Hogyan alakult ki az orosz földgázfüggőség Európában?

Az egyébként is fájdalmasan magas energiaárak a héten tovább emelkedtek, miután Oroszország csütörtökön reggel támadást indított Ukrajna ellen.

A kőolaj hordónkénti ára az egekben, 2014 óta először jár 100 dollár felett a brent árfolyama, a földgáz ára pedig mintegy 6,5 százalékkal emelkedett néhány nap leforgása alatt. Németország kedden leállította az Északi Áramlat 2 balti-tengeri gázvezeték projektet, amelynek célja az orosz gáz közvetlenül Németországba irányuló áramlásának növelése volt.

Az Európai Unió különösen az orosz energiától függ, ami egyre kevésbé fenntarthatatható.

A The Washington Post szerdán névtelenül nyilatkozó forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy az Európai Unió az Oroszországtól való energiafüggetlenség előkészítését tervezi. A tervet várhatóan a jövő héten jelenti be az Európai Bizottság. De hogyan vált a régió ennyire függővé Putyin Oroszországától az energiaellátás tekintetében?

Az északi-tengeri földgáz kimerült

Tim Schittekatte, az MIT Energy Initiative kutatója, az európai hálózattal és az előtte álló problémákkal foglalkozó szakértő szerint az 1960-as és 1970-es években Európa nagyjából ugyanannyi földgázt szállított, mint amennyit felhasznált.
Az európai földgáztermelés csökkent, miután kimerültek az északi-tengeri gázmezők, amelyek különösen fontos forrásai az Egyesült Királyságból és Hollandiából származó földgáztermelésnek. Később Hollandia bejelentette, hogy a földrengések miatt teljesen leállítják a termelést a groningeni gázmezőkön.

Ugyanebben az időszakban az EU csökkentette a széntől való függőségét, hogy elérje klíma célját, vagyis 2050-re a szén-dioxid-semlegességet, 2030-ra pedig legalább 55 százalékkal tervezi csökkenteni a kibocsátást. Jelenleg az EU villamosenergia-termelésének körülbelül 20 százaléka származik széntermelésből. Az EU Energiaügyi Főigazgatósága szerint 2012 óta az EU mintegy harmadával csökkentette szénenergia-termelését.

Ezenkívül Németország 2011-ben atomenergia-törvénnyel utasította el az atomenergiába történő beruházásokat, amely döntés a 2011-es fukusimai atomkatasztrófa kapcsán született meg. Európa energiájának már csak 13 százaléka származik atomenergiából.

Az EU Energiaügyi Főigazgatósága szerint az EU energiafogyasztásának körülbelül 25 százaléka származik földgázból. A többit az olaj és kőolaj (32%), a megújuló energia és a bioüzemanyagok (18%), valamint a szilárd fosszilis tüzelőanyagok (11%) teszik ki.

Ez a földgázfüggőség Oroszországtól való függőséget is jelent.

Az EU Energiaügyi Főigazgatósága szerint ma az EU a világ legnagyobb földgázimportőre, földgázának legnagyobb része Oroszországból (41%), Norvégiából (24%) és Algériából származik (11%).

„A külföldi beszállítók tekintetében az orosz gáz volt a legolcsóbb. A beszállítók diverzifikálása helyett diverzifikálták az orosz gázimport útvonalait” – mondta Schittekatte a CNBC kérdésére.

Amellett, hogy az orosz földgáz a legolcsóbb, az orosz gázkészletek nagyobbak, mint bármely más közeli forrásé. A volt Német Demokratikus Köztársaság esetében az orosz gáz és olaj volt az egyetlen megfizethető energiaimport” – mondta Georg Erdmann, a Berlini Műszaki Egyetem Energiatechnológiai Intézetének korábbi elnöke.

„A mai napig Oroszország teljesítette az összes hosszú távú szerződést. A gázipar tehát Oroszországot meglehetősen megbízható kereskedelmi partnernek tekinti” – tette hozzá a szakértő.

Törekvés a megújuló energiaforrások használatára

Bár az EU nagymértékben függ az orosz földgáztól, a térségben a földgáz iránti általános kereslet 2010-ben tetőzött. Az EU a megújuló energiaforrások kiépítésére összpontosít, a kiépítés azonban nem megy elég gyorsan ahhoz, hogy felszámolja ezt a külföldi függőséget.

Ennek részben az az oka, hogy az EU energiainfrastruktúráját nem úgy alakították ki, hogy kezelje a megújuló energia időszakosságát – nehéz a megújuló energiaforrásokból származó energiát tárolni olyan időkre, amikor nem süt a nap és nem fúj a szél. Számos megoldást fejlesztenek ki erre a problémára, beleértve a nagyüzemi akkumulátorokat és a „zöld” hidrogént, de ezek a megoldások még nem terjedtek el.

Az EU megújuló stratégiája nagymértékben függött a fogyasztók kisebb napelemes telepítésétől. Ez a modell azonban hatalmas beruházásokat igényel a hálózatba, hogy lényegében a felesleges energiát oda irányítsa valós időben, ahol arra szükség van, hogy a végfelhasználó energiaköltségei alacsonyak legyenek. Európa egyes részein pedig egyszerűen nincs elég hálózati kapacitás jelenleg több megújuló energia felhasználásához.

A szolgáltatók tisztában vannak a problémával, az E.ON Németországban például a következő öt évben 22 milliárd eurós beruházásba kezdett energiaelosztó hálózatainak korszerűsítésére és digitalizálására. Az ukrán válság fényében viszont ezek a tervek kissé későn érkezhetnek.

Ezenkívül az engedélyezési folyamat is lassú, és bizonyos esetekben a lakosság ellenállásába is ütközik, egyes esetekben pedig a megújuló energia kiépítése az EU-ban megköveteli a nemzetek együttműködését, ami lassulást is okozhat.

„A megújuló villamos energia zömének az Északi-tengerből kell származnia tengeri szélenergia útján, de az a nehézség, hogy többoldalú együttműködésre van szükség – ideális esetben az összes északi-tengeri államnak együtt kell működnie” – mondta Schittekatte. Erdmann szerint a közeljövőben Európának elegendő energiája van, a németországi gáztárolók 30 százalékkal vannak feltöltve, ami a szakértő szerint ugyan kevesebb, mint a korábbi években a fűtési szezon végén volt, de elegendő.

Sean Penn Kijevben forgat dokumentumfilmet az orosz megszállásról