Dodge RAM LARAMIE Sport: Visszahozza a gyermekkort

Hívhatjuk ezt is pickup-nak, de egy Dodge RAM LARAMIE Sport teljesen más élményt nyújt, mint európai társai. Amikor először megláttam, percekig csak álltam előtte és bámultam, alig tértem napirendre a méretei láttán.

Magas is, széles is és közel 6 méter hosszú. Hirtelen azt sem tudtam, hogy vezethetem-e még a hagyományos jogosítványommal – csak reménykedtem benne, hogy a válasz igen lesz.

A Dodge márkanév története valahol az 1900-as évek elején kezdődik, ezt hívhatjuk akár dicső múltnak is.

Ezek a srácok nem ma kezdték az ipart, van némi tapasztalatuk a gépgyártás tekintetében. Igaz, a RAM csak 1981-től érhető el a kínálatban, elsősorban funkcionális jármű – inkább így hívom, a teherautó kifejezés nem méltó hozzá. Átalakultak a fogyasztói szokások, sokan ezeket a felépítésű modelleket nem azért vásárolják, mert minden nap egy bála szalma van a platón, sem pedig azért, mert lovat vontatnak, sokkal inkább a megjelenés, az életérzés borzolja a kedélyeket.

Jelen esetben sem mezőgazdasági vontatmány mozgatása a cél, ez a Dodge RAM LARAMIE modell rendszeresen hajókat vontat, amit inkább neveznék úri hóbortnak, mint munkának. Egy pillanat elég ahhoz, hogy oda képzeljük magunkat bármelyik volánjához – mi ez, ha nem életérzés?!

Ránézésre nem fektetett éveket a részletek tervezésbe a gyártó, az elődhöz képest kapott egy valamivel modernebb, frissebb külsőt, itt mindent elvisz a méret és az arányok. Ezt az úgynevezett „Mamba green” színt senki ne keresse a konfigurátorban, az egyedi megjelenés egy eredetileg szürke autó fóliázásával készült. A fekete maszk és a szintén fekete kiegészítő elemek igazán különlegessé teszik a RAM-ot, a rajta lévő egyébként 22 colos, szintén egyedi felnik szinte észrevétlenek maradnak.

Megjelenése páratlan és lehengerlő, igazi férfiaknak való játékszer!

A beltér esetében is visszaköszön a másik kontinensre jellemző grandiózus jelleg. Először azt hittem, hogy 6 személyes, mert a középen lévő könyöklő olyan széles, hogy simán odaültem volna, mondjuk utólag belegondolva kicsit viccesen néztem volna ki.

A Dodge RAM LARAMIE Sport ékes példája az autógyártásnak, és annak, hogy igenis van jelene továbbra is a hagyományos műszerfal megoldásnak. Igaz, hogy nem is jellemző erre a modellcsaládra, hogy az innováció csúcsára szeretnének zászlót kitűzni, ahová ezt az autót szánták, ott minden elemnek könnyen átláthatónak és strapabírónak kell lennie. A gombok létjogosultsága örök, a Chrysler modellekből jól ismert megoldások köszönnek vissza. Nem régi vagy új, ezt úgy hívják, hogy használható.

Az anyaghasználatra sem lehet panasz, persze nem olyan finom tapintású a bőr, mint egy elegáns Mercedes esetében, az illata sem olyan, de tény, hogy ha a funkcionalitás során bármi megsérül vagy kicsit megkopik, szinte fityingekért pótolni, javítani tudjuk. Lehet, hogy a későbbiekben ugyan néha költeni kell rá, de a költségek is elviselhetőbbek lesznek. A helykínálat pedig elől és hátul is olyan benne, hogy sokaknak az első albérletében nem volt ennyi hely – és akkor még nem másztunk fel a platóra! Ha oda is felszerelnénk egy kabint, akkor már egy Örs vezér téri, kétszobás panellakás méretével simán vetekedne! A Dodge RAM LARAMIE Sport tényleg mindenre (is) jó, nincs kompromisszum sem a méretét, sem a teljesítményét illetően, ez az autó egyszerre nagy és erős.

De milyen vele az élet?

Röviden: nem könnyű. Érződik, hogy nem ez a célpiac, legalábbis nem Budapest, főleg nem a belváros. Olyan dolgok kezdenek el idegesíteni, ami egy normál autó esetében talán egy élet során sem jönne elő. Már azzal kellemetlenség ér, ha valaki szabálytalanul parkol, hiszen nem véletlenül ér a felfestés addig, ameddig – ha már egy kicsit is túlnyúlik valaki, akkor a bekanyarodási folyamatnak lőttek. Vagy említhetném az egyirányú utcákat, amelyeknek mindkét oldala parkolható – ha valaki nem veszi a fáradtságot, hogy szabályosan álljon be, szintén vége mindennek. Az időpontokra, megbeszélésekre való pontos megérkezést is nyugodtan el lehet felejteni, ha csak Fortuna rád nem mosolyog, hogy hárman állnak el egyszerre egymás mellől, esélytelen, hogy leparkold. Pedig még segítséged is van, hiszen a kamerája minden szögből irányít, de hiába, a méret nem csökken, de ezzel gyakorlatilag vége is a negatívumok listájának!
Egyszerűen tudatosítani kell a fejünkben, hogy a Dodge RAM LARAMIE Sport nem oda való, hiába megyünk be vele közönséget szórakoztatni, nincs annál kellemetlenebb, mikor valahonnan nem tudunk kiállni. Ezeket leszámítva csupa öröm vele az élet!

