenzői heves kampányt folytattak ellene, amit az év elején több mint 6000 tudós egy levélben bírált, amiért ezek a szereplők téves információkat terjesztenek és ellentmondanak a kutatás által megállapított tényeknek.

A törvényt most a parlamentnek és a Tanácsnak hivatalosan el kell fogadnia, mielőtt a tagállamok nemzeti cselekvési tervekkel állnának elő az élőhelyeik védelmére. A tárgyalófelek egy olyan sorral egészítették ki a dokumentumot, amely a bizottságot azzal bízza meg, hogy a törvény hatálybalépését követő egy évet követően számoljon be arról, hogy az EU mennyi pénzt tud biztosítani, és készítsen elemzést az esetleges finanszírozási hiányosságokról.

„A természet nem olvas politikai szövegeket, hanem arra reagál, amit mi teszünk” – mondta Guy Pe’er, a Helmholtz Környezetkutató Központ biológusa, a levél vezető szerzője. „Ha kudarcot vallunk a természettel szemben, akkor a jövőnkkel szemben is kudarcot vallunk.”