7 mondat, ami nem hagyhatja el a szádat egy állásinterjún

Előfordult már, hogy olyasmi csúszott ki a szádon egy állásinterjú alatt, amit aztán azonnal megbántál? A félresikerült mondatokat, a kínos nyelvbotlásokat főként a lámpaláz és a stressz okozza, ez viszont nem jelenti azt, hogy ne tudnád kiküszöbölni őket.

Akárhol is tarts épp a karrieredben, egy állásinterjú mindig fontos megmérettetés, hiszen már egy rövid beszélgetésből is leszűrhető, képes vagy-e boldogulni a munkaerőpiacon. Sokan úgy látják, a sikeres interjú kulcsa a rendíthetetlen magabiztosság, az asszertív kommunikáció, a pozitív, inspiráló életszemlélet, s ehhez képest szinte már másodlagos, pontosan mi is hangzik el a meghallgatáson.

Nos, ha ez a vélemény némileg sarkított is, kétségtelenül nagyobb az esélye, hogy téged választanak, ha a mozdulataid, a gesztusaid, a szóhasználatod pontosságot, higgadtságot és önbizalmat sugároznak.

Olykor persze még a legfelkészültebb álláspályázóval is előfordul, hogy rosszul fejezi ki magát, megbotlik a nyelve, vagy éppen merő meggondolatlanságból olyasmi hagyja el a száját, amit rögvest megbán. Egy HR-szakértő a CNBC-nek nemrég elárulta, melyek azok a problematikus mondatok, melyeket mindenképpen kerülnöd kell egy állásinterjú során. Nézzük, melyek ezek:

„Bármit megcsinálok!”

Noha ezzel a mondattal egyesek a rugalmasságukat és a lelkesedésüket akarják kifejezésre juttatni, az interjúztató szemében az efféle „ajánlkozás” akár a kétségbeesés vagy a fókuszhiány jeleként is értelmezhető. Az ideális jelölt ugyanis pontosan tisztában van a saját határaival, és tudja, mely szakmai feladatok az igazán testhezállók a számára.

„Mivel is foglalkozik ez a cég?”

Még ha nem is te jelentkeztél az álláshirdetésre, hanem a vállalat talált rád, akkor is utána kell nézned az üzleti tevékenységüknek és a múltjuknak, hiszen így kívánja az etikett. Az iménti kérdés felkészületlenséget és érdektelenséget sugall. Sokkal elegánsabb, ha így teszed fel: „Tudna bővebb felvilágosítást is adni a vállalat jelenlegi legfőbb célkitűzéseiről?”

„Nincs semmilyen gyengeségem!”

Nem érdemes összekeverned a belső nyugalmat és a magabiztosságot a túláradó önbizalommal. Ha egy meghallgatás során tudatosan arra törekszel, hogy elleplezd a gyengeségeidet, azt az interjúztató biztosan nem veszi majd jó néven. Amikor azokra a szakmai területekre terelődik a szó, melyeken még fejlődnöd kell, fogalmazz diplomatikusan: „Van még néhány kihívás, melynek nem felelek meg teljes mértékben, de folyamatosan dolgozom azon, hogy ez megváltozzon.”

„Ki nem állhattam az utolsó főnökömet!”

Talán úgy érzed, szimpátiát kelt az interjúztatóban, ha szenvedélyesen ostorozod a korábbi munkáltatódat. Csakhogy ez valójában hatalmas önbecsapás. Ha ugyanis így jársz el, azzal arra engedsz következtetni, hogy nagy a konfliktusigényed, s nem tudod kellő profizmussal kezelni a szakmai kapcsolataidat.

„Nem tudom…”

Az őszinteség ritka kincs – az egyik legfontosabb erény -, egy állásinterjún mégsem mész sokra azzal, ha hangot adsz a tanácstalanságodnak, mivel ezzel arra engedsz következtetni, hogy nem vagy kellőképpen proaktív, a problémamegoldó képességeden pedig még rengeteget kell csiszolnod.

„Ez is benne van az önéletrajzomban!”

Az interjúztató sem vonja kétségbe, hogy a CV-d minden fontos információt tartalmaz rólad, de mégis akadhatnak olyan apróságok, melyekre érdemes utólag is rákérdezni. Ha te az ilyen alkalmakkor elzárkózol attól, hogy szóban kiegészítsd a korábban leírtakat, azt a benyomást fogod kelteni, hogy nem vagy teljesen tisztában az eddig elért eredményeiddel, életutad főbb állomásaival.

„Mikor kapok fizetést?”

A bérezés minden állásinterjú egyik döntő fontosságú témája, ám dőreség volna az első beszélgetés alkalmával előhozakodni a fenti kérdéssel. Egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy végül te leszel a kiválasztott, másfelől az interjúztatók olyan aspiránsokban látnak fantáziát, akiknek nemcsak a biztos anyagi háttér számít, hanem maradéktalanul képesek azonosulni a cég filozófiájával, jövőre vonatkozó víziójával is.