Renault Clio: Minden közös perc öröm

Egy korábbi munkahelyem céges autó flottájában Renault modelleket is lehetett választani. Voltam olyan kíváncsi, hogy bátran mondtam igent a dologra és utólag is azt érzem, hogy jól döntöttem.

Sajnos az opciók tükrében nem volt túl nagy mozgástér, a megrendelt példány egy Clio kombi volt. Akkoriban nem sok jóval kecsegtetett a „Népítélet” a “DCI” motorokkal kapcsolatban – én mégis közel 200.000 km-t tettem bele hiba nélkül.
Mielőtt átcsapnék Andersenbe – és nálam ez a veszély fennáll, mert szeretek beszélni – rátérek a kattintás céljára, miszerint megosztom a tapasztalataimat, sőt inkább élményeimet a legújabb Renault Clioval kapcsolatban. Nem szeretnék estig a kijelző előtt tartani senkit egyetlen írás olvasásával, ezért velős lesz.

Nem mehetek el szó nélkül a „vérnarancs” színe mellett, mert kicsit ugyan extrém, de van benne valami perverz, ami vonz engem.

Egyszerűen jó ránézni. Megkockáztatom, hogy korosztályhoz köthetném a választást, nem a nyugdíjas szegmensnek javasolt. Aztán lehet, hogy mégis, mert olyan kicsit, mint egy menő ruhadarab, nem hordani kell, hanem viselni. Azt tudom, hogy engem le lehet venni ilyen apróságokkal a lábamról, szóval importőr vs én – 1:0.

A külső nem változott meg túlságosan, megörökölte a Renault család szokásos pofáját, a LED-es lámpák magabiztosan öltöztetik. Kicsit finomítottak a külsején, igazán nagy hibája nem volt eddig sem, még mindig dögös az ötödik generáció is.

Belül viszont már más a helyzet.

Kinyitom az ajtót és szemem, szám tátva marad. Mindig is értettek, ahhoz, hogy meglepjék az embert, de ezzel a kétszínű modern belsővel nagyon mutatós lett. Valószínű máshogy gondolnám, ha lenne egybvagy két gyermekem, de mindössze egy kutya tulajdonosa vagyok, aki mindjárt 4 éves, és lassan szobatiszta is … – szóval nyert ügyem van. Valahol félúton jár az elegáns és sportos között, és az a helyzet, hogy ez azért szerencsés, mert nem kell kompromisszumot kössünk. Hangsúlyozom, hogy nem egy zászlóshajó modellről beszélünk a minőségérzet mégis borzasztóan nagyot ment előre kategóriától függetlenül. Az ülések eddig is kényelmesek voltak, tökéletesen magunkra tudjuk szabni a kormány pozícióját is. Elegáns hangulatot kölcsönöz a sok króm apróság, bármihez érek hozzá tetszik a minősége. Na jó, abbahagyom az ömlengést, mielőtt PR cikk szaga lenne, de ami jó az jó, és biztos, hogy köze van a magas felszereltségnek ehhez a jó kis miliőhöz.

Embere válogatja, hogy ki miért választja az adott autót. Van, aki csupán A-ból B-be szeretne eljutni és van, aki szeretné élvezni is ezt a távot.

Ez a Clio inkább nekik javasolt, főleg ezzel a motorral, akinek az első szempont fontos válassza az 1 literes 65 lóerős verziót, arra az is tökéletes. Nagyon szeretem ezt a karaktert, kis autó, jó kormányzás, jó fékek, elegendő motorerő, és ha egy kis hangja is lenne még, biztosan elkezdenék még jobban vonzódni hozzá. Kimondottan jó a 7 sebességes duplakuplungos automata váltó, nem tétlenkedik semmilyen fokozatban. Ez az erősebb 1,33 literes benzines turbós erőforrás, ami ugyan „csak 130” lóerő, de ne felejtsük el, hogy nem túl nagy karosszériát mozgat. A motor nyomatéka 240Nm, megint csak hangsúlyozom, hogy bármire elegendő. Próbálgattam a kormány mögötti váltófüleket is, talán telhetne el egy picit kevesebb reakcióidő, de nem vészes, ahogy reagál. Amit nagyon szeretek az a motortér irányából beszűrődő hang, ami olyan, mint egy kézi varrógép, amely legalább 10 ezres fordulatszámra képes. Azért nagy élmény a volánjánál ülni, mert tökéletes példa megint arra, hogy nem csak többszáz lóerővel lehet jó autózást végrehajtani, hanem ilyen paraméterekkel is. Minden megtett kilométer kimondottan szórakoztató, és alig várod, hogy valaki kicsit sportosabban induljon el a lámpánál, hátha versenyre akar kelni. Persze kezeljük helyén a dolgot a 0-100-as tempó jelen esetben 9 másodperc, de az odavezető út sokkal rövidebbnek tűnik. Bátran cikázhatunk vele a városban a temérdek vezetéstámogató rendszer megvéd minket. Ebben érzek további nagy előrelépést, bár az a teljes kisautó kategóriára igaz, nagyon vigyáznak ránk szerencsére.

Nem utolsó dolog, hogy nem fizetünk nagy árat a mókáért,

hiszen a fogyasztását bárhogy hajszoljuk sem nagyon tudjuk két számjegyűvé tenni. Ha kiéltük magunkat simán eljár városban 6 literrel, ha épp a „lakáskaranténból” kiszabadult „agresszív” énünket szeretnénk kiélni sem nagyon megy 8 liter fölé. Na, nem mintha ez sokat jelentene, hiszen az jelenlegi üzemanyagár kedvez a muscle car tulajdonosoknak, de akár diákhitelből is tudjuk tankolni a kis méregzsákot. Az ár tekintetében is erős szórás figyelhető meg, hiszen 3,5 millió forintról indul, ha szépen belepakolunk mindent, bőven 5 millió fölé is tudjuk öltöztetni. Tény, hogy ennyiért talán a kategória egyik legszebb és legpajkosabb autóját vihetjük haza.