Sokan képviselik azt az álláspontot, hogy ha munkáról és üzletről van szó, nem szabad, hogy az érzelmek befolyásolják az embert, de ez már önmagában téves nézet, hiszen az ember nem tudja leválasztani magáról a tapasztalatait, gondolatait, és ezáltal az érzelmeit sem.
A társas kapcsolatokat, így a munka- és üzleti viszonyokat is alapvetően meghatározzák az érzelmek. Nem arról van szó, hogy az irodában kellene a kollégáknak megtárgyalniuk a magánéletük legbensőségesebb részleteit, de az érzelmi intelligencia igenis szükséges a jó munkakörnyezethez és a sikerhez, sokkal inkább, mint a pingpong asztal vagy a babzsákfotel. Öt érvvel is alá tudjuk ezt támasztani.
Nincsen olyan tett a világon, amit ne az érzelmek motiválnának. Háború, béke, házasság, válás. Az érzelmek elkerülhetetlenek, és nem mindig a legjobbat hozzák ki az emberekből vagy nem feltétlenül vezetnek a legjobb végeredményre, de a mérleg másik serpenyőjében ott van, hogy az örömteli dolgokat is az érzelmeknek köszönhetjük. Rengeteg erőt, motivációt lehet belőlük meríteni, és pozitív tettekre sarkallhatnak, ezért nem szabad elnyomni őket vagy tagadni a létezésüket, még a munkahelyi környezetben sem.
Az érzelmi intelligencia az elmúlt években vált egyre fontosabbá, és a jövőben a rideg irodai kultúrából az érzelmeket is számba vevő struktúrák felé kell(ene) haladni. A koronavírus-járvány is megmutatta, hogy mennyire fontos az egymásra odafigyelés, és hogy bármelyik jól kigondolt terv pillanatok alatt romba dőlhet, így az emberség elengedhetetlen erőforrás a túléléshez.
Az érzelmi intelligencia kifejezés egy 1990-es akadémiai cikkben jelent meg először, de Daniel Goleman 1995-ös könyve, az Emotional Intelligence: Why It Can Matter More Than IQ után vált széles körben elterjedté a koncepció. Az érzelmi intelligencia azt a képességet takarja, hogy valaki be tudja azonosítani és kezelni tudja a saját, illetve mások érzelmeit. Ha tisztában van az ember azzal, mit érez egy bizonyos szituációban, az iránymutatóként szolgál, mások hogyan érzik magukat hasonló környezetben, így a megfelelő szociális válaszokat adja, illetve másokból kedvező reakciókat vált ki. A magas érzelmi intelligenciával rendelkező személyek olyan hasznos társadalmi képesség birtokában vannak, mint a konfliktuskezelés, tanítás vagy csapatok vezetése.
Érzelmi intelligencia az üzleti életben
A filmek alapján gyakran úgy tűnhet, hogy az érzéketlen, másokkal nem törődő személyek sikeresek az üzleti életben. Egyedül lehet, hogy tudnak ideig-óráig önjáróan működni, de a csapatoknál ez nem jó stratégia. A Google híres Project Aristotle kezdeményezése például arra jutott, hogy egy jól teljesítő csapatnak három dologra van szüksége:
- tudatosságra, hogy a szociális kapcsolatok fontosak, vagyis „szociális érzékenységre”;
- olyan környezetre, amelyben mindenki egyformán felszólalhat,
- pszichológiai biztonságra, ahol mindenki bátran megmutathatja magát és tevékeny résztvevője lehet a csapatnak, a negatív következményektõl való félelem nélkül.
Mindezek megteremtéséhez egy érzelmi intelligenciával megáldott vezetőre van szükség.
Ha ez a három szempont megvalósul, az emberek úgy érzik, törődnek velük, ezáltal lojálisabbak, elkötlezettebbek és produktívabbak lesznek. Ráadásul egy tanulmány arra jutott, hogy az alkalmazottak, akik úgy érzik törődnek velük:
- 10-szer nagyobb eséllyel ajánlják a cégüket mint jó munkahelyet.
- 9-szer nagyobb eséllyel maradnak a cégüknél 3 vagy több évre.
- 7-szer nagyobb eséllyel érzik magukat befogadva a munkahelyükön.
