Kalapács alatt a levél, amit Einstein élete végéig bánt

1939. augusztus másodikán Albert Einstein, Teller Ede, Szilárd Leó és Wigner Jenő Amerikában élő emigráns fizikusok egy közösen megfogalmazott levélben hívták fel rá az Egyesült Államok elnökének figyelmét, hogy a náci Németország hamarosan képessé válhat egy nukleáris fegyver kifejlesztésére. A tudósok az 1930-as évek alkonyán talán még nem sejtették, de sürgető szavaikkal új fejezetet nyitottak a modern fegyverkezés történetében.

A köznyelvben csak Einstein-Szilárd-levélként emlegetett dokumentumban Einstein és magyar származású fizikustársai arra a valószínűségre hívták fel Franklin D. Roosevelt amerikai elnök figyelmét, hogy a náci Németország már körvonalazta nemzeti nukleárisenergia-tervét, ami az atommaghasadás jelensége segítségével atombomba előállításához vezethet. A tudósok azt javasolták az Egyesült Államok első emberének, hogy saját országában indítson el egy ehhez hasonló kezdeményezést. Ha Einstein, Szilárd, Teller és Wigner annak idején nem küld sürgető üzenetet Roosevelt számára, talán sosem kap jóváhagyást az első atombomba kifejlesztésére irányuló Manhattan-terv, és nem zajlanak le azok az események sem, melyeket Christopher Nolan népszerű történelmi drámája, az Oppenheimer tavaly újra felidézett – írja a BBC.

A gépelt levélben a tudósok közölték Roosevelt elnökkel, hogy – a legújabb kutatások szerint – egy urántömegben láncreakció segítségével hatalmas energiát lehet létrehozni, mely egyúttal nagyszámú új, rádiumhoz hasonló elem keletkezéséhez vezethet.

Szilárd már az 1930-as évek első felében rájött, hogy az említett láncreakció során a neutronnal besugárzott atommag széthasad, s az ekként felszabaduló neutronok újabb maghasadásokat okoznak, mígnem a magreakciók száma exponenciális növekedésnek indul. Noha új elméletét végül szabadalmaztatta, kérelmét mégis titokban tartotta, hiszen jól tudta, hogy a felfedezés egy új típusú támadóeszköz kifejlesztését is lehetővé tenné.

Otto Hahn, Lise Meitner és Fritz Strassman német tudósok 1939 januárjában jelentették be, hogy a 92-es atomtömegű urán neutronokkal történő bombázása során végrehajtották az első sikeres atomrombolást. Szilárd ekkor már tudta, hogy reális közelségbe került egy új, minden addiginál veszedelmesebb és nagyobb erejű bomba előállítása. Mivel a magyar származású tudós attól félt, hogy a náci Németország végül ténylegesen megalkotja az első atombombát, azt javasolta tudóstársainak, hogy friss kutatási eredményeiket ne publikálják, hiszen ezáltal közvetve a világuralmi terveket dédelgető európai agresszort támogatnák. (Később, a második világháború után persze kiderült, hogy Szilárd félelme alaptalan volt: az első atombomba kifejlesztésére irányuló kutatások gyerekcipőben jártak a 30-as évek Németországában.)

A kutató fontosnak tartotta, hogy aggodalmait az amerikai kormánnyal is megossza. Szószólónak a 20. század legnagyobb hatású és legtekintélyesebb fizikusát, Albert Einsteint kérte fel, akinek neve garancia volt rá, hogy a sürgető szándékú üzenet záros határidőn belül célba is ér. Szilárd 1939 júliusában, Wigner Jenő társaságában kereste fel a német tudóst, akit beavatott a láncreakció működésével kapcsolatos legfontosabb ismeretekbe. Einstein, Szilárd és Wigner előbb az amerikai belga nagykövetnek címeztek levelet, méghozzá német nyelven, de ezt az üzenetet a német tudós végül sosem küldte el.

Szilárd augusztus másodikán ismét látogatást tett Einsteinnél, ekkor azonban Teller Edével együtt érkezett, akit – mivel vezetni nem tudott – sofőrjének kért fel. Német kollégája először az anyanyelvén fogalmazta meg a Rooseveltnek szóló levelet, amit Szilárd gyorsan lefordított angolra, aztán – egy tudományos memorandummal együtt – átadta az amerikai elnökhöz szabad bejárással rendelkező közgazdásznak, Alexander Sachsnak.

Az üzenet csak október 11-én jutott el Roosevelthez, mivel az amerikai államfő figyelmét Lengyelország németek általi lerohanása – vagyis a második világháború első mozzanata – kötötte le. Ám amikor értesült a levél tartalmáról, azonnal szorgalmazni kezdte az Urán Tanácsadó Bizottság (Advisory Committee on Uranium) létrehozását.

Sokan máig úgy gondolják, hogy Einstein és Szilárd levele nélkül sosem születik meg a híres Manhattan-terv, mely az első atombomba megalkotásához, majd 1945-ben Hirosima és Nagaszaki bombázásához vezetett.

A Roosevelt által a 30-as évek alkonyán létrehozott bizottság azonban nem mozdította elő számottevő mértékben az első atomfegyver megteremtését. A kérdéssel később két további bizottság foglalkozott (Nemzetvédelmi Kutatóbizottság [National Defense Research Committee], Tudományos Kutatási és Fejlesztési Hivatal [Office of Scientific Research and Development]), s az egyetemi maghasadási kutatás csak 1942-ben vált a Manhattan Engineering District bombafejlesztési programjává.

Einstein később mégis megbánta, hogy nevét adta a levélhez. A tudós 1954-ben azt mondta Linus Pauling Nobel-díjas kémikusnak, hogy a dokumentum aláírását „élete egyik legnagyobb hibájának” tartja. A német kapitulációt követően Szilárd és Einstein már azt akarta elérni, hogy az amerikai kormány törölje a napirendről az első atombomba éles bevetésének tervét.

Szeptember 10-én kalapács alá kerül a történelmi értékű levél, méghozzá a Christie’s aukciósház égisze alatt.

Az előzetes becslések szerint 4 millió dollárt (1,4 milliárd forint) is fizethetnek majd érte. Kevesen tudják, de a levélnek két különböző változata is létezik: a rövidebbiket bocsátják majd licitre ősszel, míg a részletesebb, hosszabb változat a New York-i Franklin D. Roosevelt Könyvtár gyűjteményének része.