Vannak olyan dolgok, amelyekre nehéz rosszat mondani. Ilyen például egy Rolex óra vagy egy 5-ös BMW. Egy BMW 530e, ami ráadásul átesett némi finomhangolt ráncfelvarráson, de tény, hogy a külsőt nem nagyon kellett kozmetikázni, az “előd” is mutatós példány volt. Sokkal inkább szembetűnőbb a rendszám színe, hiszen ez egy plugin hibrid verzió.
Az elegancia jelen van bárhonnan is nézzük, a hatalmas méret tekintélyt parancsol magának az utakon. A néhány cm híján 5 méteres hossz elég nagy odafigyelést igényel, különösen a városban. Ugyan temérdek parkolássegítő kütyü támogat minket a helyes irányba, de kicsit olyan, mint egy elefánt a porcelánboltban. Számomra a 3-as BMW az a méret, amely ideális, de ha ki tudjuk használni, érthető a választás, bár egy négyszemélyes család túl hosszú útra nem tud bepakolni, mert a 12kWh akkupakk foglal némi helyet.
Sosem gondoltam volna, hogy egy autó képes ilyen „chill-t” nyújtani: az egész 2020 okozta pandémiás helyzetet letettem az ajtó előtt, amikor beszálltam.
Olyan összhang van a belső luxus és a motortérben lévő hibrid megoldás között, mint talán semmiben, amit eddig vezettem. Ha belegondolunk, hogy mi kell ahhoz, hogy a legnagyobb nyugalomban élvezni tudjuk a suhanást, az ülés masszírozását, a Harman Kardon hifi nyújtotta élményt, akkor a kulcsszó a csend. A csend és a nyugalom pedig szoros szimbiózisban van a BMW 530e-vel.
Hiába nézek szét az ülésben ülve, nem tudok kötekedni. Ez az autó úgy ahogy van, a megtestesült tökéletesség: finom bőr, minőségi kiegészítők, csodás ergonómia. A modern érintő és gesztusvezérlés keveredik a klasszikusabb, még gombos rendszerrel – nekem ez bejön, vannak dolgok, amiken nem szabad változtatni. Többször kaptam magam azon, hogy használom a gesztusvezérlést a hangerő szabályzásnál, a szomszéd autóban azt hihették, hogy valami Harry Potter szerepre készülök.
A motortérben alapvetően egy 2 literes benzinmotor dolgozik, amit töltöttségtől függően egy 109 lóerős benzinmotor támogat. Mintha egy jól megpakolt bőrönd legmélyén keresnénk egy rezgő telefont, csak nagyon halkan halljuk a jelenlétét, de tudjuk, hogy ott van, nagyjából ilyen a BMW 530e hangja. Illik ehhez a kifinomult külsőhöz. Az összteljesítmény 292 lóerő és 420Nm, mindez 5,9 másodperces gyorsulásra elég. Ezeket az adatokat csak a miheztartás végett írom, nem érzem relevanciáját, hiszen ha valaki ilyen modellt választ, valószínűleg nem fog nekiállni stopperrel mérni az időt, sem pedig méltatlankodni nem fog, ha mondjuk ez az érték 6,1 másodpercre esik vissza. Nulláról az elektromos rásegítés miatt kimondottan nagyot lép, talán autópálya tempóról való gyorsításnál érződik kicsit kevesebbnek a teljesítmény. A kiválasztott tempót tartva síri csendben tartja az iramot, a 8 sebességes váltó olyan finoman végzi a feladatát, mint egy svájci óra.
Két apróság van, ami kicsit belerondít a BMW 530e által kínált paradicsomi világba
Az egyik, hogy kicsit hamar elfogy az elektromos módban megtehető kilométerek száma, hiszen 35-40 kilométer felett elképzelhetetlennek tűnt a vállalás. Annyi szufla mindig marad benne, hogy nulláról egy piros lámpánál a sor elejére tudjunk kerülni, de ettől azért többet várnék tőle. Meglepődtem, hogy amikor elfogyott a töltés, csekély volt a megtehető kilométerek száma, aztán az első tankolásnál nyugodtam meg, hogy mindössze 46 literes a tank, a megszokott 70 közelihez képest. Ugyan még ez sem sok, de ha csak a hagyományos benzinmotor marad, akkor felkúszik a néma csend ellenére az étvágya 9 literre. Nem vállalhatatlan, de messze van az ígéret földjétől. Talán az első 100 kilométeren képes 3-4 literes fogyasztásra nagy odafigyelés mellett. Hozzáteszem, hogy minden egyes elégetett deciliter üzemanyag megéri az árát, mert olyan nyugalmat, kiegyensúlyozottságot biztosít, amit kevesen tudnak. Itt nem hallom, hogy mikor kapcsol be vagy le a benzinmotor, nem ránt, nem torpan meg. Ez a BMW-élmény már rég nem az, ami régen volt, miszerint hátul hajt és ettől mennyire sportos, ez már valami teljesen másról szól. Egy iránymutató megoldás, ami az évek alatt tovább fejlődik és hamarosan eléri azt a szintet, amikor néma csendben, már csak ülünk az autónkban, mert a vezetéstámogató rendszerek már mindent elvégeznek helyettünk csupán a desztinációt kell megadjuk. Addig ugyan még van pár lépcsőfok, de az irány jó.
