Kevés stresszesebb élmény létezik, mint egy állásinterjú. Komoly szellemi megmérettetés, intellektuális erőpróba, melynek ráadásul jelentős tétje is van. Ha azonban elsajátítasz három kulcsfontosságú képességet, garantáltan sikert aratsz majd.
Az utóbbi évben az amerikai vállalatok közel fele – egészen pontosan 45 százaléka – módosította a leendő dolgozóira vonatkozó alapvető elvárásait az álláspályáztatás során – számolt be róla a CNBC. A ZipRecruiter vizsgálata – mely több mint kétezer amerikai munkáltató adatait elemezte – fényt derített rá, hogy bizonyos cégek már nem a megfelelő képesítésre vagy a munkatapasztalatra, sokkal inkább az egyéni készségekre helyezik a hangsúlyt egy-egy állásinterjú során.
Nehéz lenne pontosan megmondani, mi alakította ki a munkaerő-felvétel e merőben új szemléletmódját. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a pandémia utáni években megcsappant a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők száma, miközben az oktatás költségei (pl. a tandíj) emelkedésnek indultak, és számos országban maga a munkaerőpiac is szűkülni kezdett.
Végeredményben a felsorolt tényezők mindegyike hozzájárulhatott, hogy ma már számos cég az egyéni kompetenciákat méri fel az állásinterjún ahelyett, hogy az aspiráns szakmai múltjával, előéletével kapcsolatban tenne fel keresztkérdéseket.
A CNBC cikke felhívja rá a figyelmet, hogy napjainkban van három olyan alapvető fontosságú készség, mely hiányzik az álláspályázók többségéből. Ezek a következők:
- hatékony időmenedzsment,
- professzionalizmus,
- kritikus gondolkodás.
Marissa Morisson, a kutatást végző ZipRecruiter munkatársa megjegyezte, hogy a második kritérium, azaz a professzionalizmus valódi tartalma az adott céges környezettől is függhet.
A vizsgálat során megkérdezett munkáltatók nagyon fontosnak tartják, hogy felelősségteljes alkalmazottakat találjanak, akik ügyfeleikkel és kollégáikkal egyaránt hatékonyan kommunikálnak.
A munkaerőpiac szerkezete az utóbbi pár év során is rengeteget változott.
Ma már a különböző vállalatoknál igen változatos korösszetételű munkacsoportok vannak: gyakorta előfordul, hogy a boomerek együtt dolgoznak az X, az Y és a Z generáció képviselőivel. Ez persze olykor komoly feszültségekhez is vezethet, hiszen a kooperációra “kényszerülő” nemzedékek más-más munkanormákat tartanak irányadónak. Mindeközben egyre több munkáltató gondolja úgy, hogy a fiatalabb generációk ma már nem sajátítanak el bizonyos, a szakmai sikerhez nélkülözhetetlen képességeket az alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézményekben.
A jelenkor globális munkaerőpiacának épp ez az egyik legnagyobb kihívása. Örvendetes, hogy a nagyobb vállalatok már elindították saját felzárkóztatási programjaikat annak érdekében, hogy mielőbb áthidalhassák a különböző munkavállalói nemzedékek között tátongó szakadékot.
