A Porsche 911-es történetének első éveiben (az 1960-as – 70-es évek során) egyáltalán nem készült kabrió változat, ugyanis a német mérnökök nem hitték, hogy tudnának olyan vászontetős konstrukciót alkotni, amely megfelelne az amerikai közlekedésbiztonsági hatóság (NHTSA) biztonsági előírásainak. Az amerikai piac az eladott autók számát tekintve, és a profit szempontjából így is rendkívül sikeres terepe volt a Porschénak már abban az időszakban is.

A 911 Cabriolet koncepióját csak 1981-ben mutatták be a Frankfurt Motor Show keretében, a sorozatgyártás beindítására viszont további egy évet kellett várni. Az 1982. év végén elérhetővé váló nyitott tetős sportkocsi végül 1983-mas modellév megjelöléssel került forgalomba, amely a piac és a vásárlók nagy részének nem is jelentett problémát, Volt azonban egyetlen megszállott Porsche rajongó, akinek az anyagi lehetőségei is adottak voltak, hogy saját maga töltse ki a gyártó által a modellpalettán hagyott űrt.

Johnny von Neumann – aki nem azonos a John von Neumann néven világhírűvé vált, magyar származású matematikussal, a digitális számítógép atyjával, Neumann Jánossal – 1938-ban érkezett Ausztriából az Amerikai Egyesült Államokba, ahol kezdetben New Yorkban, később Los Angelesben merült el az autóversenyzés, majd az autókereskedés világában. Rendezett hegyi felfutó versenyt, Porschékkal és Ferrarikkal indult különböző futamokon, emellett az USA nyugati partjának Porsche és Volkswagen értékesítő partnere volt.

A márka megszállottjaként nem hagyta nyugodni a gondolat, mi lenne ha megszabadítana egy Porsche 911-est a tetőlemezétől, azoban nem akart az otthoni garázsban flexelni, rendes megoldást, igazi gyári minőségű kabriót szeretett volna. Hitt abban, hogy az általa elképzelt koncepciónak lenne piaca (főleg Kaliforniában), így nem azon az úton indult el, hogy egy sorozatgyártott 911-est átalakítson. Ehelyett elment a Porschéhoz, és megvásárolt egy nyers, de eredeti 911-es karosszériát, majd elvitte Olaszországba az akkor már legendás hírű tervező, Nuccio Bertone műhelyébe, hogy ott egy egyedi kabriót készítsenek belőle. A merész vállalkozása sikerrel járt, így a történelem első 911-es kabrióját – a német márka történetében egyedülálló módon – az olasz Bertone tervezte.

Johnny von Neumann önmaga finanszírozta a teljes projektet, és abban bízott, hogy az eredménye annyira meggyőző lesz, hogy azt később a Porsche jóváhagyásával sorozatgyártásba is lehet küldeni. A képeket elnézve Bertone szabad kezet kapott a munka során, és ha a Porsche, valamint a 911-es jelvényeket nem vesszük figyelembe, ránézésre valóban egy ízig-vérig olasz nyitott sportkocsit láthatunk.

A belteret alaposan újragondolták, a műszereket és kezelőszerveket is áthelyezték, de a kiindulási alap egyértelműen felismerhető. A klasszikusnak mondható praktikusság és használhatóság alapelve nem sérült, és bár néhány kijelző a sebességváltó mögé került, kissé körbenézve minden olyan visszajelzőnek megvan a helye, amely a 911-esben akkoriban megtalálható volt.

A motortérbe a 911S kétliteres boxer motorja került duplatorkú Weber karburátorokkal és 160 lóerős teljesítménnyel, a Mahle Gas Burner kerekeket pedig a 914/6 típusról kölcsönözték.

Porsche 911 Bertone

A kész műalkotás végül az 1966-os Genfi kiállításon debütált a Bertone standján, Porsche 911 Spyder néven. A helyszínen az optimista remények ellenére egyetlen megrendelés sem érkezett rá, így Johnny von Neumann végül hazavitte magával az egyetlen, eredeti, Bertone által készített példányt. Az évek (évtizedek) során többször, csendben gazdát cserélt, míg 2018-ban a GOODING & COMPANY Pebble Beachen tartott árverésén bukkant fel újra a közönség előtt. Az aukció előtt a szakértők 700 000 és 1 000 000 amerikai dollár közé becsülték a várható licitek értékét, a végső kalapácsütéskor azonban ennél jóval magasabb, 1 430 000 dolláros tétnél (közel 403 millió forintnál) emelte fel a tábláját a szerencsés – és meglehetősen tehetős – vásárló.