A klímaváltozás már megroppantotta az emberi civilizáció alapját

A hazánkat több hete sújtó hőség csupán egyetlen – ám kétségkívül fontos – bizonyítéka annak, hogy az éghajlatváltozás hatására jelentősen átalakul az általunk ismert világ. A 21. század emberének egészen új életfeltételekhez kell majd alkalmazkodnia, ha talpon akar maradni az egymást érő klímakatasztrófák korában.

Az extrém forróság miatt pár nappal ezelőtt használhatatlanná vált egy 1898-ban épített New York-i híd, mely a Harlem folyó felett ível át, és Bronxot köti össze Manhattannel – írja a CNN. A szerkezetet egy időre el is kellett zárni a forgalom elől, mivel a hatalmas hő hatására a hídban található fém elemek kitágultak, ami a záró mechanizmus zavarához vezetett. A New York-i tűzoltók hosszú órákon át hideg vízzel hűtötték az építményt, mígnem újra használhatóvá vált. Tragédia volna? Aligha. Viszont ez a színes kis történet is ékesen bizonyítja: a civilizációnkat olyan klímakörülmények között építettük fel, melyek immáron nem léteznek.

A Beryl hurrikán nemrég kétmilliónál is több houstoni háztartásban okozott áramkimaradást, a texasi város egy része víz alá került, a térségben található olajkikötők átmenetileg leállították az exportot, és a helyi repülőterek is szüneteltették a működésüket.

Mindez szintúgy a klímaváltozás számlájára írható, csakúgy, mint a Kaliforniától Görögországig a világ megannyi pontján fellángoló erdőtüzek. Míg az efféle jelenségek korábban ritkaságnak számítottak, mára szinte mindennapi életük részévé váltak. Magyarországot július első felében minden idők egyik leghosszabb hőhulláma érte el, de Európa más régióiban is elviselhetetlen hőség honol. A Londonhoz, Párizshoz és Madridhoz hasonló nagyvárosokban a lakosság jelentős részének korszerű klímaberendezések nélkül kell átvészelnie a nyári kánikulát. Ha a levegő drasztikus mértékben felmelegszik, az súlyos – akár végzetes következménnyel – is fenyegethetni nemcsak az időseket és a krónikus betegségekben szenvedőket, hanem mindazokat, akik – munkájukból kifolyólag – túlságosan sokat tartózkodnak a szabadban. Egy friss, a Nature Medicine nevű folyóiratban publikált tanulmány szerint 2022 nyarán a forróság több mint 60 ezer emberéletet követelt Európában.

A víztározó gátakra egyre nagyobb terhet rónak a heves esőzések. A hőség olykor a repülőterek leszállópályáját is károsítja, ami több órás késésekhez, illetve járattörlésekhez vezet. A tengeri falak, melyek az óceán- és tengerparti településeket óvják az áradásoktól, egyre kevésbé látják el funkciójukat. A globális tengerszint mára kétszer olyan gyorsan emelkedik, mint a mérések első, 1993 és 2002 közötti évtizedében, amihez a gleccserek olvadása és az óceánok rekordmértékű felmelegedése is hozzájárult.

És nem csupán arról van szó, hogy a modern, 21. századi civilizációt alapvetően olyan infrastruktúrára alapoztuk, mely ma már védtelen a klímaválság negatív hatásaival szemben. A globális felmelegedés a gazdasági és a kulturális szféra terén is egyre több válságtünettel jár. Eddig sosem látott intenzitású hőség sújthatja majd a pár nap múlva elstartoló párizsi olimpiát: az extrém időjárási körülmények akár a sportolók életét is veszélyeztethetik.

Mindeközben olyan autógyártó-óriások tartanak óvatos távolságot a fenntartható autózás biztosítékát jelentő elektromos autók piacától, mint a Toyota vagy a General Motors – kockáztatva ezzel annak az esélyét, hogy arra a sorsra jussanak, mint a Kodak a digitális éra hajnalán.

Ugyanakkor bizakodásra okot adó fejlemény, hogy a megújuló energia az elmúlt években jóval olcsóbbá vált, és egyre több iparág ismeri fel, hogy az ilyen típusú erőforrások gyakorlatilag korlátlan lehetőségekkel kecsegtetnek, mivel emberi időléptékben képesek újratermelődni. Csakhogy a tiszta energia forradalma túlságosan lassú ütemű ahhoz, hogy ellensúlyozni tudná a radikális hőmérséklet-emelkedés nemkívánatos hatásait.

A globális olaj- és gázfogyasztás szintje 2023-ban sosem látott csúcsra emelkedett, és mindez érvényes a felmelegedést tovább tápláló szén-dioxid-kibocsátásra is.

A következő évtizedekben a Föld valósággal felforrósodhat. A kritikus éghajlatú régiókban élő lakosság számára a légkondicionálás lesz majd a túlélés egyetlen záloga. Csakhogy ez sem jelenthet örök időkre szóló megoldást – már csak azért sem, mert bolygónk 750 millió lakosának sem az elektromos áramhoz, sem pedig a különböző klímaberendezésekhez nincs hozzáférése.

Mérhetetlenül fontos, hogy a klímaváltozással szembeni harc ne csupán a technológiai innovációban öltsön testet. Gyökeres paradigmaváltásra lesz szükség: az egész világunkat újra kell bútoroznunk, és a jövőnk megtervezésekor is egész más mércét kell figyelembe vennünk, mint korábban. Ismét át kell majd gondolnunk, honnan és miként nyerünk energiát, milyen élelmiszereket termesztünk, miként alakítjuk át a városainkat, vagy épp melyik politikai pártot tüntetjük ki bizalmunkkal a szavazófülkében.

Rengeteg csatát vesztettünk már ebben a háborúban, de ha elkezdjük megácsolni egy okosabb, fenntarthatóbb és élhetőbb jövő talapzatát, akkor még van remény a civilizációnk számára.