Lotus Exige 410: Érzem, hogy élek!

“In medias res”, mondja a latin és most én is azt tervezem, hogy rögtön az események közepébe vágok, ugyanis a jármű, amivel néhány napon keresztül boldogítottuk egymást minden, csak nem hétköznapi.

Még szerencse, hogy csak limitált ideig állt rendelkezésre, mert nem lett volna jó vége: vagy a jogsim ugrik, vagy a pénztárcám tartalma. A Gablini cégcsoport merész dologra adta a fejét, amikor belekezdett itthon a Lotus modellek forgalmazásába, hiszen a márka itthoni bevezetése még igényel némi edukációt, elsőre talán kevesen értik, hogy ez a fajta „versenytechnika” miért is van mondhatni borsos árcédulával ellátva.

Egy biztos, én nagyon szurkolok nekik!

Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint amikor elmész az orvoshoz, elmondod a panaszod és a doki átnyújt egy receptet, hogy ezt váltsd ki. Magadtól lehet, hogy eszedbe sem jutna ilyen „orvosság”, de mivel az orvos javasolta, csak jó lehet. Ilyen “pirula” a Lotus Exige is, magadtól lehet, hogy soha nem jutna eszedbe, hogy miért is jó egy ilyen autó a háznál, de ha kipróbálod, biztos, hogy összepakolsz a garázsban és találsz neki helyet!

Kép: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography

Közel két évvel ezelőtt, felnőtt fejjel ért utol a megszállottság egy YouTube videót követően. Az történt ugyanis, hogy egy link volt olyan bátor és átirányított egy Lotus Exige videóra, ahol emberünk egy kanyargós pályán tesztelt egy ilyen példányt, én pedig órákra ott ragadtam a monitor előtt. Ezután nem volt az internetnek olyan bugyra, ahol ne néztem volna utána a modellnek és szomorúan konstatáltam, hogy ez a különleges autó itthon nem érhető el. Mitől páratlan egy Lotus Exige?

Kép: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography

Alapvetően könnyű bekategorizálni, nézz csak rá! Ez egy versenyautó, amely ennek megfelelően versenypályára termett, gyakorlatilag nincs olyan eleme, amely ne bírna valamilyen funkcióval. Vezetni sem könnyű, az együtt töltött idő alatt ennyit még életemben nem gépészkedtem a volán mögött soha.

Kép: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography

Az első példány 2000 táján jelent meg a piacon, ez a harmadik generáció, a kilátások viszont nem túl jók a gyártó háza táján, hiszen a jövő egyértelműen az elektromobilitásé. De ne ugorjunk ennyire előre, egyelőre élvezzük, amit kaptunk!

Kép: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography

A karosszéria pillekönnyű, hiszen alumínium, karbon és műanyag egyvelege, amely összesen 1100 kg súlyt nyom, egyszerűen zseniális. Az autó legnehezebb pontja a középen elhelyezett 3.5 V6 Toyota motor, amely még egy kompresszort is kapott a biztonság kedvéért és az elhelyezéséből adódóan komoly kanyarsebességet ígér. A teljesítménye 410 lóerő, de nem ez a paletta csúcsa. Ez önmagában nem is lenne ma már olyan durva, de itt a motor, futómű, kormányzás hármas olyan összhangot alkot, amit ma tanítani kellene.

Kép: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography

A további vezetési élmény oltárán feláldozták a szervókormányt is, hiszen úgysem lesz arra szükség, hogy faltól falig tekergesd, olyan gyorsan és hatékonyan történik benne minden. A parkolóhelyre való ki- és beálláskor tűnsz kicsit viccesnek az utca embere számára, hogy olyan lassan boldogulsz, de kívánom, hogy egyszer mindenkit érjen el az a fajta esetlenkedés. Kicsit arra emlékeztetett a ki- és beszállás, mint amikor A Wall Street farkasa című filmben Leonardo DiCaprio „sikeresen” használta a Lamborghinit – maradjunk annyiban, hogy negyvenhez innen sem túl könnyű mutatvány.

Kép: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography

De ha már bent vagyunk, komoly indok kell ahhoz, hogy kiszálljunk belőle. Túl sok magánszféra nem marad az utastérben, ha ketten ülünk benne, egészen biztos, hogy kezünk, lábunk, vállunk összeér majd az utazás során, szóval semmi finnyáskodás. A minőségérzetet a funkcionalitás oltárán áldozták fel, ne nagyon keressünk kapcsolókat, gombokat, érintő felületet ez nem arról szól. Vegyünk fel egy kesztyűt, hogy ne izzadjon a kezünk a csupasz váltógombon, és az alcantara kormányon és START.

Kép: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography

Erős hanggal éled fel mögöttünk a motor, szinte érezni minden rezdülését és illattát, igazi adrenalin szag van a fülkében. A váltó olyan, mintha félkész állapotban lenne, a laikus gondolhatná, hogy még borításra sem futotta, de nincs is rá szükség.

Kép: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography

A számokat csak érdekességképpen közlöm, a 0-100 km/h elég merész, ha jól emlékszem 3,4 másodperc egy arra alkalmas aszfalton 40+ fokban, ez a mostani szerintem a közelébe sem ér, de nem az autó hibája. Ez inkább jó hír, mert csak több élményhez jutunk, ahogy keresik a spéci pályagumik a tapadást a hideg aszfalton. Sok sikerrel nem járnak, még 80-90 km/h környékén is képes táncot járni a Lotus Exige feneke, és emellé egész jó kis hang párosul. Apropó hang. Majdnem eltelt egy teljes nap mire eljutottam oda – vagyis inkább úgy fogalmazok, mire olyan helyet találtam -, ahol el lehetett forgatni 4500 fordulat fölé a motort és ott megnyílt előttem a Lotus Exige igazi énje.

Kép: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography

Egészen addig morcos volt, de semmiképp sem tolakodó, aztán amikor eljött a megfelelő fordulat, mintha egy skizofrénből törne elő maga az ördög és szabadulna a világra minden gonoszságával, elkezd olyan hangosan trombitálni, hogy nem tudom vigyor nélkül megélni a pillanatot. Írhattam volna ezt kicsit másképp is, de talán ez nyomdafestékkel inkább kompatibilis verzió. Ugyan csupán rövid ideig örvendhetünk, hamar beleforog a tiltásba, ahol csak dadog és már szúrhatjuk ki neki a következőt. Ezt pedig talán a leggyorsabb módon tehetjük, mert a spéci kézi váltó olyan, mint egy Schaffhausen óra. Jobb, ha nem is nézek a kilométerórára, mert a jogsimnak azonnal búcsút inthetek, de most nincs idő ezzel foglalkozni, ami ilyen jó az életben abból keveset adnak.

Kép: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography

Egy pillanatig sem jutna eszembe, hogy panaszkodjak a szervókormány hiányára, hiszen a legkisebb mozdulatra azonnal reagál és az AP Racing fékek atombiztosan teszik a dolgukat, pedig korábbi videós tartalmak alkalmával láttam, hogy nem nagyon kímélték, de ez erről szól, hogy bírja a strapát. Elképesztő alacsonyan ülünk, nem győzök arra figyelni, hogy nehogy bármi elém keveredjen a közúton, mert hamar baj lehet belőle és ha itt baj van, az nem olcsó mulatság. Ezért is gondolom, hogy igazán egy versenypályán van elemében, ahol nem veszi el a figyelmünket semmi, csak a vezetésre koncentrálhatunk, ami felejthetetlen élmény.

Kép: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography

Nehéz kimondanom, de úgy éreztem, hogy nagyon sok kilométert kellene még megtennem ahhoz, hogy igazán ki tudjam – ki merjem – próbálni úgy ahogy azt kell, vagy amit a Lotus Exige igazán tud. Nagyon nagy élmény volt pár napot a társaságában tölteni, de őszintén szólva kicsit megkönnyebbültem, amikor visszavittem, elég drága játékszer. Nem tudnám megállni, hogy ne kísértsem a sorsot vele, mert a világ legtermészetesebb dolga számára, hogy elképesztő tempóval szlalomozhatunk a városban vagy autópályán, olyan stabil, hogy szinte lehetetlen kizökkenteni, de lássuk be, nem oda való.

Kép: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography

Funkcióját tekintve ez egy versenyautó, amit alkalmanként kivihetünk egy pályára és ott mindent beleadva életre szóló élményeket kaphatunk vele. Ennek az „úri hóbortnak” azért meg is van az ára, hiszen 40 millió forint környékén indul itthon ez a fajta örömforrás. Hogy most ez sok vagy nem, mindenki döntse el maga, valószínű ennyiért már lehet hasonlóan kellemes játékszert találni, de én nem fogok pálcát törni senki feje fölött. Ha valami igazi különlegességre vágysz, javaslom, hogy térj be a Gablini Lotus szalonba, mert ezen kívül is állnak ott hasonló szépségek, erősebb és gyengébb kivitelben. Semmiképp se ítélkezz úgy, hogy nem ültél benne, mert nehéz neki igazán konkurenciát keresni a piacon, annyira speciális igényeket szolgál ki. Nagyon örültem a lehetőségnek, egy vágyam vált valóra ezzel. Köszönöm, hogy megélhettem, minden perce megérte!