Ez a nap is eljött: egy Jeep zöld rendszámmal érkezik a vásárlók elé. Nincs mit tenni, muszáj erre az útra lépni, hiszen ezt diktálja a piac, ha nem szeretnéd a gatyádat is büntetésre kifizetni beállsz a sorba. Ha ez az ára, hogy maradjanak az SRT-k és a Hemi-k még egy ideig, akkor pedig nincs is ezzel baj.
A Renegade és a Compass típusok léptek először a zöldek útjára. Van ebben a kettőben valami furcsa elegy, ami még adózik a terepjárós múlt előtt, de már hordozza a mai modern városi vonásokat is. Sokat számít, hogy ezek nem városi terepjárók, inkább úgy fogalmaznék, hogy a városban is megállják a helyüket.
Akkor döbbentem rá igazán a zöld rendszám adta kiváltságra, amikor letértem az útról és elindultam az természet felé. Megálltam egy tisztáson és őszintén szólva cseppet sem hiányzott a dízelmotor kerregése, de még a benzinmotor halk járása sem. Csak néma csendben gurultam, és azt éreztem, hogy most nagyon környezettudatos vagyok és csupán nagyon kevés ökológiai lábnyomot, vagyis keréknyomot hagyok hátra. Jól esett úgy „terepezni”, hogy tudtam egyetlen falevélnek sem adok plusz munkát azzal, hogy megtisztítsák a levegőt körülöttem.
A formát nem ragoznám túl, hiszen abban nem történt változás. Ez egy optimális méret, ami nem túl nagy, de egy kezdő családnak egy gyermekkel már ideális. Könnyen rájövünk, hogy a Jeep Compass 4Xe nem csupán a városi terepjárásra szakosodott, ahol járdaszigetet kell maximum megmászni, hiszen olyan terepszögei vannak, hogy ezzel a metróalujáróban is könnyedén eljutunk. Igaz, ez egy Trailhawk kivitel, kőkemény terepre tervezték, nem a városi dzsungelre.
Az áll a katalógusban, hogy egy 11 kWh kapacitású akkumulátor segítségével mintegy 50 km megtételére képes. Ezt az értéket nagyjából képes is teljesíteni, hiszen az átvételt követően, hogy kielégítsem a kíváncsiságom, szinte végig csupán elektromos módban jöttem vele. Nekem 42 km fért bele, úgy vélem ez sem mondható rossz értéknek, közel áll az ígérethez. Kicsit meg voltam ijedve az átvételkor, mert megtehető kilométerként a benzinmotorral már csupán 250 km-t mutatott. Nem tudtam, hogy a Juventus focisták taposták neki nagyon, akiknél az autó előttem járt vagy kicsi a tankja. Végül a közlekedési szabályok betartása mellett összesen több, mint 500 km hatótávot tudott teljesíteni és valamivel több, mint 11 ezer forintból lehetett visszatankolni. Summa summárum, azt szeretném kihozni, hogy igen takarékos. Sokat gondolkodtam azon, hogy ha úgy hozná a sors, szavaznék-e bizalmat a dízel verziónak és hamar rájöttem, hogy már nem. Mivel könnyedén megoldható, hogy napközben, vagy a nap végén tölteni tudjam, sokkal kedvezőbb lenne a fenntartása, mint a gázolajos modellnek.
A mindennapokban sem éreztem hátrányát a plugin megoldásnak, hiszen autópályán, vagy hosszabb utak alkalmával úgyis a benzinmotorra hagyatkoztam. Hasznos tanács, hogy érdemes kihasználni a lehetséges módokat, nem elsősorban a terep funkciókra gondolok, de ha sietünk és gyorsan szeretnénk egy közlekedési helyzetet lezárni érdemes „sport” módba kapcsolni, akkor összekapja minden erejét, és hamar befejezhető a manőver. A hétköznapokban viszont teljesen elfogadható a normál mód, az esetek legnagyobb részében mindenre elegendő. A gázpedál több állásos, ha teljesen benyomjuk, kiül a mosoly az arcunkra. Ezt alátámasztják a számok is, miszerint az összteljesítmény 240 lóerő és nulláról 100-ra 7,5 másodperc alatt sprintel az 1,3 literes turbómotorral. Három használati módot ajánl a Jeep, mégpedig a Hibrid, elektromos és az E-save módokat.
Szeretem a Jeep modelleket, ez továbbra sem változott, jól áll neki a modernizáció. Bízom abban, hogy többen fogják meglátni benne az alternatívát és még többet látunk majd az utakon belőle, bár szerintem egyre jobb az arány. Olyan modellek, amelyek nem akarnak többnek tűnni, mint amik, ahol nem a dizájn fog magával ragadni csupán, hanem a használhatóság is, ahol nem félsz attól, hogy mi lesz majd akkor, ha le kell jönni a közútról és át kell kelni egy nagyobb pocsolyán. Kellemes tapintású anyaghasználat, könnyen értelmezhető kijelző funkciók, használhatóság a mindennapokban, röviden így tudom jellemezni.
Nettó 11 millió forintról indul az ára, ez ugyan még a 190 lóerős gyengébb modell, a lóerőkért mélyebbre kell a pénztárcánkba nyúlni, de nincs nagy eltérés a versenytársakhoz képest. Összességében egy nagyon szerethető típus, de úgy gondolom, hogy ezt azok válasszák inkább, akik ki is tudják használni az általa biztosított terepjárós előnyöket.