- 4-szer kisebb az esélye, hogy stresszesek vagy hogy kiégnek.
Alapvető emberi szükséglet
Három alapvető szükséglete van az embernek az élet, és így a munka terén: túlélni, valahova tartozni, valamivé válni. Ha megvan az embernek az étele, a vize és az otthona, utána arra fog törekedni, hogy elfogadják őt azért, aki, végül pedig tanulni és fejlődni fog, hogy a legjobb önmaga legyen.
Ahogy az alapvető szükségletek kielégülnek, egyre magasabb célokat tűz ki magának az ember, vagyis a valahova tartozás élménye a következő szint. Az érzelmi intelligencia segít egy vezetőnek, hogy ehhez megteremtse a megfelelő közeget a munkahelyen.
A technológia emberibbé tesz
Az ipari forradalomhoz erős dolgozókra volt szükség. Az információs forradalomhoz tudással rendelkező dolgozókra volt szükség. A jövőben pedig magas érzelmi intelligenciával rendelkező dolgozókra lesz szükség.
Ahogy egyre több és egyre kifinomultabb technológia veszi körbe az embert, egyre nagyobb igény lesz az olyan csak az emberre jellemző képességekre, mint az empátia, együttérzés, mivel ezek fogják versenyelőnyhöz juttatni a szervezetet, kiemelni a versenytársak közül.
Ezzel együtt több ideje is lesz az embernek, a felszabadult kapacitásokat pedig az érzelmi támogatásra lehet fordítani. Például, ha egy gép nagyobb pontossággal mondja meg egy betegről, hogy rákos-e, mint egy orvos, akkor az orvosnak a diagnózis helyett több ideje lesz arra, hogy a pácienssel emberként foglalkozzon.
Összemosódik a magánélet és a munka
“Ez egy munkahely!” – hangzik a válasz, ha valamilyen érzelem besurranna az összezáródó fotocellás ajtón. Pedig valójában nem igaz, hogy az érzelmeknek nincs helyük a munkahelyen, ráadásul sokszor emiatt a mítosz miatt összemosódik a profizmus és a ridegség fogalma. Persze nem minden érzelemnek van helye itt, a magánélet szaftos részletei vagy a gyerekek óvódai ballagása nem feltétlen tartozik a kollégákra, de akárhogy is, képtelenség mindent a küszöbön hagyni, amikor az ember munkába megy, főleg most, amikor még inkább összemosódik a magánélet és a munka.
Javítja a munkáltató-munkavállaló kapcsolatát
Régebben a munkáltató és a munkavállaló viszonya egy egyszerű tranzakció volt. Az ember bement, ledolgozta az idejét, majd hazament, és megkapta a fizetését. Az alvás után a legtöbb időt a munkával töltjük, és az állandó elérhetőség tovább növeli az igényt arra, hogy ne egy nagyon szigorú és rideg munkaviszonyban kelljen ezeket az órákat eltölteni. A csapatépítők alkoholmámoros összeölelkezős éneklései után fura is lenne az irodába visszatérve teljesen közömbösnek mutatkozni a másik iránt.
A munkáltatók pedig egyre inkább támogatják a dolgozóikat a magánéletük különböző területein. A Hilton például az örökbefogadásnál segít az alkalmazottainak, gyerekenként 10 ezer dollárig fedezik a költségeiket, és nincs megkötés az adoptációk száma terén. A Facebook pedig egy hozzátartozó halála esetén 20 nap gyász szabadságot biztosít a dolgozóknak.
A Z generációnál elvárás
A cégek nehezen alkalmazkodnak a munkavállalók egyre inkább kibontakozó érzelmi igényeihez, és különösen igaz ez a Z generáció esetében. A 18-25 éves korosztályban kiemelkedően magas a mentális problémákkal küzdők száma, ráadásul a munkahelyeken ők a legmagányosabb réteg: a felmérések szerint 73 százalékuk olykor vagy mindig magányosnak érzi magát.
Ezért talán nem is meglepő a The Center for Generational Kinetics 2020-as tanulmányának eredménye, miszerint a Z generáció elvárja, hogy a vezetőik empatikusak legyenek. Ha a fiatalság a jövő, és a Z generáció magányos vagy rossz mentális állapotban van, akkor a munka jövője csakis az érzelmi intelligencia lehet.
