„Ezt az autót ne adjuk vissza” – hangzott el itthon ez a mondat az átlagosnál jóval gyakrabban az elmúlt napokban. Szerencsére sok autó megfordul a „háztartásban”, van olyan, aminek örülünk, amikor jön és persze van olyan is, aminek, akkor is, ha megy. Jelen esetben, ez viszont nem így történt.
A Hyundai Tucson egy remek példa arra, miszerint nem csak sok pénzből lehet remek autót magunkénak tudni. Az már nem is meglepő, hogy ettől alacsonyabb kategóriában is olyan vezetéstámogató rendszerek állnak rendelkezésünkre, amelyekről 10 évvel ezelőtt még csak nem is álmodtunk. Ez viszont önmagában még nem jelentene semmit, az autó más aspektusból még „elvérezhet” számomra.
Megszokott menetrendben kezdjük a Hyundai Tucson megjelenésével.
Úgy fogalmaznék, hogy a külső vonalvezetése európai szemnek is már-már barátságos, sőt szerintem kimondottan divatos. Furán hangzik ez egy autó esetében, de a Hyundai Tucson nem csupán szép és arányos, hanem egyértelműen trendkövető is. Abszolút hozza azt a modern, metropolita világot, aminek ma meg kell felelni. Célközönség tekintetében nehéz meghatározni mely szegmens jelenti leginkább a céltábla közepét, talán a nagyvárosi, 30+ korosztály igényeihez illeszkedik leginkább az autó.
A Hyundai Tucson orra, mint valami időutazó, aki a jövőből jött vissza a bolygóra, egészen iránymutató, és nem mellesleg a LED „csomag” nem csak dekoráció, hiszen sötétben konkrétan fényárba borít mindent. Tetszenek a merész formai játékok, többször körbejártam, nem volt nehéz beleszeretni.
Az erős kezdés nem megy a belső rovására, hiszen ott is akad bőven látnivaló. Fel is borítom a sorrendem, miszerint kifilézem a benti dolgokat, és kezdek rögtön azzal, amitől el voltam ájulva! Milyen dolog az, hogy ha indexelek, akkor automatikusan fogja és a műszerfalra hozza a kamera képét?! Ez a funkció nagy segítség egy sávváltás vagy egyéb irányváltoztatás esetén. Igyekszem odafigyelni a közlekedés során és szabályosan haladni, de van, hogy elmarad egy-egy irányjelzés, ha éppen nincs senki – nem tagadom, most leróttam az összes tartozásom, annyira tetszett ez a megoldás.
Emellett az is szimpatikus, hogy a beltér esetében nem akartak többet nyújtani, mint amire valóban szükség van. Az utastér hangulata is kellően modern, de itt már visszaköszön helyenként néhány konzervatívabb megoldás. Ilyen például a hőfokszabályzó kijelzője, amit például ellensúlyoz valamelyest az óracsoport. A végeredmény pedig a teljes összhang. Tetszik, hogy nem éktelenkedik otromba váltókar, csupán fokozatválasztó gombok vannak, amit elég az ujjbeggyel kalibrálni. Nagyon szép a középkonzol is, nem kell oda batár kijelző, sokkal esztétikusabb egy műszerfalba süllyesztés.
Lehet kezdek öregedni de az autó teljesítményére is azt mondom, hogy elég. Azt sem tudom, hogy mikor mentem utoljára igazán gyorsan, arra viszont határozottan emlékszem, hogy mennyire szoktam azon méltatlankodni, amikor több száz lóerős autókkal felelőtlenül cikáznak a forgalomban.
A benne lévő 1,6 literes turbómotor 180 lóerős, ami nem mondható szerénynek, további jó hír, hogy elektromos rásegítéssel ez 230 lóerőre adódik össze. Ez már kimondottan jónak tűnik, a Hyundai Tucson mégsem a számok alapján szerettette meg magát. Minden közlekedési helyzetre van benne elegendő erőtartalék, de ami igazán megfogott, az a kiegyensúlyozottság. Minden képessége megvan, hogy a hétköznapokra egy tökéletes társ legyen, amiből árad a nyugalom és a csend.
Városban gurulva gyakorlatilag alig kapcsol be a benzinmotor, ha mégis, szinte észrevétlenül teszi mindezt. Autópályán is marad benne tartalék, persze ne álljunk villogva a 3 literes TFSI-k mögé mert könnyen alulmaradunk, de ha sietünk sem fogunk csalódni benne.
Őszintén szólva én nem igazán szeretem, amikor néhány vezetési segéd beleavatkozik a vezetésbe, de ma már előírás, hogy ezek automatikusan kapcsoljanak be a beindítást követően. Ha viszont valakinek valamivel kevesebb vezetési rutinja van, imádni fogja ezeket, szinte már vezeti a sofőrt. Nálunk abszolút családi kedvenc lett, többször felbátorodott a vezetésre olyan is, aki egyébként szívesebben foglal helyet a jobb első ülésben. A magyarázat egyszerű volt: a Hyundai Tucson kisegít és sokkal nagyobb a biztonságérzet – ha belegondolunk, ez a legfontosabb. Fontosabb, mint a lóerő, a fogyasztás vagy éppen a dizájn.
De ne menjünk el szó nélkül a fogyasztás mellett sem, hiszen figyelemre méltó eredményeket produkált az autó a teszt hét alatt: ritka, amikor a fogyasztási érték még hatossal kezdődik. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy nem egy kis autóról beszélünk, hiszen kimondottan tágas, akár több fő részére is kényelmes, ez az érték kiváló.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a jövőben Hyundai nagyköveti babérokra török és azért dicsérem ennyire az autót, jelentem szó sincs róla. De a mai világban, amikor nehéz valami jót és emlékezeteset alkotni, főleg ebben a kategóriában, akkor igenis megérdemli a dicséretet. Aki nem hiszi, járjon utána, sétáljon be egy kereskedésbe és vigye el egy körre a Hyundai Tucsont!
