Mai állás szerint az autóipar gyakorlatilag mindenre képes. Nem csak a biztonság és a kényelem terén sikerült kiemelkedő eredményeket elérni, de vezetéstámogató rendszerek egész garmadája áll rendelkezésünkre és lassan ott tartunk, hogy nincs más dolgunk, mint megadni a kívánt desztinációt és hátradőlve élvezni az utazást. De nekünk ettől valóban jobb lesz?
Több mint 75 éve a Jeep márka a világ minden táján egyet jelent a szabadsággal, szenvedéllyel, eredetiséggel és nem utolsó sorban a kalanddal. Az új Jeep Wrangler társaságában eltöltött egy hét pedig visszahozta a hitemet affelé, hogy léteznek még igazi ínyenc autók, amelyek valóban arra szolgálnak, amire kitalálták őket: segítenek eljutni A pontból B pontba, ennek az autónak az esetében pedig különösen igaz, hogy mindig, minden körülmény között. Ezt vehetjük a szó legszorosabb értelmében!
A Jeep Wrangler nem csak egy egyszerű terepjáró, amibe koszos ruhában bepattanunk, aztán elmegyünk horgászni, vadászni vagy éppen kimenteni valamelyik barátunkat, aki a divatos SUV-jával elakadt egy mélyebb pocsolyában! A legrégebbi terepjárógépkocsi-márka ikonikus modellje annyira stílusos és egyedi, hogy nehéz lenne bármihez is hasonlítani. Hatalmas kerekek, és még annál is nagyobb kerékjáratok, idomok és zsanérok, semmi bonyolult játék, de mégis szemet gyönyörködtető látvány. Igazi férfias játékszer, de ha egy csinos hölgyet pillantunk meg egy Wrangler volánja mögött, az is igazán szexi!
Tartottam tőle, hogy terepjáró mivolta miatt majd közúton kényelmetlen lesz, de minden aggodalom feleslegesnek bizonyult, a vezetés élménye abszolút kompromisszummentes. Kicsit ráz és pattog, de én pont ezért szerettem, afféle régi vágású darab. Az első napokban csupán munkába járásra használtam és őszintén szólva nagyon élveztem, hogy elegáns öltözékben vehetem birtokba. Az Andrássy úton többen fotózták úgy, mintha egy exkluzív sportautóval érkeztem volna az iroda elé, hiszen azokból ott naponta több is elgurul, ebből viszont garantáltan ez az egy volt.
Amikor pedig végre elérkezett a hétvége, jöhetett egy igazi, neki való kirándulás! Muszáj meggyónnom mindent, ami történt – túl sok aszfalt nem volt a programban.
Hatvan környékén van egy Tengerszem nevű hely (sokan Széleskő-ként ismerik). Aki pedig valaha járt már a környékén, biztosan nem felejti el az odajutást: gyalogosan sem egyszerű, nemhogy egy autóval! Ráadásul a kirándulást megelőző pár napban esett is az eső rendesen – a természet nem bízta a véletlenre. Okozott némi izgalmat, hogy az autón a gumi a sima utcai verzió volt, ennek ellenére is meglepően sokáig feljutottunk csupán a hátsókerékhajtással, majd a kipörgésgátló jelezte, mikor kell “rettenetesbe” váltani. Négykerékmeghajtással gyakorlatilag hazai viszonylatban szinte bárhol el lehet boldogulni, de ha mégis kevés lenne, marad még opció.
Olyan magabiztossággal kaptatott fel az emelkedőn, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lett volna! Elképesztő természetességgel megy át bármin, ami elé kerül, legyen az kidőlt fa vagy akár patak. A Wrangler szabad hasmagassága ész alvázvédőkkel bármikor készen áll a terepezésre. Az elektromos rendszereket megerősített szigetelés védi, a levegőbeömlő pedig magasan van. Minden adott a kiváló off road teljesítményhez, sőt itt van igazán elemében, szinte látni, ahogy mosolyog. Sikerült találni egy vaddisznó túrást is, ami sokkal mélyebb lett, mint azt gondoltam, ezért tökéletes volt a dagonyázásra. Kikapcsolt elektronikával megadatott az élet értelme és jó érzés volt újra egy kicsit gyereknek lenni. Ez itt a vezetés élménye, legalábbis számomra!
Az autó szerintem ugyanúgy élvezte minden percét, és szinte marasztalt, hogy ne térjünk vissza a közútra a többi közlekedő közé. Hiszen itt értelmét veszti a sávelhagyás érzékelő, az adaptív tempomat, a holttérfigyelő rendszer és sorolhatnám. Itt csak mi vagyunk és az autó, itt figyelni kell arra, hogy mit és hogyan csinálunk, mert könnyen kikötünk valamelyik bokorban, ha túlvállaljuk magunkat. De pont ez a lényege, hogy ne mással foglalkozzunk, hanem éljük meg a pillanatot, és ettől kevés jobb partnert tudnék jelen pillanatban, mint a Jeep Wrangler. Kicsit olyan, mint egy rossz gyerek, akit nagyon szeretünk.
A benne lévő 2,2 literes dízelmotor hangja talán nem a legszebb, kicsit zajosan jár, de ide abszolút illik. A 200 lóerős teljesítmény bőven elegendő terepen és közúton egyaránt, a nyolc sebességes automata váltó autópályán való közlekedésre is tökéletes. Természetesen rendelkezik minden vezetéstámogató rendszerrel, ami ma szükséges, mellette pedig a legkomolyabb Alpine hifivel is fel van szerelve.
Sárvédőíveivel, ikonikus, hetes osztású hűtőrácsával, valamint könnyen leszedhető ajtajaival és tetejével a Wrangler nem csak stílusos, de jó képességű, a vezetés élménye pedig több mint hetven évvel az első modell után is garantált!
Zárógondolatként talán csak annyit jegyeznék meg, hogy ilyen koszosan még nem vittem autót a mosóba. Szerintem a mai napig emlegetnek. Az autó tisztántartása talán az egyik legnagyobb fenntartási költség, ha gyakran élvezzük az off road terepre tervezett képességeit, mert a kapott élmények tükrében a fogyasztása a dízelmotorral egyáltalán nem releváns. Két szó jut eszembe vele kapcsolatban: szabadság, szerelem. És gondoljunk csak bele: milyen elvárásunk lehet még egy négykerekűvel kapcsolatban? A Jeep Wrangler egy életérzés nem egy használati tárgy, csak akkor érdemes mellette dönteni, ha kellő odafigyeléssel tudunk vele bánni.
(Képek: Kapás Gábor)
