Lexus LC500 Convertible: Rosszfiú öltönyben

Amikor ez a típus 2018-ban megjelent a márka kínálatában azonnal szerelembe estem. Szerintem nehéz ma tőle szebbet mutatni a piacon, bár nem győzöm mondani, hogy a szépség szubjektív. Vélemény viszont csak lehet, nekem csodálatos!

A Lexus LC500 Convertible egy kicsit olyan, mint egy fricska a többieknek, amivel a tervezők megmutatták, hogy van olyan ceruza, amivel lehet ilyen szépet rajzolni. Tökéletes arányok, komoly teljesítményre utaló vonások, innovatív formák és szépség – így tudnám röviden jellemezni. Az, hogy ez most ráadásul kabrió, csak hab a tortán.

Bármi is lesz, kimondom: szerintem ez ma a legszebb ilyen modell a piacon.

Két véglettel találkoztam az együtt töltött idő alatt: van, aki ugyanúgy rajong érte, mint én és van, akinek a Lexus LC500 Convertible egyáltalán nem jön be. Én mindkét álláspontot megértem és tiszteletben tartom. Nagyon érdekes, hogy a hagyományos, keménytetős verzió esetében valahogy azt éreztem, hogy az emberek csodálják, érdeklődve bámulják az autót, ebben a verzióban ülve viszont sokkal inkább irigykedő, már-már polgárpukkasztó tekinteteket láttam az arcokon.

Az autó funkcióját tekintve egy kétszemélyes utazó, némi csomag lehetőséggel megspékelve. Hiába a nagy méret, csodákat ne keressünk, úgy be van építve, épülve minden, hogy a hátsó üléssort elfelejthetjük. Egy valamire viszont tökéletes: ez a valami pedig nem más, mint a hosszú távú utazás.

Ezt valóban nagyon tudja és szereti is, hiszen sportos kinézete ellenére nem a lámpától való kigyorsítás bajnoka, sokkal inkább az autópálya ördöge, ha már valamilyen jelzővel el kellene látni. Pofátlanul fölényes és magabiztos, az igazság pedig az, hogy van is mire. Érdekes viszont, hogy a külső megjelenéshez képest a belső tér és a motortér már nem követi az innovatív vonalvezetést. Láthatóan úgy voltak vele, hogy egyszer rászánták az energiát arra, hogy készüljön egy tisztességes belső, ami aztán évekig „sort tölt” – ahogy nagymamám mondta a három számmal nagyobb zakómra az általános iskolában. Van is ebben valami, hiszen ez egy tisztességes miliő még most is, illetve én is normálisan felnőttem.

Minőségi az anyaghasználat, a bőr masszív, a szövetborítás a padlón olyan süppedős, hogy még a zoknimat is majdnem levettem. Ami kicsit már „fáradt” benne azok a kijelzők, a kapcsolók és az érintőképernyő, itt már be lehetne vonni egy német kollégát a fejlesztésbe. Ezeket leszámítva olyan érzésem van, hogy nem csak a karosszéria, hanem a belső is egyetlen anyagból van kiöntve, sehol egy zörrenés vagy felesleges zaj, csupán Mark Levinson töri meg a csendet.

A vezetési élmény – a szó lehető legjobb értelmében – egy kicsit talán régimódi. Ahogy az 5 literes szívó V8 életre kel az önmagában egy élmény, hát még amikor a beindítás után két gázfröccs megrázza a teljes kasztnit. 464 lóerő, 540 Nm és ezek a lovak nagyon rosszindulatúak – szinte lehetetlen úgy elindulni vele, hogy a kipörgésgátló ne villogjon folyamatosan a műszerfalon. Ha nagyon szeretném hasonlítani valamihez, akkor egy Ford Mustang lenne az, amit mondanék, csak valamivel intelligensebb és erősebb változatban, kicsit nyersebb hanggal. Fura ezt így leírni, hiszen mégiscsak egy Lexusról beszélünk, de ennek van vér a pucájában, nem olyan, mint hibrid társai. A célközönség is valószínűleg szöges ellentéte egymásnak.

A Lexus LC500 Convertible egy élményautó, hiszen nézegetni és vezetni is felemelő. És ne felejtsük el azt sem, hogy nem csak zúg mint a CVT-s társai, ez az autó megy is rendesen. Bőven tudunk a fokozatok között váltogatni, hiszen egy 10 sebességes automata segíti a sofőrt a vezetésben. Ma már egyre ritkább ez a régivágású típus, mindent turbókkal, meg elektromos rásegítésekkel oldanak meg, itt ennek szerencsére nyoma sincs. Ez ugyan meg is látszik az étvágyán, hiszen városban és őszintén szólva azon kívül sem nagyon sikerült sokkal 20 liter alá vinni a fogyasztást, de nem tudtam rá haragudni. Minden egyes elégetett millilitert megérdemelt, mert amit nyújt, az valóban ritkaságszámba megy.

A Lexus LC500 Convertible nem elsősorban az ára miatt réteg autó, hiszen a 41 millió forintos indulóárával már nem számít kirívóan drágának a piacon, sokkal inkább a fellépése miatt, ami igencsak megosztó. A külső formavezetés számomra etalon, de mégsem ezzel fogott meg igazán, hanem a karakterével. Azt a fajta régimódi vezetési élményt nyújtja, amit ma már csak kevesen tudnak vagy akarnak megadni. Sokat eszik? Igen, eléggé! Nem kényelmes 4 főnek? Nem, de ha egy élettel teli, különleges modellt keresel, akkor ez a te autód lesz!

Képek: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography