Mi lesz velünk, ha a NATO kivonul Kelet-Európából?

Minden jel arra utal, hogy a Trump-adminisztráció jelentős engedményeket készül tenni Oroszországnak az ukrajnai békerendezés során. A két egykori szuperhatalom „összeborulásának” Európa ihatja meg a levét: hogyan változhat meg kontinensünk – és a kelet-európai régió – geopolitikai helyzete, ha a NATO hátat fordít nekünk?

Napjainkban, amikor a nemzetközi közösséget az ukrajnai békerendezés reménye hevíti (hogy e remények mennyire megalapozottak, az persze más kérdés), sokan elfeledkeznek a háború előestéjének egyik döntő fontosságú mozzanatáról – írja a német Bild. Mielőtt az orosz invázió megindult volna, a Kreml egyértelművé tette, hogy célja az európai NATO „kettévágása”. Oroszország azóta sem vonta vissza ezt a „biztonsági alapfeltételt”, ebből pedig akár az is következhet – írja a The Financial Times -, hogy a Vlagyimir Putyin érdekeinek megfelelően lezajló békerendezés után az amerikai csapatok kivonulnak a Varsói Szerződés korábbi országaiból.

Ebben az esetben pedig hatalmas törésvonal keletkezne a katonai szervezeten belül. Európa legfontosabb politikai vezetői között ugyanis konszenzus alakult ki a tekintetben, hogy folytatni kell Ukrajna támogatását, sőt Franciaország és Nagy-Britannia azt sem zárta ki, hogy katonai segítséget küld keleti szomszédunkba.

Az orosz-amerikai tárgyalások első, rijádi fordulója után egyik fél sem közölt részleteket a követelésekről és a további menetrendről, vagyis akár hosszú hónapokba is beletelhet, míg a fő folyamat körvonalazódik – írja az Euronews.

Az viszont egyre világosabban látszik, hogy a Trump-adminisztráció az egyeztetések során egyre inkább az orosz érdekeket igyekszik figyelembe venni. Ennek egyik árulkodó jele, hogy Oroszország már egy nagyszabású gazdasági együttműködés perspektíváját is felcsillantotta Amerika előtt. Ennél is fontosabb ugyanakkor, hogy gyökeres fordulatot vett Donald Trump Ukrajnával kapcsolatos retorikája. Az amerikai elnök néhány nappal ezelőtt diktátornak nevezte ukrán kollégáját, Volodimir Zelenszkijt, továbbá azt állította, hogy a három éve dúló háborút valójában nem is Oroszország, hanem Ukrajna robbantotta ki. Jól látható tehát, hogy Trump érvelésében és szóhasználatában már az orosz háborús narratíva elemei dominálnak.

Ebben a helyzetben pedig óhatatlanul is felértékelődik majd Vlagyimir Putyin pozíciója. Egyes elemzők szerint könnyen lehet, hogy a Kreml most újra terítékre helyezi a háború előtti követeléseit, vagyis ragaszkodni fog a NATO kettészakításához.

Gabrielius Landsbergis korábbi litván külügyminiszter a múlt héten megrendezett müncheni biztonsági konferencia után megjegyezte: a 2021-ben megismert „új orosz biztonsági architektúra” már akár a Trump-adminisztráció idején valósággá válhat. Mint ismeretes, Moszkva 2021. december 17-én jogilag kötelező érvényű garanciát követelt arra nézve, hogy vétójogot kapjon Ukrajna NATO-tagságának eldöntésében. (Oroszország ekkor még határozottan cáfolta, hogy invázióra készülne saját szomszédja ellen.) A követelések listáján szerepelt az amerikai nukleáris támadóeszközök kivonása Európából, továbbá hogy a NATO hagyja el mindazon országokat, melyek 1990 után nyertek felvételt az atlanti szövetségbe.

2021 végén az akkori amerikai vezetés elutasítóan reagált a követeléscsomagra, majd Jen Psaki, a Fehér Ház sajtótitkára közölte, hogy Washington egyeztetni fog szövetségeseivel. „Nem fogunk kompromisszumot kötni az európai biztonság alapelveiről, beleértve azt is, hogy minden országnak joga van saját maga dönteni jövőjéről és külpolitikájáról, külső beavatkozástól mentesen” – közölte akkor Psaki.

Miután az amerikai kormány és a CIA nyilvánosságra hozta az orosz inváziós előkészületeket tényszerűen igazoló dokumentumokat, számos európai vezető megfordult Moszkvában, hogy biztonsági garanciát kérjen Putyintól arra, hogy nem kerül sor fegyveres konfliktusra. Az orosz elnök minden esetben igyekezett megnyugtató választ adni vendégeinek.

Oroszország végül mégis megindította az ukrajnai inváziót, de most, hogy látszólag elérhető közelségbe kerültek a béketárgyalások, a három évvel ezelőtti követeléscsomag újra aktualitást nyerhet. Moszvka az elmúlt években semmilyen formában nem utalt arra, hogy változtatott volna a NATO, illetve Ukrajna jövőjét illető álláspontján. „Putyin számára a hidegháború és annak céljai soha nem értek véget, ami a NATO felforgatását, az Egyesült Államok és Európa elszakítását, valamint Kelet-Európa leigázását jelenti” – fogalmazott Andrej Kozirev.

A NATO első keleti bővítésére egyébként 1999-ben került sor, akkor Lengyelország, a Cseh Köztársaság és a Magyar Köztársaság csatlakozott az atlanti szövetséghez. A többi állam szakaszosan, csoportosan vagy egyenként, de ütemesen kapcsolódott be a kétezres évek folyamán. A három balti állam egyszerre vált a katonai szövetség tagjává 2004-ben.

Az elemzők szerint nem kizárt, hogy a NATO európai kivonulása után az orosz hadsereg megszállja Lettországot, Észtországot és Litvániát, valamint Lengyelországot is. Ezekben az államokban – melyek korábban szorosabb szálakkal kapcsolódtak Oroszországhoz – az amerikai haderő jelenléte jelenti a legfontosabb biztonsági garanciát. Ha – Putyin akaratának megfelelően – kivonják a NATO-csapatokat a volt Szovjetunió egész területéről, az Európai Unió gyakorlatilag védtelenné válna az orosz hadsereggel szemben. Jelen helyzetben pedig egyáltalán nem zárható ki, hogy Trump hajlandó volna ekkora engedményt tenni Moszkvának.

Sorsfordító, történelmi időket élünk. Európa biztonsága most tényleg csak egy hajszálon függ. Antall József, a rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar miniszterelnök hajdanán figyelmeztetett: senki ne higgye, hogy az orosz medve halott, hiszen ha kialussza magát, újra birodalomépítésbe kezd. Nos, a szendergés már rég véget ért, most pedig már csak az a kérdés, hogy vajon újra koromfekete éjszaka borul-e Európára…