A külső megjelenéshez nagyon jól harmonizál az orrában lévő V8-as motor, a maga 5,7 literes hengerűrtartalmával kimondottan jó partner mindenben. Egy komplett sportkipufogó rendszer is beépítésre került – imádtam alapjárat közeli állapotban csak gurulgatni vele és hallgatni, ahogy közben dohog. Ez nem hangszóróból érkező hang, hanem maga a V8-as valóság.

Ha ráérősen használjuk, akkor szépen elváltogat, szinte alig mozdul meg a fordulatszámmérő mutatója, már kapcsolja is a következő fokozatot. Nagyon kezesbárány, mindenféle erőlködés nélkül végez el bármilyen rábízott feladatot. De nem vagyok álszent, azért az is érdekelt, hogy ha odataposok neki, vajon mi történik! Meg kell mondjam, itt van igazán elemében!

Igaz, hogy nem lenne baj, ha Ewing lenne a vezetéknevem és Southforkban lenne az otthonom, mert olyankor az üzemanyag-fogyasztás némileg megváltozik. De olyan ez, mint amikor azt látod, hogy a gyermekednek jól esik minden falat, értelemszerűen nem sajnálod tőle. Hát itt is ez volt, hiszen olyan örömmámorban veszi a fordulatot és falja közben a kilométereket, hogy nem volt lelkem elvenni a gázt.

Nagyon csalóka, mert a méret itt is megteszi a magáét, a sebességérzet konkrétan nulla. Nem tudom, hogy hol lehet a végsebessége, de ami feltűnt, hogy a fordulatszámmérőről is „lehagyták” a piros zónát. Elképesztő, hogy ez a nagy motor mégis a felső tartományban él igazán. Mindössze 6 másodperc alatt éri el a 100 km/h tempót, a közlekedők nagy részét porba tiporja. Ne felejtsük el, hogy 400 lóerő dolgozik az orrában elképesztő nyomatékkal karöltve, amely szinte bármilyen tartományban rendelkezésre áll.

A Dodge RAM LARAMIE Sport feldobta az együtt töltött mindhárom napot! Előjött belőlem a gyermeki énem, amire időnként talán mindenkinek szüksége van egy kicsit. Magam mögött hagytam a hétköznapi gondolataimat, állandóan kitaláltam valamit, ahová autóval kellett menni, csak azért, hogy a volánjánál ülhessek. Elhozott nekem egy szeletet az általam annyira kedvelt amerikai világból, és mindezt nem tolakodóan, vagy erőltetve tette, hanem szívvel és lélekkel. Az utakon rengeteg pozitív visszajelzés vár, odajönnek az emberek, hogy megnézhetik-e, milyen autó ez, és mindenki elismerő pillantásokkal távozik. Nincs bennük irigység, nincs bennük unszimpátia, azt láttam, hogy a meglett családapák ugyanolyan gyermeki mosollyal nézik a RAM-ot, akárcsak én.

A jó hír az, hogy az ICJ Marine Kft. jóvoltából ezek a modellek már nálunk is elérhetőek. A teljes szervizháttér rendelkezésre áll már itthon is, és bármi történik is vele, az alkatrészekre sem kell hónapokig várni. Árban sem kell ijesztő értékekre gondolni, ez a modell például valamivel több, mint 21 millió forintért már begurul bárki garázsába, ami a látottak tekintetében nem rossz érték.

A hétköznapokban lehet, hogy kicsit kényelmetlen vele járni, hiszen a mérete miatt nagy odafigyelést igényel, inkább vidéken lehet komfortos. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy milyen fenntartási költségekkel bírhat elsősorban tankolás tekintetében. A válaszom az, hogy nem vészes, igaz, hogy a 140 literes tankot teletölteni egy szabad szemmel jól látható összeg, de sokat el is megy vele. Gyakorlatilag a jobb lábunktól függ minden, ha már megvan az összhang és megszokta a fülünk a V8 hangját, akkor már 15 literrel beéri, ha gyermeki őszinteségű mosollyal az arcunkon szeretnénk a nap végén hazaérni vele, akkor inkább 20 literrel kalkuláljunk. Ezek az értékek semmivel sem rosszabbak, mint számtalan más, nagyteljesítményű autó esetében, ha valaki ilyen kategóriában gondolkodik akkor természetes, hogy ezzel is számol.

Képek: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography