Isuzu D-Max LS Plus: Arra használd, amire való!

Isuzu D-Max

Korábban többször adtam hangot a tetszésemnek, miszerint nagyon élem a pickupok világot. Igazi régivágású mozdonyok, amelyek még visszahoznak valamit a hagyományos világból.

Bármit tehetünk velük, alapvetően egy dolgot kell tudni róluk: ezek funkcionális darabok, csak meg kell nekik adjuk a megfelelő törődést. Ugyanakkor az is tény, hogy a stílus egyre fontosabb elvárás az autóiparban is, ezért fontos, hogy ezek az autók ma már ne csak strapabírók legyenek, hanem jól is nézzenek ki.



Nemcsak a mezőgazdaságban, vagy erdészetekben esetleg ÉMÁSZ-os színekben tűnnek fel, hanem családi kedvencként is bejelentkeznek, hiszen ha elfogadjuk, hogy kicsit kényelmetlenebbek, ráznak, nagyobbak, mint az átlagos családi modellek, cserében megállják a helyüket minden szituációban.

Az előző Isuzu D-Max-ot is nagyon szerettem, volt egy hivatalos bemutató, ahol igazán próbára lehetett tenni. Igaz, akkor kaptunk hozzá szakszerű segítséget, ami jól jött, bevallom nem mertem volna minden helyzetet felvállalni vele. Valódi igásló – ha lehet így fogalmazni -, az alapverziót nem sajnálta az ember, a cél szentesítette az eszközt.

Isuzu D-Max - teszt

Amikor megjelent az első sajtóanyag, már nagyon vártam a ráncfelvarrott verziót. Tetszik az orr rész, igazi „mangahős” arca van, szigorú tekintettel pásztázza a világot. A bemutatófilm anno nagyon látványos volt, hegyen-völgyön csapatott vele a sofőr, repültek a kövek, és fröccsent a víz mindenfelé – tetszett, izgalmasnak tűnt.

A tesztautó minden földi jóval el lett látva az oldalfellépőtől kezdve a bogárvédőn át, a búkócsőig. Ezek jelentős extrák, aki igazán munkára veszi az valószínű nem fog élni ezen lehetőségekkel, de ahogy hangsúlyoztam, egyre több családi funkciót is ellát, ilyenkor azért jól mutat a szépen felöltöztetett karosszéria.

A részletekben nem vesznék el, méretre ez a kategória elég hasonló, már egy ideje igen kényelmes utastérrel rendelkeznek. Elől kimondottan kényelmes, sőt megkockáztatom, hogy személyautós az élmény. Nem mondom, hogy a német prémiumautók minőségére kell gondolni, de végre kimondottan jó megérinteni benne a felületeket, nem zavarja a szemünket sem. A középen elhelyezett kijelzőnek sem az a célja, hogy a luxus kategóriával keljen majd versenyre, ne feledjük azért el, hogy a felhasználók jelentős többsége nem ezek alapján választ. Mindent tud, amit kell és fontos, hogy minden funkció könnyen értelmezhető. Van elegendő tárolórekesz, mindegy, hogy a Chemotoxot, vagy a Coca-colát szeretnénk kézközelben hagyni, biztosan lesz neki hely.

Isuzu D-Max - vélemény

Engem most sem ezek a dolgok érdekelnek, hanem sokkal inkább az, hogy elfelejthetem a lassítást a fekvőrendőr előtt és nem kell aggódjak, hogy hogyan állok fel a járdasziget szélére – persze ha találok egy közel 6 méteres helyet. Ha lenne hajóm, bátran utána kötném, hiszen mind a platón, mind a vonóhorog segítségével gátlástalanul munkára foghatjuk. Magasan ülünk és tökéletesen látunk mindent, ami körülöttünk történik. Számomra ez a legnagyobb vezetéstámogató rendszer, pedig nincs híján a gyáriaknak sem, nem hiányozhat belőle az adaptív tempomat, holttérfigyelő, sávtartó stb. stb. stb.

Az Isuzu D-Max LS Plus sem kerülheti ki a „downsizing” trendet, így a korábbi tisztes lökettérfogatokat követően ezt a modellt egy mindössze 1,9 literes dízelmotor hajtja.

Paraméterei sem különösebben jelentősek, hiszen számokban ez 163 lóerőt és 360 Nm-t jelent, de ne is ezzel keljünk birokra a többiekkel a pirosnál. Tökéletesen elég arra, amire való, várhatóan jelentős kilométerszám kerül majd a kijelzőre az évek alatt. Öntöttvas blokk, láncos vezérlés, változó geometriájú turbó, itt ezek a hívószavak, nem a 90-60-90.

Úgy gondolom, hogy egy Isuzu D-Max elsődleges feladata, hogy hibamentesen lássa el a dolgát, nem lesz ideje szervízben alkatrészre várni, falnia kell a kilométereket, amelyek valószínű nem is az autópályán kerülnek majd bele, de ott sem tűnt kevésnek a benne lévő erő. Illetve az sem utolsó dolog, hogy megkockáztatom, a kategória legtakarékosabb motorja, 8 literrel könnyedén boldogultam vele, éves szintem ez jelentős spórolást jelent.

Isuzu D-Max - beszámoló

Elkezdtem nézni Netflixen egy sorozatot, az a címe, hogy Fauda. Azontúl, hogy a filmet is csak ajánlani tudom, többször visszaköszön benne az autó, a főszereplő használja az előző szériát. A lényeg, hogy megfelelően bemutatja, hogy ezeket az autókat hová is szánják igazán: aránylag kevés benne a nagyváros, Izrael és a körülötte lévő zord, sivatagi területen játszódik a történet nagy része. Nem jellemző, hogy szervizek sokasága kerülne az utunkba, és örülhetünk, ha normális üzemanyagot találunk. Ebben a környezetben nagyjából az Isuzu és a Toyota boldogul, a többiek szerintem nem jutnának messzire.

Hogy mit szeretnék mindebből kihozni? Ahogy korábban már utaltam rá, az Isuzu D-Max-ból árad a funkcionalitás, használjuk tehát arra, amire való – a gyár pedig szerencsére egyre szélesebbre nyitja ezt az ollót.

Hirdetés

Hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on email
Share on print